Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






N-nd-

Hirtelen ért a felismerés, hogy Ninda és a NANDO neve csak a magánhangzókban különbözik. Istók zicsi nem volt szándékos. Az sem, hogy csak a kezdőbetűjében térjen el a Linda keresztnévtől és hangszerkezetében megegyezzen az édesanyja keresztnevével. Ninda neve egyszerűen csak kipattant a fejemből, semmilyen meggondolás nem vezetett, csak annyi, hogy hangtanilag illeszkedjen a célhoz, amire megteremtetett. Az derült ki, hogy a név találó.

Egyébként ez a felismerés aközben ért, amikor éppen a NANDO kislányok egy réges-régi felvételét hallgattam, megvan a neten, a Muzikantu dziesmas rádióműsorban szerepeltek (lejátszógomb a nagy kép alatt), még a Mamma mani apēdīs megjelenésekor. Természetesen akkor egy kukkot sem értettem abból, amit beszélnek. Ma – mintha az anyanyelvemen. Csak nagyon kell figyelni, mert persze gyorsan beszélnek, alig huszonnégy perc a műsoridő, és egy csomó dalt is elénekelnek.


Láng Attila D., 2020.2.5., 02:42:19

Muzikantu dziesmas NANDO Ninda

HonszemétGábor segítséget keres




Honszemét

Átutaltam a szemétdíjat a cégnek. Úgy hívják (a céget, nem a díjat): Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. Így másoltam a számláról. S most azon tűnődöm, hogy miért. Mármint miért hívják így. Mitől nemzeti?
  Megkerestem a Wikipédiában azt a szót, hogy nemzet, és most még kevésbé értem, mint eddig. A középkorban például volt magyar nemzet, akkor még nem a Hazafias Népfront lapja volt, csak az országban élő magyar nemzetiségűeket tömörítette – és voltak oláhok, szlávok, mindenféle nemzetek is még. Manapság ezeket nemzetiségeknek szoktuk nevezni, táncos rendezvényt tartottak a szlovák nemzetiségiek, miközben Szlovákiában ők a nemzet, szóval ez elég zűrös. Ráadásul mi köze ennek a szeméthez?
  Azonfelül milyen szó ez a nemzet? Eredetileg volt a nem, úgymint „emberi nem”, abból -z képzővel lett a nemz, mint magz(ik), habz(ik), és azt jelentette, hogy „nemi aktus lévén utódot létrehoz”, „eredményez, maga után von”. Ebből lett a nemzet, az -at, -et képzővel, mint gondolat, szövet. Eddig oké. Csak a nemz igét ma már senki sem használja. Ráadásul mi köze ennek a szeméthez?
  Én értem, hogy emberek tényleg benne élnek egy olyan képzeletvilágban, ahol Józsi azt mondja este, „Jövel, nőm, hitvesi nyoszolyánkba, nemzzünk fisarjat a hon dicsőségére, ki férfivá leend és karját, nemesi pallosát szent királyának áldozandi”, de történetesen ma már se király, se pallos nincsen, illetve a kettőt egyesítettük fallosszá. Ráadásul mi köze ennek a szeméthez?
  És egyáltalán: mi köze ennek az egésznek a szeméthez? Mitől nemzeti a szemétkezelő cég? A szentendrei szerbek szemetét a Szerb Szemétkezelő szállítja? (Elnézést az alliterációért.) Nem. Ugyanez a cég. Viszont a vajdasági magyarok szemetét nem ez a cég szállítja, mert ők már túl vannak a határon, és az a fontos, nem a nemzetiségi identitás. Ők attól még, nini, pont ugyanolyan magyarok, hogy nem a magyar nemzeti hulladékkezelő szállítja el a szemetüket. És nini, a szentendrei szerbek attól még szerbek, hogy a (magyar) nemzeti hulladékkezelő szállítja a szemetüket.
  Akkor mitől „nemzeti”? Ki nemzette ezt az ideát? Mert ha ott a hivatalban érthető is, ideát nem.


Láng Attila D., 2020.2.4., 14:41:00

nyelvészet politika

Egy részlet a Nindából, születésnapomraN-nd-




Egy részlet a Nindából, születésnapomra

„Szaiszi látogatása arra adott alkalmat, hogy lefektesse a kollektív mentalizmus elvének alapjait. Sajátos, hogy az első megfigyeléseket olyan helyen tette, ahol csak tíz ember volt rajta kívül.”
  

Aini: Mentális lélektan, E rind, 4. kötet, 62. sómir

Az ajtó feltárult.
  Az aungirban ülő tíz ember felnézett. Eddig üldögéltek, beszélgettek. Sildászi volt az ügyeletes figyelő, de ez is csak annyit jelentett, hogy ő ült le szemben a dzsilun-tuekan képernyőjével, és látta volna, ha bármi változik. Ninda pontos helyét, pulzusát, vérnyomását, vércukrát, hőmérsékletét, a környezet hőjét és fényszintjét folyamatosan figyelte a karkötője. A tuekan persze jelzett volna, ha bármi megváltozik.
  De nem jelzett a tuekan. Feltárult az ajtó, és Ninda besétált az aungirba. A tíz embernek ösztönösen az volt az első gondolata, hogy szemlátomást jól van.
  – Van néhány kérdésem a szaisziakhoz – mondta Ninda nyugodtan, csendesen, és az asztalhoz lépett. Jasszilir meghökkenve húzódott arrébb, hogy helyet adjon neki. – A szirneken kívül milyen őshonos élet van Szaiszon?
  – Semmilyen – felelték a szaisziak egyszerre, aztán egymásra néztek és Jermunnar folytatta. – Még a szirnről is csak hosszas vizsgálatokkal tudtuk kideríteni, hogy élőlény. A növekedése nagyon lassú, a hosszú szaiszi nappal egész folyamán mikroszkopikus tömeggel gyarapszik. A mozgása is nagyon lassú, de ki tudtuk mutatni, hogy saját erejéből mozog. És hát a belső struktúrája élőlényszerű.
  – De nem lehet sem a galaktikus állatokkal, sem a növényekkel összehasonlítani – tette hozzá Karnaszi. – Egészen más.
  – Szilíciumélet – dünnyögte Jasszilir.
  – Szóval semmilyen más élőlény nincs – felelt az eredeti kérdésre Jermunnar. – Szaiszon nem jutott tovább az evolúció.
  – És mekkora lehet egy szirn?
  – Úgy tűnik, halhatatlanok – felelte Karnaszi. – De nem maradnak egyben akármeddig. Időnként kettéosztódnak. Ez a szaporodásuk. Ezért igazából soha nem haladják meg ezt a parányi méretet.
  – Értem. Csak kíváncsi voltam. Köszönöm a magyarázatot, és hogy vigyáztatok rám. Választ kaptam a kérdéseimre. Indulhatunk vissza.
  – Essek ki a fénybe, ha értem – dünnyögte Jasszilir, és felállt. – De hát ez nem az én dolgom. Behozom a vizet és mehetünk.
  Két matival később a csillagfényben szürkéllő lenti táj szélén megjelent a fény. Az aungir alacsonyan repülve, gyorsan tartott felé. Hamarosan elérték a fényteret, s a sivatag sárga lett, aztán fehér az egyre élesebb fényben. A fehér tájon éppúgy nem volt semmi fogódzó a szemnek, mint a sötéten, csak a homokdombok követték egymást végeláthatatlan sokaságban.
  Ninda csak félig-meddig figyelt oda. A Szaisz mentális terén tűnődött. A kifejezés természetesen képtelenség. Egy világnak nem lehet semmilyen mentális vagy érzelmi megnyilvánulása, éppen úgy, ahogy egy kavicsnak. Egy világ nem élőlény. Egy óriási kőtömb, semmi más.
  De megváltoztatja az emberek érzelmi képletét. Ebben nincsen semmi különös. A kő nem tud világítani, de hatással van egy hely megvilágítására: árnyékot vet. A kérdés most két részből áll. Hogyan lehet kielemezni Szaisz hatását az emberek mentális-érzelmi alkatára és megnyilvánulásaira – és ebből ő mit és hogyan közöljön Nirn illiar tanácsával?
  Odalent feltűnt egy hegység, s egykettőre alájuk ért. Az aungir közben már ereszkedett, s csakhamar leért a Nirn-szurdokba. S Jasszilir is jött már a fényruhával, amit neki okvetlenül fel kell vennie, mielőtt kiszáll. Ninda sóhajtott és öltözni kezdett.
  A zárt, ezüstfehér fényruhában sétált be Nirn illiarba, csak a csuklyát nyitotta fel, és bement a helyiségbe, ahová egy városbeli kalauzolta, ez most másutt volt, de szakasztott ugyanolyan szobácska, mint ahol korábban találkozott a tanáccsal. De csak a tanács egy tagja volt ott, Nihirri.
  – Hamar visszajöttél, Ninda – mosolygott rá. – Foglalj helyet, tölts a kancsóból és mesélj.
  Ninda helyet foglalt és illendőségből töltött magának egy kortyot.
  – Nem jöttem hamar, Nihirri – felelte. – Soká jöttem. Neked csak két derki volt, de ott, ahol jártam, másképpen mérik az időt.
  – Hogyan mérik? – nézett rá a nő nyílt tekintettel, kíváncsian.
  – Szaisz mélysivatagjában nincsen idő. Éjszakák és nappalok milliói követték már egymást, de nem változik soha semmi, így az idő telik és áll is, egyszerre.
  Nihirri mosolygott.
  – Azért attól még telik, hogy nincsenek változások a sivatagon.
  – Akkor mivel méred az időt, ha nem a változásokkal? Az órád számjegyeivel? Azok csak jelképei egy önkényes rendszernek. Mi az idő, ha nem a változások mértéke és sebessége? Hány éves vagy, Nihirri – és hány éves lennél, ha soha nem csináltál volna életedben semmit? Az eltelt évek száma szerint ugyanannyi – de tényleg ugyanannyi?
  Az asszony komolyan nézett rá.
  – Te egy kész filozófus vagy.
  – Igen. Akárcsak te. Mind azok vagyunk. Testvérek vagyunk a tűz lángjainál.
  Nihirri persze semmit sem tudott a janníhaumról és az örök tűzről, de komoly arccal bólintott.
  – Értem. Sikerrel járt küldetésed?
  – Igen. Tudom, mi bántja Szaisz világát.
  – Mi?
  – Ami az embereket. Szaiszon semmi sem történik, amit nem ember csinál. Nincs valóságos élet, csak az emberek meg az emberek által idehozott élőlények. A szirneknek nincs akaratuk, nincs véleményük. Szaisz baja az, hogy nem él. Lakhatatlan és lakatlan. Itt nincsen emberi élet, mert nem lehet. Nem létezhet, mert Szaisz viszonyai nem alkalmasak emberi élet számára. Ti persze azt hiszitek, hogy Szaiszon éltek. Pedig nem. Nirn és a többi városotok csak felszíne az életnek. Ti úgy éltek itt, mint a sỳtlũṙ. Az egy növényszerű élőlény azon a világon, ahol születtem. Kavicsokon él, úgy néz ki, mintha valami zölddel bekenték volna a kavicsot. Egy csomó mondásban használják hasonlatként, mert a világ legsebezhetőbb élőlénye. Ha végighúzod rajta az ujjadat, lepereg és elpusztul. Ha elfordítod a kavicsot úgy, hogy a napi fénymennyiség túl kicsi vagy túl nagy legyen, akkor is… Ilyenek vagytok ti itt Szaiszon. Amikor őseitek idejöttek, belélegezhető légkört találtak, mert a szirnek jóvoltából ez az egy megvan. De nincs egyetlen molekulányi víz, nincs a légkörben ózonréteg, semmi sincs. Csak oxigén. Szaisz lakhatatlan. Egyetlen kincsét használjátok ki, a larnirt. Szerintem kupolavárosban kellene élnetek, mind együtt.
  – Ezt sokan gondolják így. De nem tudunk felépíteni egy kupolavárost.
  – Dehogynem. Használjátok ki Szaisz másik kincsét is. A szirneket.
  – Miii?!
  – Exportáljatok szirneket. Lassúbbak, mint a légültetvények, de homokon és fényen kívül semmire sincsen szükségük, összehasonlíthatatlanul kisebb a helyigényük, és semmiféle gondozást nem igényelnek. Akármelyik lakhatatlan világon le lehet tenni néhány hajórakomány szirnt, a keletkező oxigént begyűjteni, csak legyen elég fény. Homok mindenütt van.
  Az asszony elképedve nézett a kék szempárba. A vendég felállt, felvette a poharat és kiitta a korábban kitöltött vizet, mert tudta, hogy Szaiszon ez a szokás.
  – Ennyit tudtam mondani. Sok sikert.
  – Te… te most megreformáltad Szaisz gazdaságát – mondta kis csend után a másik.
  Ninda halványan elmosolyodott.
  – Dehogy. Azt te fogod megtenni, ha elmondod a többieknek. És ők, ha végrehajtják. Én csak egy gondolatot mondtam el.


Láng Attila D., 2020.2.2., 23:21:04

irodalom Ninda

Zaklatás és károkozásHonszemét




Zaklatás és károkozás

– Kérem, mondja el, miért kíván perelni.
  – Igen, tisztelt bíróság. Kérem, nekem van ugye ez a kis jachtom. Nálunk Németországban igazán nem számít nagynak, de ide a Dunára megteszi. A szabadságomat a vízen töltöm, lecsorgok a tengerig, elhajókázok a partvidék mentén, aztán hazajövök. Soha semmilyen atrocitásom nem támadt a helybeliekkel, kivéve a magyarokat. Azazhogy ezt sem nevezném atrocitásnak, hiszen ők egyáltalán nem haragszanak rám, csak azt hiszik, hogy betartják a használati utasítást.
  – Tehát hogyan történt pontosan, és hányszor?
  – Minden alkalommal, amikor kikötök valahol, tisztelt bíróság. Kérem, én mindent megpróbáltam. Tiltó táblát is raktam ki, piktogrammal és magyar felirattal. Nem használ. Valahányszor kikötök, csakhamar megjelenik egy helybeli, rohan oda a jachthoz, kezében a babasamponos flakon, és az egészet rálocsolja a fedélzetre. Az egészet, kérem! Tetszik tudni, micsoda munka azt feltakarítani? Csúszik, kérem, és habzik is! És néha tucatnyian jönnek, ötven flakon babasampon a fedélzeten, az azért már balesetveszélyes, bárki elcsúszhat és nyakát szegheti.
  – Idáig értem. De ön az Oktatásügyi Minisztériumot kívánja perelni.
  – Igen, tisztelt bíróság. Meggyőződésem, hogy a közoktatás hibája az egész. Azok a jóhiszemű emberek, akik a babasamponnal jönnek, csak annak áldozatai, hogy nem tanították meg őket rendesen olvasni. Elhoztam egy üres flakont, kérem. Tessék megnézni a használati utasítást. Világos és félreérthetetlen – mármint ha valaki jól tud olvasni. Az áll rajta: ALKALMAZZA NEDVES HAJON!


Láng Attila D., 2020.2.2., 17:13:55

irodalom vicc

A Ninda tördelési forgatókönyveEgy részlet a Nindából, születésnapomra




A Ninda tördelési forgatókönyve

(feljegyzés későbbre)
  
  1. Készítek egy renderelést és a kapott oldalt lementem.
  2. Ráküldöm a nindawordbe.au3 előkészítő programomat.
  3. A kapott html-t beemelem a Libre-be.
  4. Kimentem odt-ben és ezzel dolgozok tovább.
  5. Lapméret A5, margó mindkét oldalt 20 mm.
  6. Az egész könyvet Times New Romanba teszem, kenyér egy ciceró.
  7. A címlapképen jobb klikk, anchor to page, szélesség 148 mm, magasság 210.
  8. Behúzásokat, bekezdés- és sortávokat nullázom.
  9. Szennycímlap: a negyedik sor után laptörés. Méretek 16, 80, 12, 12. Sortávok egyenletesen.
  10. Ajánlás külön oldalon, jobbra zárt kurzív.
  11. Mottó borgisz, tömbben jobbra zár (indent 25 mm). Sorok beütve a cím után, első tétel négyesével, két utolsót 30 mm. Szerzők 77 mm, antikva.
  12. Innentől egész könyv kizár, 3 mm beütés, magyar elválasztás, fattyú- és árvasorok 2.
  13. Prológus és részcímek előtti idézet külön oldal, fölé 8 sor.
  14. Részcímek külön oldal, balra fett 24, fölé 8 sor, tagolás 2.
  15. Fejezetcímek előtt laptörés, balra fett 16, alá 8 sor.
  16. Idézetek kurzív, szöveg kizár, hivatkozás jobbra, törést szükség esetén korrigálni. Köztük egy sor.
  17. Sómirfejlécek: két sor után szám balra (prológusnak nincsen), idézet után két sor, időbélyegző után két sor. Az egészet egyben tartani a sómir első bekezdésével. Első bekezdés tompa.
  18. És ha elkészül, a végére betenni a hátsó borítót.


Láng Attila D., 2020.2.2., 04:39:49

Ninda számtech

BorítótervZaklatás és károkozás


↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 1754 cikk, 8 479 195 betű, 1 708 869 szó