Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Abroncsvilág

1.

Csak tegnap jöttem rá, hogy Szúnahaumon soha nem esik az eső. Ez idáig Szúnahaumot tartom Ninda-beli legeredetibb találmányomnak.
  Abroncsvilág. Ez a kifejezés az egész tudományos fantasztikumból nekem egyetlen helyről ismerős, ahonnan loptam: csak tiszta forrásból.

Radole aprócska világ volt, s katonai erejét tekintve talán a leggyöngébb a huszonhét közül. Egyébiránt ez volt a másik ésszerűségi oka annak, hogy őrá esett a választás.
  Abroncsvilág volt ez, amilyenben bővelkedik a Galaxis, de fölöttébb ritka közöttük az olyan, amelyen élet is van. Más szóval olyan világ, amelyen a két félteke a szélsőséges meleg és hideg ellentétes uralma alatt áll, és élet csak a félhomályos zóna keskeny abroncsa mentén virul.
  Az ilyen világ általában nem valami vonzó azok számára, akik még sohasem próbálták, ám vannak köztük stratégiai fontosságú helyek – és Radole City ilyen volt.
  A város a hideg félteke határán magasodó csipkés hegység lábazata mentén, az alacsony dombvidék szelíd lejtőin húzódott meg, ahol a hegyvonulat oltalmat nyújtott a dermesztő hidegtől. A napos félgömb meleg, száraz levegője fűtötte; a vizet a hegyekből vezették ide, és a két világ határán Radole City örökké viruló kertjei az örök nyár örök reggeli napsugaraiban fürödtek.
  Minden egyes ház mint fészekben ült a maga virágoskertjében, fölkínálkozva a szelíd természet simogatásának. Minden egyes kert valóságos melegágy volt, ahol a legváltozatosabb dísznövényfajták buja tenyészete termelte az idegen valutát, olyannyira, hogy Radole tipikus kereskedővilágból már-már a termelő világ rangjára emelkedett.

  (Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom. Baranyi Gyula fordítása.)

Asimov ennél jobban nem részletezi Radole planetológiáját, ezért kölcsönvettem némi ismeretet a másik abroncsvilágtól – mert csak kettőt ismer az emberiség, és abból az egyik Radole, amiről csak ennyit tudunk. A másikról azért mégiscsak többet. Uránusznak hívják.
  Az uránuszi körülmények (a szilárd felszín hiánya, a mínusz kétszáz fokos hőmérséklet, a gyér lakosság) miatt a gyakorlatban nem igazán mutatkozik meg, hogy az Uránusz abroncsvilág. Pedig az. Tengelyferdesége 97,77 fok az ekliptikára.

2.

Helyezzük ezt a számot kontextusba. Minden bolygó egy hatalmas ellipszis mentén kering a Nap körül, és ez az ellipszis egy képzeletbeli síklapra rajzolható, amit ekliptikának hívunk. (Minden bolygónak megvan a saját ekliptikája, és ezek a Naptól távolodva egyre nagyobb szögben dőlő síkokon vannak, de ez most nem fontos. Tekintsük az ekliptikát egy vízszintes lapnak.) A bolygó az ekliptika síkján kering, és eközben forog a saját tengelye körül, mint egy búgócsiga. A tengely ferde. A szög, amit a tengely bezár a függőlegessel, nagyon fontos a helyi viszonyok szempontjából. A tengely mindig ugyanarra mutat, akárhol jár a bolygó az űrben. A tengely egyik végének irányában (vagyis a bolygó északi vagy déli sarka fölött), vagy ahhoz a lehető legközelebb keresni szoktunk egy csillagot, és elnevezzük sarkcsillagnak.
  A Föld tengelyferdesége kb. 23 és fél fok. Ez azt okozza, hogy
  – évente egyszer az Északi-sark egészen a Nap felé mutat (nem mutat rá, mert akkor a Nap sarkcsillag lenne, de az év folyamán a legközelebb fordul hozzá), s ezáltal az egész északi félteke az év folyamán a legtöbb megvilágítást kapja: az északi féltekén nyár közepe van, ugyanakkor a délin tél közepe, hiszen az meg így elfordul a Naptól;
  – fél évvel később pont fordítva;
  – a két időpont között félúton, tavasszal és ősszel a két félteke egyenlő megvilágítást kap, a nappalok és az éjszakák egyforma hosszúak;
  – mindkét sarkpontról a Nap fél éven át megszakítás nélkül látható (sarki nappal, éjféli nap), majd fél évig soha nem jelenik meg (sarki éjszaka);
  – a sarktól távolodva egyre kevésbé extrém a nappalok és éjszakák hossza, míg végül az Egyenlítőn örökké tizenkét órás nappalok és tizenkét órás éjszakák vannak;
  – létezik a Föld felszínén két pont és öt vonal, aminek kitüntetett fontossága van a Nap égen leírt látszólagos útvonala szempontjából: a két sarkpont, az egyenlítő, valamint a két sarkkör (23 és fél foknyira a sarktól) és a két térítő (23 és fél foknyira az Egyenlítőtől).
  De létezik olyan Föld is, ahol nincs meg ez a 23 és fél fokos tengelyferdeség. Verne találta ki Világfelfordulás című regényében, de sajnos nem sikerült megvalósítani, egy számítási hiba miatt. Ha a Föld tengelyferdesége nulla lenne, vagyis teljesen függőleges tengellyel pörögne az ekliptikán, akkor nem lennének évszakok. Soha. A Jupiteren majdnem így van, a ferdesége mindössze három fok, vagyis az évszakok annyira kis mértékben különböznek egymástól, hogy szinte nincsenek is.

3.

Most lássuk az Uránuszt. Tengelyferdesége 97,77 fok, vagyis a tengelye közelebb van a vízszinteshez, mint a függőlegeshez. Úgyszólván gurul a pályáján, és minden uránuszi évben egyszer a Nap nagyjából pontosan az Északi-sark fölött van, azaz sarkcsillag – fél uránuszi évvel később pedig a Déli-sark sarkcsillaga. (Egy uránuszi év nyolcvannégy földi évig tart.) Amikor ez a helyzet, akkor a megvilágított félgömb minden pontján nappal van, a másik félgömb egész területén pedig éjszaka. Aztán ahogy az Uránusz továbbhalad pályáján, a sötét félgömbre lassan bekúszik a napfény, a világosról pedig lassan elfogy, de az egyenlítőn mindennap lehet látni a Napot, hosszabb-rövidebb időre. Vagyis minél közelebb vagyunk a sarkhoz, annál hosszabb nappalok és (fél évvel később) annál hosszabb éjszakák vannak, az egyenlítőn viszont mindig fél napig tart a nappal és fél napig az éjszaka, kivéve a napforduló idejét, amikor az egyenlítő minden pontjáról látni a Napot, de egészen az égbolt alján.
  Hasonló a földihez, csak még sokkal extrémebb. De még egyetlen uránuszi lakos sem panaszkodott.

4.

Most lássuk Szúnahaumot. Abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy fordított sorrendben zajlanak az események: nem előbb volt a világ, a maga adott fizikai paramétereivel, és ezután alakult ki rajta az élet, ha tudott, alkalmazkodva ahhoz, ami volt – hanem pont fordítva. Előbb volt a döntés, hogy Szúnahaum lakható, és ehhez alakítjuk a viszonyokat. Igyekezve betartani a fizika törvényeit.
  Fontos, hogy Szúnahaum nem természettől lakható, hanem terraformált bolygó.
  Abroncsvilág. Tehát szinte gurul a pályáján, mint az Uránusz. Van egy forró (lakhatatlan) félgömb, Dzsisszáfaur – és egy hideg (lakhatatlan) félgömb, Séninnaur. Csakhogy ezeknek minden fél évben helyet kell cserélniük, hiszen egyszer az egyik fordul a nap felé (a neve Szúnahaum-síssanaurangi), egyszer a másik. Csak akkor lesznek igazán extrémek a viszonyok, ha ez a csere rendkívül ritkán következik be, vagyis Szúnahaum extrém lassan kering napja körül; hogy milyen lassan, arról egyelőre nincs adat, de évhossza csak geológiai léptékkel mérhető. Mindezért egy egymilliárd évvel (mármint egymilliárd szúni évvel) ezelőtt bekövetkezett kataklizma a felelős, amely
  – elbillentette Szúnahaum tengelyét;
  – lefékezte nap körüli keringését;
  – lefékezte tengelyforgását;
  – létrehozta a Sínisuált.
  Abroncsvilág. Élet egyedül a két lakhatatlan félgömb közötti keskeny sávon lehetséges: ez Szúnahaungaur. Szúnahaum rendkívül lassan forog, és mivel a nap nagy pontossággal esik a Forró-sark irányába, a forgásnak nincs is különösebb jelentősége. A nap örökké ugyanott áll az égbolton, nincs reggel és este, nappal és éjszaka, a házak és fák árnyéka soha nem mozdul. (Szinensi úgy interpretálta, hogy az árnyékban hideg van, de persze ez nem igaz, az infravörös sugarak visszaverődnek és a levegő keveredik, de a jáhannuri síparadicsom tényleg a hegyek árnyékának köszönheti létét.) Egy módon lehet a napot mozgásra bírni: ha elindulunk az egyenlítőre merőlegesen. Dzsisszá irányban a nap emelkedni fog, sénin irányban ereszkedni (a hátunk mögött). A kelet és nyugat fogalmának nincs értelme, csak önkényesen lehet választani további irányokat a tájékozódáshoz.
  Mindebből következően Szúnahaungaurnak teljes egészében a dzsisszá félgömbre kell esnie, mert az egyenlítőn a nap örökké a horizonton áll, és azon túl, amint rálépünk a sénin félgömbre, már örök sötétség honol. Szó sincs arról, amit az ember első pillanatra gondolna, hogy fele az egyik félgömbön, fele a másikon. Azaz mégsem, mert a Sínisuál jóvoltából némi fény mégiscsak jut az egyenlítőn egy kevéssel túl is.
  Séninnaur égboltján csak csillagfény van, napfényt egymilliárd éve nem látott. Kopár sziklasivatag, mint a Hold, de ráadásul dermesztően hideg is (a Hold talaja az idő felében forró). A Szúnahaungaurról kiszabaduló levegő és nedvesség (valahogyan nyilván féken tartják, úgyhogy nem sok) nem jut messzire, az első métereken megfagy és lehull. Távolabb csak kráterek, semmi más, az egész félgömbön. (Ninda még semmit sem tud a namindanról.)
  Dzsisszáfaur egén örökké ott van a nap, mindig mozdulatlanul ugyanott. A Szúnahaum-síssanaurangi sok sugárzást juttat Szúnahaumra, tehát erős fényű csillag és Szúnahaum nem kering túl távol tőle, különben Szúnahaungaur nem jöhetne létre, nem kapna elég fényt az örökké alacsonyan álló naptól. A Dzsisszáfaur-perem az a sáv, ameddig az ember dzsisszá irányban a legtovább elmerészkedhet, itt látja a napot a lehető legmagasabban. Ezen túl az egész félgömb forró, nagyrészt vulkanikus övezet.

5.

De mivel Szúnahaum ennyire lassan forog, nincsen Coriolis-hatás. S mivel a felszín minden egyes pontja örökké ugyanannyi megvilágítást kap, nincsenek felmelegedések és lehűlések, amik megkavarnák a légkört. Nincs időjárás. A vízfelületek és a növények párolognak, de a vízpára nem keveredik meg, nem alakulnak ki lokális gócok, és soha nem esik az eső. A pára harmat formájában csapódik le, éspedig a Séninnaur-peremvidéken, mert ott van elég hideg hozzá. Nem is jönne vissza többé, mert a szél mindig dzsisszától sénin felé fúj, hiszen hajtja a napenergia, ezért a vizet össze kell gyűjteni, dzsisszá irányú csatornákon visszaküldeni és elöntözni. Szúnahaum a mesterséges klimatizálás nélkül rövid idő alatt lakhatatlanná válna.

6.

De mindez fontosságban csak a fele Szúnahaumnak, a modern szúni civilizáció központjának. Még nem esett szó a Felhőről és a Sínisuálról. Nem is szabad beszélni róluk, bár közmondások sokaságának tárgyai. Szúnahaum léte és holléte, minden, ami vele kapcsolatos, mélységes titok a dzserangok előtt, akik azt hiszik, hogy Sasszáken után vége a térképnek.
  Ezen őrködnek a Felhő Csillagai.
  Simnunná.


Láng Attila D., 2019.5.14., 03:50:12

Alapítvány és Birodalom Asimov‚ Isaac Baranyi Gyula csillagászat irodalom Ninda Radole sci-fi Sínisuál Szúnahaum Uránusz Verne‚ Jules Világfelfordulás

Re-mi-dó-dó-szóLáng Attila D. blogja




Re-mi-dó-dó-szó

Arra jöttem rá, hogy voltaképpen semmiféle magyarázat nincsen arra, hogy ha egyszer a tervezett találkozóhely az Ördög-torony tövében volt, akkor miért kellett a meghívást indianai lakosoknak küldeni Muncie-ba, kétezer kilométerre onnan…
  …és hogy az űrlényeket nyolc-tizenkét éves mobile-i kislányok játszották, mert ők kecsesebben mozognak, mint a fiúk… és ez 1977-ben volt, negyvenkét évvel ezelőtt, vagyis a többi mobile-i kislány most ötven-ötvennégy éves… de ezek most is nyolc-tizenkét évesek, mert Einsteinnek igaza volt, és meg is láthatjuk őket változatlan nyolc-tizenkét évesnek, ha egyszer majd visszatér az anyahajó.


Láng Attila D., 2019.5.9., 04:39:09

film Harmadik típusú találkozások

Pukššššššš…Láng Attila D. blogja




Pukššššššš…

1.

Régi adósságaim egyike egy írás, amiből a magyar olvasó megtudhatja, kicsoda Pukšs. Ráadásul aktualitása is van a cikknek. De hogy mi, az már csak egy újabb cikkbe fog beleférni.
  A név jelentését, ha van neki, nem tudom. A kiejtése puks, a végén az sz-et nem ejtjük, hasonul.
  Pukšs egy katona. Sokzsebes, barna vagy zöld katonai mellényben jár, terepszínű katonai nadrágban, horgászsapkában, és örökké puskát hord a hátán. A pólója vagy inge időnként változik.
  Pukšs alakítója Jānis Apeinis operaénekes, akivel már találkoztunk blogomban, őt először a Mazo dziesmas Latvijain láttam vendégművészként, de akkor még a nevét se tudtam; legutóbbi találkozásunk a Balss pavēlnieks 2018, akkor Dārta Stepanovával énekelt. Hogy Pukšs szerepében mi mindent csinál, azt meg sem próbálom számon tartani, 2016-ban elindított egy Pukša dziedāšanas svētki (Pukšs dalosünnepe) nevű rendezvényt, amiről van egy nagyszerű Dzintariņi-felvételem, ezenfelül jár kirándulni a barátaival (három barátja van, Lupe, a művésznő, Varis, a tudós és Konstantīns, a természetbúvár), s még biztosan rengeteg mindent tevékenykedik, ismert közéleti személyiség, jelentős valaki. A lett gyerekek szemében mindenképpen. Méghozzá már tizenkét éve: 2017. oktobris 18-án ünnepelték működésük tizedik évfordulóját. Az erről szóló cikkben mind a négyükről van ismertetés, de ezt későbbre hagyom. Azzal a videóval mutatom be, amivel megismertem. Hat és fél éve készült. Amikor először láttam, még alig pár szót értettem – mára alig pár szó maradt, amit még nem értek. Az egyszerűség kedvéért a feliratokat fordítom, a kiejtett szöveg alig tér el ettől, legfeljebb akkora különbségek vannak, hogy bet (de) helyett taču (azonban) hangzik el, más a szórend, ilyesmik.
  A műsor címe Kas te? Es te! – ami úgy fordítható: Ki van itt? Én vagyok itt!

2.

Érdemes megfigyelni a főcímben a hullámpapír dobozt, és a díszletet, ami szintén összevissza hullámpapír lapokból áll. Pukšs egy könyvet olvas.
  – Szitálj zabot, parasztlány. Add a csikómnak – olvassa, de nem érti. (Tautumeita az szó szerint „nép lánya”, az itt birtokos esetben álló tauta ugyanaz a szó, mint teuton, valamint deutsch.) – Szitálj zabot… Nem tudom, mi ez. Soha nem láttam. Szitálj zabot… Micsoda bolondság. Loreta rögtön itt lesz. De még nem tudom megtanulni a szavakat. Hogyan tanuljam meg, ha minden második szó idegen?
  Kopognak.
  – Nicsak, itt van. Kérlek, gyere be!
  Belép Loreta.
  – Szia, Pukšs! – A név végén a felirat nem ír s-et, mert vokatívuszban áll.
  – Szia, Loreta. Nem jöttél korán?
  – Éppen idejében jöttem.
  – Igazán bocsánatot kérek, de nem tudom a szavakat megtanulni. Nekem ezek a szavak nagyon idegenek.
  – Miért? Ez egy könnyű lett népdal.
  – Lett. Csakhogy én kínai vagyok.
  – Nem nézel ki kínainak.
  Persze hogy nem! Ez az évtized vicce. Pedig Pukšs csakugyan kínai. Pukšs egy műanyag játékkatona. Ezért lakik hullámpapír dobozban, ezért ilyen együgyű, és hát milyen gyártmány lenne egy műanyag játékkatona, ha nem kínai? És természetesen európai arcvonásai vannak, tessék bemenni egy trafikba és megnézni a kínai játék emberkéket, egy se néz ki kínainak.
  – Tudom, de a lett nyelv olyan nehéz, hogy tolmácsra van szükség.
  (Én a világ legkönnyebb nyelvének találtam az eszperantó után, viszont nem vagyok műanyagból.)
  – Az nem lehet! Milyen szavakat nem értesz?
  – Például: zab.
  Kínában persze nem tudnak angolul, illetve a műanyag katonákat nem tanítják, különben az auzas ismerős lenne az oatból.
  – Pukšs, Pukšs, mit ettél reggelire?
  – Én? Kását. Zabkását.
  – Látod, zabkását. A zabpehely, amiből a kását főzik, zabból készült. Ezek olyan gabonaszemek. A zabkása nagyon egészséges. Erőt ad.
  – Igen, igen. Mi az a „szitálj”?
  – Amikor a magokat betakarítják, hulladék is van közte, ezért át kell szitálni szitán.
  A siets természetesen édestestvére a szláv szito szónak, amit a magyar is átvett.
  – Helyes. A parasztlány az nyilván valamilyen lány. – Loreta bólint. – Mi az a csikó? Katona?
  Pukšs, aki katona, el se tudja képzelni, hogy valaki nem katona. De a kumeļš szónál érdemes megállni, mert a dalban, amit tanulnak, ez a szóalak elő se fordul. Sem a szöveg írójának, sem Apeinisnek, Loretának vagy bármely közreműködőnek, csupa anyanyelvi beszélő, nem jutott eszébe, hogy a kínai gyártmányú Pukšs (aki persze tökéletes kiejtéssel és nyelvtannal beszél lettül, de hát ugyebár „nem tud”) aligha tudja egy ismeretlen szó alanyesetét képezni a datívuszból. Én nem tudtam akkoriban, amikor ezt először (és sokadszor) láttam, viszont a Tumša nakte, zaļa zāle szövegében már találkoztam a kumeliņu és kumeliņis alakkal, amikből egyáltalán nem tudtam előállítani a szótári alakot (kumeliņu: becézett tárgyeset, vagyis kiscsikót, a kumeliņis pedig nem szerepel a rendes ragozási paradigmában, most se tudom, mit jelent pontosan, de gyanítom, hogy tájnyelvi forma). Pukšs a dalszövegben a kumeļam formával találkozik, és mint kezdő (?) nyelvtanulónak nem lenne magától értetődő, hogy ebből alanyesetnek kumeļš következik. (Ha az ember tényleg tud már lettül, akkor igen, mert -am csak első ragozású főnév datívusza lehet, akkor a végződése -s vagy -š, de mivel a szótő ļ-re végződik, utána csak š állhat. De ha Pukšs a másik dalt kapta volna, akkor kumeliņu formát talál, aminek az alanyesete gyakorlatilag bármi lehet, mert történetesen a kicsinyítő képző miatt a neme sem deríthető ki, a nőnemű -iņa és a hímnemű -iņš tárgyesete egyaránt -iņu, és a képző után maradt kumel- ekkor már bármi lehet, kumels, kumelis, kumelus, kumela, kumele, csak pont a kumeļšre nem gondol az ember, hiszen l betűt lát, nem ļ-et. Tudom, mert végigcsináltam ezt a keresgélést pontosan ezzel a szóval, pontosan e miatt a két dal miatt.)
  – Az fiatal ló, akinek meg kell ennie a zabot. Akkor nő fel gyors és erős lóvá.
  – Ki gondolná! Emberek és lovak ugyanazt eszik. Érdekes… hogy kell érteni, hogy „aki eszem ágában van”?
  Ilyen kifejezés nincs a magyarban, de nem tudok jobb fordítást, tekintettel a dalbeli szövegkörnyezetre.
  – Az azt jelenti: tetszik vagy nem.
  – Jó. Mi az, hogy „aki megtette miattam a hosszú utat”? Futottak?
  – Az a fiú, akinek a parasztlány tetszik. Lóval viszi a lányt hosszú úton.
  – Aha… biztosan nagyon szép a lány. Mi az a „legény”? Katona?
  Megint katona, persze. Tautietis a már említett tauta hímnemű képzett alakja, „népfi”.
  – A fiú, akinek a parasztlány tetszik.
  – Mit kérnek?
  – El akarja vinni a parasztlányt szánon. Az a szánkó.
  Mármint Loreta a kamanas magyarázataként elmondja, hogy ragavas, hátha azt a szót Pukšs már tanulta. Érdekes szó egyébként ez az utóbbi. Volt valaha három -us végű szó, amik nőneműek voltak, bár az összes -us végű szó hímnemű: ragus, pelus, dzirnus. Aztán végződést változtattak, többes számba kerültek, és lett belőlük ragavas, pelavas, dzirnavas. Ragavas szánkót, ródlit jelent, dzirnavas malmot, pelavas pedig ugyanaz a szó, mint a szlávon át a magyarba került pelyva.
  – Miért „egy órát álltam gondolkodva”?
  (A lány.)
  – Azért, mert a fivére csak egy kis útszakaszon viszi el, de a legény egész életén át viszi, mert elveszi feleségül.
  – Honnan tudod, hogy a legény veszi feleségül? És ha a fivére veszi feleségül?
  – Fivérek nővérekkel nem házasodnak.
  Pukšs világról alkotott ismeretei sem túl széles körűek. Még ki se vették a hullámpapír dobozból!
  (Engem már kivettek, és még mindig sokkal kevesebbet tudok lettül. Pedig nem is vagyok kínai gyártmány.)
  – Hősi dal. A házasságról. Én nem készültem házasodni.
  – Én se. Amikor nagyra növök, majd akkor.
  – Ez engem nem fenyeget. A babák nem nőnek nagyra. – Lelles lielas neaug, egyik kedvenc mondatom. – Nekem csak a dal elejét kell énekelni?
  – Igen, te leszel játékból a legény, és én a parasztlány. – Pontosabban viccből, de magyarul így mondjuk.
  – Csak játékból!

Idehozom a dal utáni rövid beszélgetés fordítását.
  – Nagyszerű, Loreta! Még én is megjegyeztem a szavakat. Parasztlány! Ez egy emléklap neked tőlem. És egy kis bejegyzés.
  Az emléklapon balról: Loretának, jobbról: A kellemes éneklésért a Ki van itt? Én vagyok itt! adásában.
  – A zabot is jobban szeretem. Továbbra is fogyasztani fogom.

A feliratokból gyanítható, hogy ez egy hosszabb adásból kivágott részlet, mert nemcsak a Pukšs barátait alakító színészeket sorolja fel (az lehetne állandó része a feliratoknak, akár szerepelnek éppen, akár nem), hanem azt is elmondja, hogy Konstantīnsnál a hallássérült gyerekek rīgai különleges bennlakó általános iskolájának 2. a) osztályos tanulói vendégeskedtek, és megnevezi tanárnőiket meg a jeltolmácsot; valamint közli, hogy Varisnak kik voltak a segítségére a gyerekek Z(in)OO nevű tudományos központjában. Ez nyilván ebben az egy adásban történt így. (Ilyen tudományos központ Rīgában, Cēsisben és Daugavpilsben van, ma is működnek, jelenleg többek között kétféle nyári táborba lehet jelentkezni.)

S most lássuk a dalszöveget.

3.

Sijā auzas, tautu meita,Szitálj zabot, parasztlány,
Dod manami kumeļam.Add a csikómnak.
Nesijāšu, ne es došu,Nem szitálok, nem is adok,
Netīk manam prātiņam.Eszem ágában sincs.
  
Tam sijāšu, tam es došu,Annak szitálok, annak adom,
Kas tīk manam prātiņam.Aki eszem ágában van.
Kas tecēja manis dēļiAki megtette miattam
Lielu ceļa gabaliņ’.A hosszú utat.
  
Tautiet’s lūdza, bāliņš lūdza,A legény kéri, fivére kéri,
Abi lūdza kamanās.Mindkettő kéri szánon.
Abiem diviem sirmi zirgi,Mindkettőnek szürke lova,
Izrakstītas kamanas.Iratos szánja van.
  
Stundu stāvu domādama,Egy órát álltam gondolkodva,
Kam lai sēžu kamanās?Kinek üljek a szánjába?
Vai lai sēžu pie tautieša,Vajon üljek a legény mellé,
Vai pie sava bāleliņ’.Vagy inkább a fivéremhez?
  
Labāk sēžu pie tautieša,Inkább ülök a legényhez,
Ne pie sava bāleliņ’.Nem a fivéremhez.
Tautiet’s vedīs visu mūžu,A legény elvisz egész életemen,
Bāliņš mazu gabaliņ’.A fivérem csak egy rövid szakaszon.

4.

Hogy ezt eldönteni mi tartott egy óra hosszat, azt bizony nem tudom, de már megfigyeltem, hogy a népdalok szövegeit sokszor érthetetlenné teszi a rengeteg változtatás, félrehallásból vagy emlékezetkiesésből alakult szócsere, és a többi. S ez más országokban sem ritka. Van egy kicsi könyvem, Latviešu tautas dziesmas, 1952-ben jelent meg Koppenhágában, tizenkét kötetben. Hatvanezer népdalt tartalmaz, és rengeteg közülük egymás változata.

S most lássuk az ismertetést a fent említett cikkből.
  Pukšs műanyag katona (Jānis Apeinis). Társaságkereső és utazó, aki népekkel és kultúrákkal ismerkedik, végtelenül sok történetet és legendát ismer. Műanyag automata fegyver van a hátára szerelve, aminek meg van rágcsálva a vége (innen ered a neve). [Ezt mondja a leírás, de ettől még nem tudom a szó eredetét; rágcsálni az grauzt, nem ez a szó.] A szobájában minden utazásokról tanúskodik – függőágyban alszik és nagy utazóládája van, amiben minden szükséges megvan az életéhez, és egy óriási földgömb, amin meg tudja mutatni mindenkinek, hogy hol járt már.


Láng Attila D., 2019.5.8., 03:41:40

Apeinis‚ Jānis Balss pavēlnieks Dzintariņi Konstantīns Lupe Mazo dziesmas Latvijai Pukša dziedāšanas svētki Pukšs Reide‚ Loreta Stepanova‚ Dārta Varis

JelekRe-mi-dó-dó-szó




Jelek

A korábban említett @j makrót végül is most csináltam meg, de csak egyfélét, egyetlen listával beértem. De azért így is lett egy csomó elintéznivaló, megint kellett egy komplett kis nyelvet definiálni, hogy a törzsszövegből kiemelt jegyzetek szépen jelenjenek meg. Tessék egy részlet:
  
  A kifejezések ugyanazzal a zölddel jelennek meg, amilyennel a syntax highlight révén a szövegszerkesztőben, a sómirjelzések pedig ugyanazzal a lilával, mint ott; mint a kép mutatja, akárhányszor felvehetem ugyanazt a kifejezést, és mindegyik bekerül a jegyzékbe, jelzésével együtt. Maga a magyarázó szöveg egyelőre még elég rövidke, később majd, ahol szükséges, akár komplett leírások is kerülhetnek ide.


Láng Attila D., 2019.5.8., 03:20:20

irodalom Ninda

ÜgyletPukššššššš…




Ügylet

Az ékszerész a fejét vakarta.
  – Mit mondott, uram, hány dézsával hozott?
  – Nyolccal. Húszliteresek.
  – Ajaj. Hát ez nehéz ügy. – Előhúzott egy számológépet. – Egy liter víz az egy kiló, egy kilóban van harmincöt egész huszonhét század uncia. Az hétszázöt egész négy tized uncia dézsánként. Uram, mi kis cég vagyunk. Nyolc dézsát képtelenek vagyunk átvenni.
  – Hát mennyit?
  – Egyet, uram, ha minden tartalékunkat összeszedjük.
  – Kérem.
  Negyedóra múlva megint ott ültem a furgonban kétszáztizenegymillió forinttal és a hátam mögött hét dézsa májusi esővel, amivel most nem tudok mihez kezdeni.


Láng Attila D., 2019.5.6., 17:22:03

irodalom vicc

Költő, mégiscsakJelek


↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 1654 cikk, 8089033 betű, 1626577 szó