Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Velocipéd

velociped.jpg„Az angolok rejtélyes módon penny-farthingnak nevezték, nyilván abból a megfontolásból, hogy ennél olcsóbb járművön csak az közlekedik, aki az apostolok lován jár: a »penny« sem volt nagy pénz, de a »farthing« még ennek is csak a negyedét érte.”
  Ezt írja Greguss Ferenc Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok című művének második kötetében, a 262–263. oldalon (a kép is onnét való). Pedig bizony nem ezért hívták úgy. A velocipéd mint technikai újdonság eleve nem lehetett olyan olcsó 1871-ben. Azért hívták így, mert egy nagy és egy kicsi kereke volt, ahogy a penny és a farthing is egy nagy és egy kicsi pénzérme volt. Azért volt ekkora kereke, mert minél nagyobb a kerék, annál nagyobb utat tesz meg egy körbefordulással, vagyis annál gyorsabban megy, miközben az ember ugyanolyan gyorsan tekeri a pedálokat. Ez pedig fontos, hiszen a lassan haladó bicikli feldől.
  Aztán feltalálták a fogaskerekes lánchajtást, és néhány elvetélt kísérlet után 1885-ben megjelent az a bicikli, aminek két egyforma kereke volt.
  S „fillér és fabatka” nevű óriásbiciklik pár év múlva kimentek a divatból.


Láng Attila D., 2020.3.24., 01:40:50

bloglexikon technika történelem

Hozzászólás írásához kattints a cikk címére. Click on the title of the article to comment.

  

Egy részlet a Nindából, a koronavírus miattFöldrajzi kérdezz-felelek

 



Egy részlet a Nindából, a koronavírus miatt

„Boldogtalan sokféleképpen lehet valaki. Ha beteg, ha elhagyta a kedvese, ha nincs hol laknia, ha rossz emberek veszik körül, s még száz ok miatt. Boldog csak egyféleképpen lehetsz.”
 

Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
26. sómir

Aulang Laip
43 614. nodzsat angdzsagan
850

Ninda a 3-taszu janníhaum egyik asztalánál ült és a kártyázókat figyelte. Az egyik Dzsund volt, aki annak idején, a hajón töltött első napján elmagyarázta neki, hogy őt nem tehetik ki a hajóról. Ott volt Séssinauri is, Ninda Sómittir-beli társa, ő hívta meg az asztalukhoz.
  – Aki jól akar fengrát játszani, tanuljon meg egy pontszámlálós kártyajátékot – jelentette ki. – Rendben, ki kezd?
  Húsz kártyalap állt előtte, egy kis tartóba beleállítva, hogy a többiek ne lássák. Csak Ninda látta, mert mellette ült.
  – Én vállalom – mondta Úmifong, egy idős bácsi. – Elviszem a sárgát, két csillagot és egy fát.
  – Én viszem a pirosat – felelte Engsiri, Úmifong lánya. – Négy csillaggal és egy vízzel.
  – Zöld leszek, nyolc csillaggal – mondta Ászunnirt, egy háromszáz körüli fiatalember.
  – A fehéret kérem, nyolc vizet, két tüzet és két bolygót vállalok – közölte Dzsund.
  – Enyém a kék – következett Séssinauri. – Elviszem a szellemeket.
  – Mindet? – hökkent meg Sáfinur, egy középkorú férfi.
  – Mindet hát!
  – Hm-hm. A kislány nagyon nagyra van a képességeivel. Hát akkor enyém a fekete, három csillag, három tűz és négy szellem.
  Mindez megjelent a kis benyíló három falán levő képernyőkön, speciális, tarka szimbólumokkal.
  – Most mondtam, hogy én viszem a szellemeket – reklamált Séssinauri.
  Sáfinur bólogatott.
  – Meglátjuk, meglátjuk. Tessék, Dzsund kezd.
  Dzsund kitett egy lapot, amire sorban tettek egyet mindannyian. Aztán Engsiri fölvette mind a hatot és maga elé tette. Most ő tett ki egy kártyalapot.
  Ninda nem sokat értett a játék szabályaiból, de a menetét még kevésbé tudta követni. Valahogy nem is próbálta. Nem érezte jól magát. Kóválygott a feje, és a janníhaum mintha lassan forgott volna körülötte.
  – Ez ügyes volt – hallotta valahonnan messziről valamelyikük hangját –, száz pontot vittél…
  – Lesz még több is, már enyém a…
  – Nekem viszont…
  – Ez két csillag egyben…
  – Annak a gyereknek mi baja?…
  – Ninda?
  – Ninda?!…
  Saddími elképedve nézte a hordágyon fekvő, eszméletlen, egész testében reszkető, furcsán világos hajú és bőrű gyereket, és már indult is a gyógyszerszekrényhez.
  – Honnan szedett ez össze derkunlázat?!
  – Nem tudom – felelte Sisszu, és a vádlijára hajtotta a siklókereket, amíg új riasztást nem kap.
  Saddími Ninda csuklójára nyomta a detektort.
  – Tessék. Derkun. Második fokozat. Kerítsd elő a családját és intézkedj, én addig vele foglalkozom.
  – Nincsen családja – lépett a mentő az ajtóhoz, és bezárta. – Ez az a szindor kislány, akit befogadtunk.
  – Á, igen, hallottam róla. Jó. Vagyis nem jó, de ez van. Rendeld el a hirdzsangit.
  Sisszu bólintott és hívta az egészségügyi központot.
  A hír, hogy Ninda derkunlázban fekszik, elsőként az egész hajót járta be, a suárt is, bár ott nem közölték, hogy ki az, aki megbetegedett. A speciális hirdzsangi-célautomaták fertőtlenítették a levegőt és minden tárgyat, előbb azon a területen, ahol Ninda tudtukkal aznap megfordulhatott, aztán repültek tovább a hajó többi részére, a suárba, az emberek által nem is látogatott műszaki helyiségekbe, mindenhová, ahova eljuthatott a hajó levegője. Ennek ellenére fél derki elég volt a bonyolult műveletre, mert a tárolókban több milliót őriztek az apró, kocka alakú automatákból. Közben az esszidzsinnánál teljes mozgósítást rendeltek el, ezerhatszáz ember légzáró ruhába bújt és hozzáláttak a gyerekek megvizsgálásához az egész hajón és a suárban is. Száznegyven gyereknél találtak derkunfertőzést, Ninda összes iskolatársánál, fengrácsapatának tagjainál, mindenkinél, akit ismert, azok testvéreinél és barátainál. Aztán folytatták a felnőttekkel, akik nem betegszenek meg, de hordozhatják a vírust. Meg is találták hatszáz embernél.
  Még dolgoztak, amikor Kerni a külkapcsolatoktól értesítette az összes világot, ahol az Aulang Laip Szindoria óta megfordult, magát Szindoriát nyomatékosan, valamint a Színangirt, ahol Ninda hosszabb időt töltött, és Szúnahaumot, mert a Testvériségnek minden ilyesmiről tudnia kell.
  A harmadik hely, ahova a hír befutott, a szindoriai egészségügyi minisztérium volt, ahol már megkapták Kerni értesítését, de most Hiragitól is kaptak egyet, aki berontott Ṙaḩỹ miniszteri fősegéd irodájába és az asztalára dobott egy nagyképernyős vỳriĩst.
  – Mi a Galaxis ez?
  – Ez, Ṙaḩỹ úr, Sóvangtir hajófőorvos jelentése. Olvas szúniul?
  – Nem.
  – Akkor ha megengedi, addig is, amíg megkapja a hivatalos fordítást. Az Aulang Laipon első szintű vûmÿrfertőzést találtak. A betegek száma: egy. Neve: Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá. A fertőzés körülményei. Először. Mindazokon a világokon, ahol Ninda Sỳÿndoṙeìáról való távozása óta megfordult, sem azóta, sem az azt megelőző, körülbelül másfél szindor évnek megfelelő időszakban nem volt vûmÿros eset. Másodszor. Az Aulang Laip utasai közül senki sem fertőződött meg. Harmadszor. Ninda szülővárosában, Lũakẽàńban több esetet is jelentettek. Negyedszer. A betegség a kitörése előtti napokban már kimutatható, de azt megelőzően mintegy fél sỳÿndoṙ évre visszahúzódott állapotba kerül, amiben Nindának az Aulang Laipra menekülése is benne van, tehát akkor nem volt kimutatható. Azelőtt viszont igen, és Ninda akkor itt élt, Lũakẽàńban. Ötödször. A fertőzést nem mutatták ki. Van kérdése, Ṙaḩỹ úr?
  – Van. Mit akar tőlem? – kérdezte a fősegéd hidegen.
  – Kártérítést, a csillagközi jog alapján, szépszerével vagy perrel, ahogy óhajtja.
  – Értem. Írnia kell egy kérelmet, amiben leírja az ügy körül…
  Hiragi az asztal fölé hajolt, megérintette a képernyőt, s azon megjelent a szindor nyelvű kérelem. Ṙaḩỹ kelletlenül olvasni kezdte. A hajófőorvos jelentésének hivatalos, hitelesített fordításával kezdődött.
  Minden benne volt. Ninda gyógykezelése és az őt ért nem vagyoni kár. Az Aulang Laip teljes fertőtlenítése és a rajta tartózkodók átvizsgálása. A további fertőzöttek kezelése. És a végösszeg. Húszmillió palan. Kétmilliárd hãỳ.
  – Az egészségügyi ellátás nem olcsó dolog, Ṙaḩỹ úr – közölte Hiragi, amikor a fősegéd meglátta a végösszeget és elképedt arcot vágott. – A Szúnahaum Testvériségnél különösen nem.
  – Ezt per nélkül lehetetlen lesz a költségvetésből kipréselnie, Hiragi úr – közölte sápadtan a fősegéd. – Még perrel sem lesz egyszerű.
  – Szerintem sem. Megtenné, hogy értesít minden érintett hivatalt, hogy felkészülhessenek a perre?
  – Természetesen. De mondja… miért csinálja ezt?
  – Mert maguk itt pocsékul intézik az ügyeiket, és nem hiszem, hogy ezért ártatlanoknak kellene szenvedniük. Azt sem, hogy nekünk kellene kifizetnünk azt, amit maguk elmulasztottak. Tudja, hogy hívják azt, amikor a szegények orvosi ellátását elhanyagolják? Kollektív öngyilkosságnak. Mit gondol, melyik kórokozó lesz tekintettel a maga szép kýŷriańköves gyűrűjére meg a magas rangjára? Láttam másokon is ékszert. Ebben az épületszárnyban annyi vagyon sétálgat az embereken, amiből egy város összes csavargóját minden betegségből ki lehetne kezelni, méghozzá szúni árakon. – Fölkapta a készülékét, összecsukta és zsebre vágta. – Tudja mit? Javasolni fogom a kormányunknak, hogy a maguktól elperelt húszmillióból létesítsünk mozgó egészségügyi szolgálatot, ami sorra járja a maguk világait és ingyen kezeli a maguk szegényeit. Önvédelemből, hogy ne minket fertőzzenek meg. Aztán persze perelünk megint, hiszen ez a maguk dolga lenne, és abból a pénzből bővítjük a szolgáltatást. Mindenki jól jár. Én az ügyvédi díjakkal, maga megszabadul a minden sikátorból leselkedő fertőző betegségektől… legfeljebb nem vehet a gyűrűje mellé másikat, mert a kormány kénytelen lesz lefaragni a fizetéseket. Hát járjon szerencsével, meg minden, amit maguk udvarias emberek búcsúzáskor mondani szoktak.
  S kiviharzott.
  A fősegéd még nem jutott túl az első átkozódáson, amikor megint nyílt az ajtó, és Hiragi visszadugta a fejét.
  – Mit akar még?
  – Nem felejtett el valamit? – érdeklődött az ügyvéd.
  – Mit?
  – Megkérdezni, hogy van a gyerek. Ez rossz pont lesz a bíróságon. Egyébként rosszul.
  S ezzel távozott. Menjen a Galaxisba, gondolta Ṙaḩỹ.


Láng Attila D., 2020.3.22., 23:22:06

first=5

Hozzászólás írásához kattints a cikk címére. Click on the title of the article to comment.

  

Alakítottam egy társaságotVelocipéd

 



Alakítottam egy társaságot

Összehívtam néhány kiválasztott jó barátomat. Fiatal vagy legalábbis nem idős, egészséges embereket, akiknek van valami lövésük a számítástechnikáról, érdeklik őket a műveim és maximálisan korrekt emberek. Létrehoztam egy Facebook-csoportot, meghívtam őket és a következő kérést intéztem hozzájuk:


Gyerekek, én egy beteg, vén faszi vagyok. Nálam nem az az időszámítás, mint Nálatok, én negyvenkilenc évesen öregember vagyok, ami a szervezetem állapotát illeti, akkor is, ha nem ráncos a képem és nem ősz a hajam. Ma senki sem tudhatja, hogy egy hónap múlva életben lesz-e, de nálam ez másképpen csapódik le. Az, hogy a vírust elkapom-e, ötven százalék. Vagy igen, vagy nem. Ha elkapom, akkor onnantól nincsenek esélyek és nincs miről beszélni. Másoknak van, nekem nincs. De ha a vírus soha nem is létezett volna, nekem akkor is ajándék volt az elmúlt három év és ajándék lesz minden egyes nap, amit még élek. A tüdőm egy hetvenévesé, a szívem egy kilencvenévesé. Az optimizmusom persze azt mondta, hogy azért tíz-húsz évet még hátha élek – aztán jött a vírus és elfújta az optimizmust.

De ha nem kapom el a vírust és vigyázok a szívemre meg a tüdőmre, akkor is meg fogok halni. Valamikor. Úgy válogattalak össze Benneteket, hogy meglegyen a remény, hogy Közületek minél többen túlélnek engem, függetlenül attól, hogy meddig élek még. Többségeteknek még akkor is jó esélye van túlélni engem, ha ne adj’ Isten elkapjátok a vírust, én meg nem. Ti felépülhettek belőle, és akkor minden valószínűség szerint túléltek engem. Ezért hívtalak ide Benneteket.

A zsidó vallás szerint a legnagyobb jócselekedet halottat öltöztetni, mert azt a halott már nem tudja viszonozni. Szerintem viszont ennél még sokkal nagyobb jócselekedet magunkhoz venni a halott gyerekét, akiről ő már nem tud gondoskodni, és nincs más, aki megtegye. A halott ezt sem tudja viszonozni, és nem egyszeri rövid művelet, hanem sokéves feladat. Én ezt kérem Tőletek.
  Vegyétek magatokhoz a gyerekeimet.
  Az én gyerekeim a könyveim és azok az emberek, akiket megteremtettem bennük.

Én nem vagyok egy nagy író. Soha nem is gondoltam, hogy az lennék, és ha még akármennyi sokáig élek, dolgozom és fejlődöm, akkor sem leszek az. De ez nem is volt cél. A céljaim ma is ugyanazok, amik miatt huszonnyolc éve elkezdtem írni, és ezentúl is ugyanazok lesznek. Végtelenül élvezem; tovább akarom adni a gondolatokat, amik megszületnek bennem; és emléket akarok állítani néhány embernek, akiket megszerettem. És hát, amennyire leszűrtem az évek során, akadtak páran, akiket elszórakoztattam, jókedvre derítettem.
  Ezek a regények nem zseniálisak. Szerintem klasszak, én nagyon szeretem őket, de nem korszakalkotóak. Csak nekem ők az életem. Éppúgy, mint Nektek a gyerekeitek, akik vannak vagy lesznek. Nekem nem lehetett olyan gyerekem, aki rám néz és beszél hozzám, pedig soha nem akartam semmit ennél jobban.

Azt kérem Tőletek, hogy vigyétek tovább a szellemi örökségemet. Őrizzétek meg a regényeimet, a blogomat, a verseimet, mindazt a sok hülyeséget, amit összehordtam. Rengeteg alkotó ember munkássága merült már feledésbe azért, mert nem akadt senki, aki vigyázott volna a könyveikre, festményeikre, szobraikra, és elpusztultak. Szeretném, ha énutánam megmaradna az, amit alkottam. Majd az utókor eldönti, mire értékelje. Bízzuk ezt rájuk. Ti sem éltek örökké, és még ha hagytok is magatok után követőket, akik gondoskodnak a hagyatékomról, az egy idő után óhatatlanul megszűnik létezni, kivéve azokat a részeit – ha lesznek –, amiket az utókor megőrzésre érdemesnek ítél. Ez így van rendjén. Nem minden sor szent csak azért, mert én írtam.

Néhány hónapja fölvetettem már ezt a kérdést, de olyan válaszokat kaptam, hogy ilyen meg amolyan intézményre bízzam a regényeimet. Ez a megoldás engem nem elégít ki. Természetesen legyenek csak meg a MEK-ben meg bármiféle hasonló nyilvános könyvtárban, de ott bármikor megváltozhatnak a szabályok, amik mentén selejteznek, vagy akár meg is szűnhetnek. Azt szeretném, ha – énutánam még addig, ameddig lehet – létezne egy embercsoport, akik személyes ügyüknek tekintik, hogy a LAttilaD-hagyaték fennmaradjon, és ha létrejön egy-egy új intézmény, ami alkalmas a műveim befogadására, akkor elviszik őket, hogy ott is meglegyenek.

A LAttilaD.org megszűnik, amikor már nem tudom fizetni. Örülnék neki, ha a domain is fennmaradna. Ha átvállaljátok énutánam, akkor megszervezzük, hogy Ti örököljétek. Lehetőleg nem egyikőtök, mert ő is halandó, hanem valamilyen intézményt alakíthatnátok, amiben a tagok cserélődhetnek, és az a jogtulajdonos, az fizeti a díjakat és gondozza az anyagot. Alapítványt vagy akármit. Rátok bízom. S persze ha valaha lesznek bevételek a jogdíjakból, azok majd ezt az intézményt illetik. Bevételek akkor lesznek, ha kitaláljátok a módját, hogy legyenek.

Nem a vírustól való félelem késztetett arra, hogy összehívjalak Benneteket ide. Az csak arra késztet, hogy most tegyem meg. Mindenképpen meg kellett volna tennem előbb vagy utóbb. Az élet egy nemi úton terjedő betegség, aminél a halálozási arány száz százalék. Azért ma tettem meg, mert a mai nap ünnep az életemben.

Gondolkodási időt sajnos nem tudok adni. Én sem kaptam. Két olyan tényezővel kellene alkudozni, amikkel nem lehet alkudozni: a vírussal és a szívemmel. Ők döntik el, hogy mennyi időnk van megvalósítani mindazt, amire felkértelek Benneteket, és amikor megmondják nekünk, hogy mit döntöttek, akkor már késő.

Amikor az Apollo 13 visszatért életveszélyes útjáról, de még hátravolt a belépés a Föld légkörébe, Jim Lovell kapitány azt mondta két társának:
  „Megtiszteltetés volt önökkel repülni, uraim.”


Hát ezt írtam nekik. A társaság megkezdte munkáját, s a megfelelő pillanatban majd a nyilvánosság elé lépnek mint jogutódaim. Remélhetőleg én is ott leszek és együtt mosolygok velük.


Láng Attila D., 2020.3.22., 17:47:04

hagyaték irodalom LAttilaD.org

Hozzászólás írásához kattints a cikk címére. Click on the title of the article to comment.

  

Ez nem tetszikEgy részlet a Nindából, a koronavírus miatt

 



Ez nem tetszik

Véletlenül akadt meg a szemem kis blogunk leggyakoribb címkéinek listáján. A legelső tétel, a felkiáltójel azokat a cikkeket jelzi, amik még a régi programrendszerben készültek és nem kapták meg a címkéiket. Ettől eltekintve a leggyakrabban címkézett tárgykör a politika. A harmadik leggyakoribb személynév Orbán Viktor, akit több mint kétszer annyi cikk említ, mint Keita Krūmiņát és négyszer annyi, mint Vanessa D’Aubissont.
  Ez fényévekre van a fontossági sorrendtől.

750 !
346 politika
298 irodalom
149 számtech
139 nyelvészet
110 fogyatékosok
105 fogyasztóvédelem
98 szélsőség
87 film
84 kormányzás
75 jog
75 kínai
74 麗
71 Kissy
71 zene
70 Krisz
65 vallás
65 Orbán Viktor
53 rezsimek
52 szkennelés
51 zsidó
49 Ninda
49 szex
49 lett
48 magyar
47 melegek
47 NANDO
44 Android
42 pedofil
41 billentyűzet
40 televízió
39 keresztény
38 nyelvek
36 jelképek
35 egészségügy
34 sajtó
33 in English
32 cigány
30 náci
30 Krūmiņa‚ Keita
29 akadályok
28 Hrdinová‚ Barča
28 TESZ
27 vicc
26 játék
26 vers
26 ügyintézés
25 fasiszta
25 Fidesz
24 gyerek
24 fonetika
23 programozás
23 történelem
21 reklám
21 írások
21 Facebook
21 rendőrség
21 büntetőjog
21 autó
20 Račs‚ Guntars
20 kommunista
20 katolikus
20 filozófia
20 Asimov‚ Isaac
20 macska
19 kutya
19 Mindenki tanköteles
19 angol
19 kislány
19 cseh
19 földrajz
19 Jézus
18 választás
18 párkeresés
18 Hitler‚ Adolf
18 iszlám
18 stílus
18 gyerekbántalmazás
17 Palm
17 homofób
16 etimológia
16 tolókocsi
16 Hanka
16 Pogiņa‚ Terēze Anna
16 nyelvtan
16 béka
16 D’Aubisson‚ Vanessa
16 Albekeite‚ Agate
15 színész
15 szervezetek
15 maraxanak
15 József Attila
15 Gyurcsány Ferenc
15 telefon
15 Rákosi Mátyás
14 Kudláčková‚ Michaela
14 Jobbik
14 bikkfa
14 Mamma mani apēdīs
14 Lāce‚ Alise
14 Európai Unió
14 nyomor
14 dramaturgia
14 Gabi
14 helyesírás
14 Csillagok háborúja
14 Stepanova‚ Dārta
14 fordítás
14 gyerekszínész
14 sci-fi
14 Hungarian
14 Isten
13 Povejšová‚ Jitka
13 Straujā‚ Amanda Anna
13 programjaim
13 Best’s Board
13 bloglexikon
13 országgyűlés
13 E. T.
13 oktatás
12 Kalniņa‚ Helēna Patrīcija
12 szinkron
12 Biblia
12 Unicode
12 biológia
12 Padisák Mihály
11 egér
11 görög
11 diktatúra
11 Stanley‚ Sara
11 Reide‚ Loreta
11 nyelv
11 Balss pavēlnieks
11 OTP
11 Montgomery‚ Lucy Maud
11 parkolás
11 bíróság
11 képviselő
11 Windows
11 életmód
11 LAttilaD.org
11 trágár hangnem
10 Nicky
10 Shirley‚ Anne
10 távközlés
10 kémia
10 Arany János
10 törvény
10 Rubik-kocka
10 szerelem
10 Carson‚ Jane
10 forradalom
10 adó
10 Potter‚ Harry
10 liberális
10 eszperantó
10 Petőfi Sándor
10 Váratlan utazás
10 Saulesbrilles
10 Wikipédia
10 Zelta Mikrofons
10 Darell‚ Arkady
10 Laulupesa
10 sport
10 holokauszt
10 regényalak

Láng Attila D., 2020.3.22., 05:02:14

LAttilaD.org

Hozzászólás írásához kattints a cikk címére. Click on the title of the article to comment.

  

Gyerekek!Alakítottam egy társaságot

 



Gyerekek!

Tegyük föl, hogy a vírus rátok nem veszélyes. Ez még álomnak is túl szép, mert kétévesek is haltak már meg benne, de most képzeljük el, hogy nem.
  Az, hogy „nem veszélyes”, csak azt jelenti, hogy nem betegedtek meg tőle, mert fiatal és egészséges a szervezetetek, nem pedig azt, hogy nem juthat a vírus a vérkeringésetekbe. De. Bejuthat. Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg olyan egészségesek vagytok, mint gondoljátok, mert az emberi test bonyolult, de tegyük fel, hogy igen.
  Csakhogy az a vírus, ami bejutott a szervezetetekbe, ki is fog jönni onnan. A levegővel, amit kilélegeztek.
  Ha ezt elolvassátok, akkor, gondolom, legalább tízévesek vagytok. Tehát a szüleitek valószínűleg legalább harmincévesek. A vírus egyre vadabbul támadja az ő korosztályukat is. Nem mindenki betegszik meg tőle, és azok közül sem mindenki hal bele. De ez egy olyan szerencsejáték, ahol nyerni nem lehet – vagy veszít az ember, vagy nem. Ha a szüleitek meghalnak, mihez fogtok kezdeni? Lehet, hogy van pár bajotok a szüleitekkel, melyik gyereknek ne lenne, de az árvaházat nem fogjátok szeretni.
  Egyébként pedig ez a betegség baromi szar, hogy megmondjam az őszintét. Hetekig fuldoklik az ember éjjel-nappal, a szó szoros értelmében minden lélegzetvétel fáj, és retteg, hogy belehal, otthon meg a család retteg miatta. Nekem volt olyan időszak az életemben, amikor hetekig fuldokoltam, más betegség miatt. Tényleg baromi szar. Nem mondanám, ha nem így lenne.
  Egyetlen megoldás van, amíg meg nem fékezik a vírust. Maradjatok otthon. Tudom, hogy klassz a suliszünet és végre lehetne mászkálni. De lesz még suliszünet máskor is, és majd mászkálhattok akkor. Ha éltek még.


Láng Attila D., 2020.3.22., 04:37:41

koronavírus

Hozzászólás írásához kattints a cikk címére. Click on the title of the article to comment.

  

Másodfokú elzárkózásEz nem tetszik

 

↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 1791 cikk, 8 625 649 betű, 1 739 045 szó