Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Úgyis mindig otthon vannak

A tegnapiról még be se számoltam; ma reggel is kicsöngettek minket az ágyból. Még arról se számoltam be, hogy a napokban vérig sértettem a Mozgilistát és legfőképpen a MEOSZ ügyeletes sértődőjét, amiért merészeljük nem igénybe venni tovább a telefon-előfizetéshez kérhető ezerforintos támogatást, hanem még annál is olcsóbb szolgáltatót találtunk. Hát ez a szolgáltató csengetett ki minket az ágyból, mert van még egy papírjuk, amit alá kell írni. A szerződésre is rá volt írva: tizenkét óra után. Felhívtam az üzletkötőt, nem is érti, hogyan nem vették észre a kollégái.
  De mindez hagyján. Amitől a bicska kilyukasztotta a zsebemet, az a papírt elhozó hölgy megjegyzése: „azt mondták, hogy mozgássérültek, mindig otthon vannak”.
  Pontosan e miatt a szemlélet miatt mondjuk mindenütt, hogy jönni, telefonálni, mindent csak tizenkét óra után. Persze, a délelőtti csengetésekből származó műszaki hátrány sem lebecsülendő, nekünk délelőttönként több órába telik felkelni, felöltözni, megtisztálkodni és megreggelizni, talán némi fantáziával felfogható, hogy miért. De elsősorban a szemlélettel van a baj. Ha nem szabunk időkorlátokat, akkor mindenki úgy tekinti: „á, azok csak mozgássérültek, örökké otthon vannak”, és ehhez némelyütt, mint például a GYSGY-nél meg a MEP-nél, automatikusan társul a folytatás: „meg különben is az a dolguk, hogy éjjel-nappal haptákban álljanak, hátha meg kegyeskedünk látogatni őket”.
  Ami a legszebb: ezt soha nem szuverén egyének művelik, azok ugyanis a barátaink és tiszteletben tartják az életritmusunkat, ahogy mi is az övéket. Ezt mindig olyan cégek művelik, amik belőlünk élnek. Piacgazdaságban.


Láng Attila D., 2006.1.13.

fogyatékosok GYSGY MEOSZ MEP Mozgilista

Otthon vagyunk, folytatásNix dugni, házasodni

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: