Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Véletlen Kissy-szakasz

E cikk tartalma nem más, mint a Kissy egyik szakasza véletlenszerűen kisorsolva. Persze megeshet, hogy az olvasó pont egy cikk címét vagy a VÉGE feliratot kapja – a cikket újratöltve kap valami mást.


Reggeli után Nimby föltartotta a telefonját és megnyomott rajta egy gombot. Fanfárok hangja harsant föl.
  – Hölgyeim és uraim, a Jerry csapata bemutatja a PVHEF számítógépet, amelyet minden bizonnyal eleink is használtak a katedrálisok vagy akár Stonehenge építésénél.
  A Jerry csapata összenézett. Ők mutatják be?
  – Kérek néhány önként jelentkezőt – ugrott föl Nimby, és már húzta is maga után Vanessát és Jennifert. – Chantal, gyere, te is önként jelentkezel. Álljatok ide – sorakoztatta föl őket az asztalok előtt. – Így ni. Kell még néhány. Ti is… te is. Álljatok itt föl ábécérendben. Angélique, te erre a szélére, ti pedig mellé sorban. Ez az, remek.
  Kissy végigpillantott magukon. Ő állt Angélique balján, mellette Martin, aztán Niala és Pi. Nimby mint valami rendező sétálgatott előttük. Kicsit odébb állt Vanessa, Chantal és Jennifer. Nimby papírlapokat osztott szét közöttük. Kissy megnézte a magáét és indult volna a lányokhoz, de egy parancsoló hang megállította.
  – Hé, te ott, a nagy füleiddel! Hova mész?
  – Hát ide van írva, hogy…
  – Hát aztán! Nem az a dolgod, hogy végrehajtsd. Állj vissza a sorba és lengesd a füleidet.
  Kissy tehát visszament és lengette.
  Nimby végignézett alárendeltjein és a Ford családhoz fordult, akik az asztalnál ültek és nem tudták mire vélni az egészet.
  – A Programvezérelt Humánerőforrás Számítógép bemutatóját látják, hölgyeim és uraim. Ez az öt pár nagy, kerek fül a programmemória, ez a három farkinca pedig a változók. Én vagyok a processzor. Kezdjük.
  Tollat és jegyzettömböt ragadott, odament Angélique-hez és felolvastatta vele a céduláját.
  – Nyomtasd ki Jennifer cédulájának tartalmát – mondta Angélique.
  Nimby odasétált Jenniferhez.
  – Egy – mondta az egérlány.
  Nimby odament az asztalhoz és fölmutatott egy ott fekvő papírlapot.
  – Egy – mondta hangosan és ráírta a számot. Aztán odament Kissyhez.
  – Add oda Chantalnak Vanessa és Jennifer összegét – olvasta Kissy hangosan.
  Nimby odakacsázott Vanessához.
  – Mennyi?
  – Egy – vigyorgott a kislány.
  Nimby adott neki egy puszit és továbblépett Jenniferhez. – Mennyi?
  – Még mindig egy.
  – Egy meg egy az kettő – mondta Nimby, ráírta egy papírlapra és odaadta Chantalnak, akinek eddig nem volt cédulája. Aztán odament Martinhez és kérdőn nézett rá.
  – Add oda Vanessának Jennifer számát – olvasta Martin.
  Nimby visszabaktatott Jenniferhez, elkérte a számot, leírta egy másik cédulára, odaadta Vanessának, akinek adott egy puszit, a régi céduláját pedig elvette és beledobta a szemétgyűjtő zsákjukba. Aztán odament Nialához.
  – Add oda Jennifernek Chantal céduláját – mondta Niala.
  Nimby odament Chantalhoz, lemásolta a számát, Jennifer kezébe nyomta és odament Pihez.
  – Ha Jennifernél ötszáznál kevesebb van – olvasta a férfi –, akkor menj Angélique-hez. Különben vége.
  Nimby elindult Jennifer felé, de az máris mondta, hogy kettő. Nimby jobbraátot csinált és odasétált Angélique-hez, aki megint felolvasta a céduláját. Nimby odabaktatott Jenniferhez, aki szemrehányóan nézett rá.
  – Mit akarsz már megint, egérke? Most mondtam, hogy kettő.
  Nimby szó nélkül az asztalhoz ment és leírta.
  – Kettő!
  És ment Kissyhez, aki megint fölolvasta hűségesen, hogy adja Vanessa és Jennifer összegét Chantalnak. Nimby elkérte a számokat: egy és kettő. Chantal kapott egy cédulát egy hármassal, az előző ment a szemétbe. Martin és Niala következett, akik ide-oda adogattatták vele a lányok céduláit, aztán Pi visszaküldte Angélique-hez, aki leíratta vele a hármast is. Kissy összeadatta, Chantal kapott egy ötöst, amit a következő körben Nimby leírt az asztalon. Kissy ekkor kezdte remélni, hogy nem fognak egyesével elszámolni ötszázig, mert akkor ma nem utaznak.
  A következő körben Nimby már nyolcat írt a papírra, aztán tizenhármat, huszonegyet, harmincnégyet – itt megállt egy kicsit, lihegett és megtörölte a homlokát, de vitézül folytatta –, ötvenötöt, nyolcvankilencet – ekkor már körönként kétszer állt meg lihegni –, száznegyvennégyet, kétszázharminchármat, majd háromszázhetvenhetet. Az utolsó szám hatszáztíz volt; ezt leírta, aztán lógó nyelvvel továbbvánszorgott a sor előtt, ide-oda adogatta a cédulákat, és utoljára elért Pihez, aki ismét felolvasta a papírját, mintha nem tudnák már mindet kívülről.
  – Ha Jennifernél ötszáznál kevesebb van, akkor menj Angélique-hez. Különben vége.
  Nimby elcaplatott Jenniferhez, aki szépen megvárta, hogy odaérjen, s csak akkor jelentette be diadalmasan:
  – Hatszáztíz!
  Nimby holtfáradtan, a jegyzettömbbel legyezve magát elvánszorgott az asztalhoz, lerogyott egy székbe, a hűtőládából kivett egy kólásüveget, töltött egy pohárral, felhajtotta és elgyötört hangon bejelentette:
  – A programfutás véget ért.
  Aztán teljesen normális, friss hangon folytatta:
  – A bemutatónak vége, hölgyeim és uraim. Az asztalon fekvő lapon – fölmutatta – olvasható a Fibonacci-számsor eleje. E számsor arról ismeretes, hogy első két száma egy és kettő, ezután pedig minden szám az előző kettő összege. A Programvezérelt Humánerőforrás Számítógép, amely ezt a számítást elvégezte, hasonló módon képes bármilyen összetett számítássorozat elvégzésére. És egyúttal demonstráltuk azt is… – Szünetet tartott, amíg töltött még egy kis kólát, kiitta és legyezett magán még egy kicsit. – Azt is, hogy miért kell a számítógépekbe ventillátor!


Láng Attila D., 2015.11.19., 00:05:31

Kissy

Az arany útKérjük, szépen kérjük, igazán

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: