Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






De meg kell írnom mégiscsak

Regényt írni sokrétű és összetett felelősség. Felelősek vagyunk hőseink sorsáért is, de ezen a ponton nem ez a lényeg. Felelősek vagyunk a történeteinkért és azokért, akiktől a történeteinket kaptuk. Tessék elgondolni Moldova esetét Erka Gyulával, azazhogy a barátjáét, mert mint elmondja, az ominózus történet egy barátjával esett meg.
  Én is felelős vagyok Nindáért. Mindkettőért. Amelyik benne van a regényben, és amelyik most otthon alszik az ágyában. Persze nem egyformán – a regénybeli Ninda azonban kihatással van vagy lehet az elevenre, akár akarom, akár nem. De ha már ezen múlik, akkor inkább akarom, mert ez a hatás összegződve sokkal pozitívabb lehet, mint amekkora – tagadhatatlanul létező – kockázata van annak, hogy negatív hatással lesz rá. Persze csak nagyon közvetve, ezek nem is lélektani, hanem egyfajta pszeudolélektani folyamatok, afféle mentális biliárd, a meglökött golyó nem maga gyakorol hatást, hanem más golyókat lök meg, azok megint másikakat stb.
  Ha jól írom meg a könyvet, persze. De ha jól írom meg a könyvet, azzal kiadom a titkát. Mármint nem a titkát, azt a bizonyosat, amelyikre gondolna, ha olvasná ezeket a sorokat, hanem a másikat, amelyikről nem tudja, hogy tudom. Nem mintha ez le lenne írva a könyvben, dehogy.
  Csakhogy formát kell adnom az ürességnek, Sáriputra! A két Ninda a tizenkét nidána kétszeri kettős spirális lépcsősora, olyan viszonyban vannak, mint öntőforma és lenyomat, átman és anátman. Valahol le van ez írva a szíanokban.
  (Miközben, teszem hozzá, a Nindáról, e félig mitikus lényről szóló könyvben egyetlen gramm vallásos halandzsának sem szabad lennie.)
  De akkor hogyan? Csak egyet tehetek. Megírom a könyvet – és elzárom. Nem publikálom, sehol, semmiféleképpen, mert mélységesen tisztelem és mérhetetlenül szeretem Nindát és nem vagyok hajlandó ártani neki. A veszély valós. Létezik a hely, ahová csak a Kwisatz Haderach tekinthet be. Dzsudihar manténe: de nem, nem ám holmi alam al-mitalban, ezt a helyet nem védi Szúnahaum Sínisuálja – semmi, csak a Kwisatz Haderach látja és érzi, hogy miért kell mégis megírni és mégsem publikálni, amíg el nem jön a pillanat. Hogy megméressék és megszámláltassék, mert akkor már lehet.
  Én vagyok a Kwisatz Haderach.

Mindent látott, hallott, tapasztalt – jelenvalót és régenvoltat;
mély kútforrása bölcsességnek: mindent tudott, mindent megértett,
átallátott minden homályon, a titkok sűrű takaróján,
átallátott hétszer hét burkon, mely elfödi a bölcsességet.1

Vagyis a pradzsnyápáramitá, teszem én hozzá. A Kwisatz Haderach a pradzsnyápáramitá manifesztációja, és ekként én vagyok Avalókitésvara bódhiszattva.
  Akkor pedig ő Késes Szent Alia.


Láng Attila D., 2019.2.3., 04:34:15

Avalókitésvara buddhizmus Dűne Ellenpont Erka Gyula filozófia Gilgames irodalom Késes Szent Alia Kwisatz Haderach Lopni tudni kell Moldova György Ninda Rákos Sándor Sáriputra Szív szútra Szúnahaum Zsoldos Péter

Nem írhatom meg a NindátHirdetmény az ajándékokról




Nem írhatom meg a Nindát

Ninda egy félig mitológiai lény a Galaxis távoli vidékeiről a messzi jövőből, ez kétségtelen. De nagyon is sebezhető.
  Van nekem egy barátom, akinek rengeteget köszönhetek, negyedszázadon át rajta alapult és nem kis részben ezentúl is rajta fog alapulni egész írói pályám, és én ezért is – meg másért – nagyon szeretem és tisztelem őt. És van Ninda, aki úgyszintén nagyon szereti, bármire képes érte, és én pedig pontosan ezért szeretem Nindát. Két és fél éve egy mosolyt se kaptam tőle, de ettől még persze ugyanúgy szeretem, és ezért kezdtem el a könyvet.
  De nem írhatom meg. Ha nem tudom visszaadni Ninda jellemét, akkor céltalan, elrontom az egészet. Ha viszont igen, akkor elárulom a titkát és ezzel mást rontok el, ami minden regénynél fontosabb. Én tartós karriert építettem kettejükre – ezt ők nem kérték, én sem kértem, így alakult –, és minden közös értékünket elárulnám, ha napvilágra hoznám, amit nem szabad. Ezért a Ninda huszonegyezer szóval torzóban marad, és nem fog megjelenni. A nemrég közzétett prológus marad, és egy idézet.
  „Ha már nincs mit tenni, hogy megállítsd a gonoszt – menj át a túlsó partra.” (Lí-Nindaran: Gondolatok, 11. sómir)


Láng Attila D., 2019.2.2., 15:19:16

filozófia irodalom Ninda

És ez még nem mindenDe meg kell írnom mégiscsak




És ez még nem minden

– Á, jó napot, üdvözlöm, uram, nézze csak ezt a kiváló terméket, önnek mint régi vevőmnek most különleges engedménnyel, mindennel kompatibilis, kíméli a környezetet és teljes egészében levonható az adóalapból, de ez még nem minden, jöjjön, adok hozzá most csak önnek extra szuperprémium kedvezménnyel kettőt ebből a szuperextra portfóliótermékből, de nézzen be velem a raktárba, uram, ilyen régi vevőmnek…
  – Hallgasson már el! Ki a fene maga?!
  – Safranek Hümér, ha betéri, megéri, hát nem emlékszik rám a nagyságos úr? Nem baj, most majd megjegyez, ha megveszi ezt a kiváló szuperprémium slágerterméket, és ez még nem minden, van szuperextra aranyozott vécékefém, medvehámozó-készletem, van hajdinarovátkolóm és baltacim, van extra szuperprémium esernyőm akár napos időre is, és ez még nem minden, mert most adok hozzá csak önnek…
  – Szálljon le rólam! Tudom már, ki maga, vettem magától egy bögrét öt évvel ezelőtt.
  – No látja a nagyságos vevő úr, vagyis hát akkor, mint régi üzletfelekhez illik, szervusz, édes öcsém! Most ajándékba adok egy harangvirág-kongatót és minden centrifugához egy kiváló minőségű réti cseppentőt, ez óriási megtakarítás lesz, az asszony áldani fogja a nevedet érte, ennyit egész hónapban nem spóroltál, csak hozzám gyere mindig! És hát igen, ez itt egy valódi csűrdöngölő, öcsém, én annyira szeretlek téged, régi visszatérő vevőmet, én ezt neked adom. Tessék a blokk, látod, szóra sem érdemes jelentéktelen összeg jött ki, és hívok neked kedvezményesen tehertaxit. Természetesen a saját költségemen, édes öcsém, hát mit gondolsz, ilyen régi vevőmnek, és ez még nem minden, a részletfizetésnél különleges kamatkedvezményt fogok feléd érvényesíteni, a blokkot jól tedd el, mert az egyúttal a komplex konyhairobot-hifitorony-kocsimosó berendezés jótállási jegye, és kapsz egy teljesen ajándék bögrét.

Szóval állampolgári javaslattételem egy olyan törvénymódosítás, miszerint cégeknek tilos legyen a vevőt emailben vagy akárhogy megkeresni. Totál. Ne létezzen többet az a rendszer, hogy vesz valamit a vevő, ehhez megadja az adatait, és ettől kezdve regisztrált felhasználó és keresheti a módját, hogy a hihetetlenül kedvező ajánlatoktól megszabaduljon (mint az ilyenek). Csak az kaphasson reklámlevelet, aki ezt is külön kérte, és legyen tilos a vásárlás során a vevőt kényszeríteni ennek beikszelésére vagy félrevezető információval rábírni, hogy megtegye.


Láng Attila D., 2019.1.26., 17:50:52

fogyasztóvédelem reklám spam

Klases dienasgrāmata, otrais gadsNem írhatom meg a Nindát




Klases dienasgrāmata, otrais gads

Ģimenes apsvērumu dēļ pagājušajā gadā es nevarēju mācīties ar to spēku, ko es gribētu. Bet es varu saprot arvien vairāk, un es varu rakstīt vienkārši teksti, protams, ar vārdnīcas un gramatikas tabulas palīdzību. Ar daudz kļūdas, protams. Es arī rakstīju dzejoli latviešu valodā.
  Es mācījos daudz par galvaspilsētu, es iemīlējos ar Vecrīgu un sāku iepazīt to labāk kā savu pilsētu, nopietni.
  Mani klasesbiedri, pirms diviem gadiem dzimuši latviešu bērni – laimīgu dzimšanas dienu – pabeidza zīdaiņa laiku un viņi runā. Neapstrīdami. Laikam viņi vēl nesaprot visu, pieaugušajiem esošus vārdus protams vēl nē, bet ko viņi saprot, saprot lieliski perfekti, ko es nekad varēšu darīt. Un viņi runā visas dienas laikā, bez domāšanai par gramatikas likumus, viņi vēl nezinu neko par gramatikas ilgumu, tikai viņi runā un saprot.
  Es vēl ne, latviešu valodā. Laikam nekad, bet tas nav mērķis.


Láng Attila D., 2019.1.22., 17:21:52

latviešu valodā lett nyelv

Kissy 27.És ez még nem minden




Kissy 27.

Elkészült a Kissy huszonhetedik része. Boldog új évet és jó olvasást kívánunk.


Éppen befutott még néhány kölyök, amikor Nimby megint fölkapta a telefont.
  – Mondd, apa! Igen? Persze hogy tudom. Hát… csak Kissy. Egérke! – harsogta túl a zsivajt. – Itt van a jogsid?
  – Hol máshol lenne? – nézett rá Kissy, és megpróbált odajutni a társához, de a rengeteg egér kavargásában legalább harminc kutyát is végig kellett simogatnia. Nimby jött oda hozzá, letéve a telefont.
  – Gyere, egérke, akár kabátot se vegyél, ki se kell szállnod a kocsiból.
  – Cin-cin?!
  – Apa itthon hagyott egy szerszámos ládát, de mégiscsak kell neki. Csak te vagy itt, akinek van jogsija.
  Kissy szólni se tudott. Követte Nimbyt a garázsba, de azért a folyosón mégiscsak megtorpant, belenézett a tükörbe, megigazította haját és föltette bársonyfüleit. Akárki beláthat az ablakon, rendesen kell kinéznie.
  Nimby berakta a ládát a csomagtartóba. Közepes méretű láda volt, vagy tíz kilót nyomhatott.
  – Nem mondta ugyan, de szerintem ez is kelleni fog – Nimby berakott még egy dobozt. – Figyelmeztesd, hogy ott van.
  – Jó.
  Kissy beszállt, becsatolta magát, nagy összegű biztosítást kötött, az egereket… csak egy egér volt, és az nem volt útban, a garázsajtót nyitotta. Kissy elfordította a kulcsot, kigurult, kitette az indexet balra, körülnézett, kikanyarodott az utcára és ment. Vezette az autót, életében először igazi, vizsgázott sofőrként. A körforgalomnál sokan voltak, de hamar beengedték, nyilván látták a füleket és tudták, hogy segítségre van szüksége, vezetés közben nem tudja magát megvédeni, ha autós macska jönne.


– Hű, egérkék – szólalt meg Niala halk hangja. – Ez kemény volt. Meg hideg is, brrr… otthon fejest ugrok a kádba. Itt is a fürdőszobában vagyok, megmosakszom, teljesen össze vagyunk nyalva.
  – Inkább, mint cincálva – felelte húga.
  – Az biztos.
  – Hát te ki vagy? – hallottak egy gyerekhangot.
  – Szia – felelte Nimby –, én Paul vagyok. Téged hogy hívnak?
  – Jeannette. Hogy kerülsz ide?
  – Szívem, ezek a kedves fiatalok visszahozták Melanie-t, mert átugrott a kerítésen.
  – Átugrott? Melanie soha nem ugrott még át a kerítésen.
  – Hát most megtette – érkezett Nimby hangja, és egyidejűleg meglátták az arcát is –, ó, milyen késő van már, ideje indulnunk.
  Ahogy leengedte a karját, úgy fordította az óráját, hogy lássa a gyereket. Csakugyan a fényképeken szereplő kislány volt, most hálóingben.
  Niala kijött, Nimby bement, ő is megmosta a kezét és az arcát, és egykettőre elköszöntek.
  – Jól van, egérkék – mondta Nimby –, végrehajtottuk az évszázad helikómentését, mindenki óriási volt, de hogy most fölcsavarjuk a fűtést a kocsiban, az biztos. Cin-cin, FHQ!
  Kissy ekkor döbbent rá, hogy a csapat nagy része még föl sem öltözött, senki se reggelizett, a konyhában, a nappaliban, a folyosón, mindenfelé álldogálnak, ahol éppen elkapta őket a helikómentés és kutyakergetés láza, és a kutyák most vágnak olyan sértődött képet, mint normális körülmények között Macska, arra pedig nincsenek szavak, hogy Macska milyen sértődött képet vág, és ott ülnek mind az üres tányérok előtt.
  – Csinálok nekik fürdővizet – szólalt meg Vanessa –, valaki etesse meg az állatokat, az egér is az állatvilág része, főzzetek teát is, mielőtt megfáznak az egereim.
  Huszonegyen negyvenkétfelé szaladtak.


Kissyt egy pillanatig sem lepte meg, amit a társai a kórházban tettek, és nem értette, hogy madame Lavanant miért csodálkozik ezen. Amíg Mollyt vizsgálták, majd infúziót adtak neki, egy egér mindig jelen volt, kettő pedig kint őrködött a folyosón. Illetve csak egy, mert Pi háromszor is elment segíteni különböző betegeknek nehéz fizikai feladatokban, Niala elkísért egy idős nénit a büfébe, Vanessa pedig berohant az egyik kezelőbe egy beteg után, akinek összeomlott a keringése, ezért torakotómiát és oszteoporózist alkalmazott, megmutatva a tapasztalatlan fiatal orvosnak, hogy kell, majd renális drént kötött be és amniocentézist végzett, amíg a tapasztalatlan fiatal orvos rezekálta a szubdurális hematómát, azt ugyanis pont előző órán tanulta. A beteg megmenekült.


Kissy bólintott, és félórát töltött annak a nagy piros járműnek a tanulmányozásával, amit Tűzoltóság fecskendőnek nevezett, pedig autó volt. Nagyon emlékeztette Nimby barkácsműhelyére, sőt -műhelyeire, hiszen kettő volt már belőlük, a franconville-i padláson és a D’Aubisson-villa melléképületének padlásán. Akárcsak Nimby szekrényein, a tűzoltókocsi oldalán is mindenhol ajtók nyíltak, felhúzható redőnyökkel, és mögöttük rengeteg méretre csinált fiók, polc, doboz, minden megrakva felszereléssel, minden centit kihasználtak. A holmi kilencven százalékáról Kissynek fogalma se volt, mire szolgál.
  Közben jöttek-mentek körülöttük a tűzoltók, üdvözölték Kissyt, meg is nézték alaposan, mind férfi volt. A srác éppen a megközelítő ruhát mutatta meg, ami ma már nem azbesztszövet, hanem vákuumrétegzett alumínium, és ezerfokos forróságot is kibír, amikor odajött az egyik társa.
  – Főnök, Vincent nem tud bejönni.
  – Mi az, hogy nem tud? Tűzoltók vagyunk, itt nem kávét kell főzni. Hol van?
  – Valahol a város szélén, lerobbant a kocsija.
  – Akkor hívd vissza és mondd meg, hogy üljön taxiba vagy amit akar, élesek vagyunk, ha jön egy riasztás, kit vigyek? Két emberem amúgy is kiesett.
  – Hát elviszed a kislányt.
  Kissy hátracsapta füleit. Tüzet oltani? Hát persze! Boldogan!
  – Nagyon jó vicc volt, öreg. Oké, mondd meg neki, hogy a tűznek nem mondhatom, hogy neki nincs kocsija, szóval nyomás! Hát veled mi van?
  – Szóval nem viszel tüzet oltani? – konyult le Kissy füle.
  – Szerinted hány előírást kellene megszegni hozzá?
  Kissy füle már leért a válláig.


Kissy átszáguldott a színpadon, a gitáros előtt fékezett, egymás felé hajoltak, a srác belecsapott a húrokba, Kissy pedig kieresztette a hangját a refrénhez.

I could be the one to make you feel that way
I could be the one to set you free…

A közönség együtt tapsolt a szintivel és a dobbal, Kissy megpördült és fölszaladt a doboshoz, újabb két sor után a billentyűshöz, és végül, az utolsó sorhoz vissza középre, hogy karját magasba lökve zárja a dalt és köszönje meg a tapsot. Meghajolt, a tapsvihar valósággal rázuhant a fejére… fantasztikus érzés volt.
  Igen, ezt máskor is érezni akarja. Ezt az érzést akarja egész életében.


– A portás azt mondta, jöjjünk ide és keressük Jacques-ot.
  – Aaaa… ööö…
  – Szólalj már meg!
  – Igen, igen, oké, oké! Figyu, az uncsitesómat is így hívják, és ő melózott ott, olyan izét vezet, tudjátok.
  Nem tudták, de ez nem zavarta őket.
  – Itthon van?
  – Aha… itthon, igen… beszélni akartok vele…
  – Persze – mondta Kissy, a srác pedig téblábolt az ajtóban, amíg Maverick oldalba nem bökte egy ujjával. Akkor megugrott és berohant a lakásba.
  Vártak. Maverick néhányszor elhúzta a kezét a homloka előtt. Kissy bólintott.
  Végre megjelent a másik srác. Piros ing, fehér nadrág, rövid szakáll. Ez tényleg tudhat olyan izét vezetni.
  – Engem kerestek?
  – Te vagy Jacques, Jacques uncsitesója?


Láng Attila D., 2018.12.31., 19:02:31

irodalom Kissy

SegítőkészségKlases dienasgrāmata, otrais gads


↞korábbi cikkek | újabb cikkek↠

A blog mérete: 1635 cikk, 7992378 betű, 1606584 szó

1 Gilgames. Rákos Sándor fordítása. Idézi Zsoldos Péter Ellenpont című regényében.