Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Párt keresek

Ez egy házassági hirdetés. Teljesen komoly. Kérlek, oszd meg és kérd meg barátaidat is: adják tovább. Tudom, hogy nem jók az esélyeim, de ha sok ezren, több tízezren megosztják, talán eljut ahhoz, akinek szól. Márpedig őneki is rosszak az esélyei. Ha jók lennének, nem nekem válaszolna.

Rövid link: http://part.lattilad.org

Frissítés, 2017. június 11.

Azoknak, akik a Blikk cikkét olvasták, el kell mondanom, hogy nem vagyok nagybeteg. Vannak betegségeim, de zárójelentéseim is vannak róluk, köszönöm kérdésüket, jól. De a Blikk nem kérdezett meg a cikk megírásakor, nekik az volt a fontos, hogy szívszorító meg könnyfacsaró legyen, mert akkor hátha rákattintanak és megnézik a reklámokat. Nem kattintanak, a cikk hatására egyáltalán nem növekedett a hirdetés látogatottsága. Ahogy a többi cikk hatására sem.
  Blikk
  Flavor
  Velvet
  Reset
  24
  WMN
  És persze átvették a híraggregátorok, fölkerültem az Index címlapjára. Ezek klassz dolgok, és nekem persze jót tesz a hírverés. De sajnos csak kicsi jót, a megosztások száma huszonnégy óra alatt elérte a 2400-at, de aztán már egy hónap sem volt elég, hogy még ugyanennyi összejöjjön: február 28-án 4782-nél tartottunk, június 11-én pedig 4943-nál. Ez a helyzet. A barátaim, az ő barátaik és azok barátai többet tudtak tenni az ügyért, mint a nagy olvasottságú hírportálok.
  Hacsak persze Ő nem pont az egyik hírportál cikkét olvasta, és most gondolkodik, hogy ő-e Ő.

Mindemellett regisztráltam négy társkereső oldalra (nem túl pozitív tapasztalatokat írtam le itt), hátha ott talál rám.

Június 9-én filmet is forgattunk, a hirdetés és a párkeresés apropóján a mozgássérültek párkapcsolatairól beszélgettünk.

Ki vagyok?

hirdetes1.jpgLáng Attila D. regényíró, negyvenhat éves, tolókocsis, tüdőbeteg. (COPD. Olyan, mint az asztma, már tünetmentes, ettől akármeddig elélhetek. Volt már baj a szívemmel, de makkegészséges, tessék, fölajánlom, viheted. De ha dohányzol, akkor itt az elején csukd be a hirdetést.) Kicsi korom óta nem tudok járni, tizennégy éves koromban autóbalesetem volt, azóta felülni sem. Könyökölni tudok, így is sok mindent megcsinálok. Erős nem vagyok, öt kilót tudok fölemelni. Az izmaim helyett az akaratom erős. Makacs ember vagyok, de nem értelmetlenül, meg lehet győzni a tévedésemről, akkor elismerem a másik igazát és onnantól azt vallom én is.
  Huszonöt éve írok, ifjúsági irodalommal foglalkozom, bár írtam sci-fit és nyelvészeti, számítástechnikai, mindenféle tárgyú műveket is. Pénzt persze nem keresek vele, állam bácsi csöpögtet valamit, más jövedelmem nincsen. A blogomban rengeteg mindenféléről írok, érdemes olvasgatni, ha azt tervezed, hogy válaszolsz a hirdetésre.
  Hűséges típus vagyok. Hét évet és nyolc hónapot éltem boldog házasságban Krisszel, aki aztán 2010-ben meghalt izomsorvadásban. Most ketten vagyunk az édesanyjával, aki olyan, mintha nekem is az anyám volna. Idős, beteg, tolókocsis. Nem hagyom el. Hamar az anyukáddá válik neked is. Csak akkor válaszolj a hirdetésre, ha belefér, hogy te költözz hozzám. De téged se hagylak el, ha egyszer kialakul, hogy összetartozunk.
  Egy kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom, és amin ezek alapulnak: a tisztelet. Szerelmesnek lenni a világon a legegyszerűbb dolog, de működő párkapcsolatot csak kölcsönös tiszteletre és megbecsülésre alapozva lehet létrehozni és fenntartani. Egyszer már megcsináltam, Krisszel az első naptól az utolsóig kölcsönös tiszteletben, szeretetben, megbecsülésben éltünk. Soha nem veszekedtünk, a vitáink néha szenvedélyesek voltak, de érveket használtunk és nem bántottuk meg egymást. Ezt veled is vállalom, csak legyél partner benne.
  Alaptermészetem a vidámság, folyton viccelek, játszom, lököttködöm. De amint ebben a hirdetésben is látod, tudok komoly lenni.
  Baloldali vagyok, de a politika iránti érdeklődésemet elvesztettem. Nagy ritkán írok egy-egy politikai cikket. Nem hiszek semmilyen istenben, és egyre jobban fárasztanak azok az emberek, akik órák hosszat tudnak áradozni kitalált lényekről. Illetve irodalmi alakokról én is tudok, de azok nevében még nem öltek meg senkit.
  Humanista vagyok. Nem látok különbséget az emberek között nem, kor, bőrszín, származás szerint, annál inkább rendes és rossz ember között. Utálom a különféle gyűlölködőket, legjobban talán a homofóbokat, mert nekik aztán még hamis magyarázatuk sincsen arra, hogy miért gyűlölködnek. Én őket nem gyűlölöm, csak undorodom tőlük. Hagyjanak békén. Jók nekem őhelyettük a meleg barátaim, kiváló emberek. Sok barátom van, mindenféle körből, hívők is, jobboldaliak is, mert nem ez számít, hanem hogy jó emberek. Többségük segített már nekem, nekünk ebben-abban. Én is szoktam segíteni, nekik vagy akár vadidegeneknek, ha mással nem, szaktanáccsal.
  Mániáim a nyelvek, a számítástechnika (főleg a története) és persze az irodalom, a film. Szeretem a jó könyveket és filmeket, elég sokféle műfajból. Egyetlen műfaj van, amit mereven elutasítok, a horror. A jó zenét is szeretem, szintén sokféle műfajból. Utálom a sportot, mert lealjasítja az embereket, nacionalista dühöt szít bennük, és csak az a célja az egésznek, hogy több sörreklám mehessen a tévében. Gyerekkoromban mindig volt a háznál egy férfi, akivel focivébé vagy olimpia idején nem lehetett bírni, sokszor órák hosszat zengett a lakás attól az ordítástól, ami engem mindig a római arénákra emlékeztetett, a gladiátor ledöfésekor. És persze nem nézhettem tévét, mert csak egy tévénk volt. Ma viszont hat éve nem nézek tévét, csak filmeket és tévésorozatokat a kis gyűjteményemből. De be van kötve, fizetem a díjat, lehet nézni.
  Nem eszem húst, csak virslit, szalámit, párizsit. Főleg sajtot eszem. Mondjuk amennyit mozgok, ahhoz nem is jönnének jól a nehéz húsételek. De ha összeköltözünk, felőlem azt eszel, ami jólesik, engem nem zavar. Nem kell ugyanazt enni, valaha ez egy négytagú család volt, és a négy ember négyfélét evett. Nem fogom megkóstolni, ami nekem nem tetszik, és nem próbálom megkóstoltatni veled, ami neked nem tetszik. Nem zavar, ha kávét iszol, bár én utálom. Az alkohol ellen jobban van kifogásom, nagyon kis mennyiségben még csak-csak. Én csak konyakosmeggyet, van úgy, hogy évekig azt se.
  Végtelenül türelmes vagyok, ezt a tulajdonságomat néha még a neten is megdicsérik. (Meg hogy folyton segítek. Semmi mást.) A hozzám közel állók számára a türelmem csakugyan kimeríthetetlen. Ismerősök, félig-meddig idegenek is elég nagy adagot kaphatnak belőle. Üzleti ügyekben viszont elvből türelmetlen vagyok, fapofával írok bicskanyitogató stílusú leveleket cégeknek, ha nem szolgálnak ki rendesen a pénzemért. Kenyérre lehet kenni, de aki eljátssza a bizalmamat, nem szerzi vissza többé.
  Óriási adag szeretet lakik bennem, de csak egy kiváltságos kis csoport kap belőle. Mindenki más kifogástalan udvariasságra, barátságosságra számíthat, amíg okot nem ad az ellenkezőjére.
  Higgadt, nyugis ember vagyok. Ez régóta így van, nem következménye annak, hogy nemrég egy sor olyan betegséget állapítottak meg, amiknek árt a stressz – de emiatt jó, hogy ilyen vagyok. Ki lehet hozni a sodromból, de nem könnyű.
  Vitatkozni lehet velem, veszekedni nem. Összeveszni végképp nem. Volt még két nő az életemben, akik szakítottak velem, a legjobb barátaimnak tartom őket. Magától értetődően azok maradnak akkor is, ha veled élek. Nem lehetsz féltékeny az előző kapcsolataimra, én se leszek a tieidre. Hiszen azt várom tőled, hogy beköltözz a feleségem szobájába.
  Ezzel kapcsolatban van egy elvem. Nem fogjuk eltörölni Krisz emlékét, de azt se csináljuk, ami Szabó Magdánál van A Danaidában, hogy a második feleségre egy sokéves házasság alatt végig ránehezedik az első emléke, és levegőt se kap tőle. Megtaláljuk a középutat. Eddig se emlegettük Kriszt mindennap, de építünk rá és örülünk neki. Van kirakva fényképe, de nem tucatjával. Életében baráti körünk természetes részének számított az ő exe, ma is az, az új családjával együtt. És ha neked van olyan exed, aki fontos az életedben, akkor én is össze fogok vele barátkozni, vagy ha te is özvegy vagy, tiszteletben fogom tartani a férjed emlékét.
  Javíthatatlan romantikus vagyok. Mi más is lennék, ha egyszer romantikus regényeket írok? Sokszor gondolják, hogy én az életet is egy romantikus regénynek hiszem. Dehogy hiszem. Azon dolgozom, hogy azzá tegyem. De ez kétemberes munka. Krisszel meg tudtuk csinálni. És veled?

Hibáim

Nálunk az a szokás, vagy vehetjük akár szabálynak is, hogy amit fogyatékosság, betegség okoz, az nem hiba. Ezt a családot mindig csupa mozgássérült alkotta, egész sor egyéb betegséggel. Az ilyen tulajdonságaimat tehát nem tekintem hibának és nem sorolom. A tiéidet se fogom hibának tekinteni.
  Legfőbb hibám talán, hogy lusta vagyok. Ez egyrészt azt jelenti, hogy hajlamos vagyok hajnalig fönt lenni és délig vagy még tovább aludni, de ha a te életritmusod nem ez, akkor képes vagyok átállni korán kelésre. Sokszor megtettem; igaz, sose volt tartós, de nem is volt rá szükség. Másrészt pedig azt, hogy Pató Pál vagyok, főleg azokkal az elintéznivalókkal, amiknek nincs határidejük. Az utóbbi években ez valamit javult azáltal, hogy fölvettem egy jelszót: „azonnal meg kell csinálnom, különben elfelejtem”, és időnként tényleg azonnal meg is csinálom.
  A napközbeni alvás nem része lustaságomnak, akkor szokott bekövetkezni, ha nem tudom kialudni magam.
  Gyakran vagyok dekoncentrált, ez mellékhatása annak, hogy egyszerre tucatnyi mindenfélén jár az agyam, minden ébren töltött percemben könyvet írok, most is, amikor ezen a szövegen dolgozom, valahol hátul az agyam egyik zugában cselekményvázlatok pörögnek.
  Sokat beszélek, lehet, hogy akkor is, amikor már fárasztom az embereket. Mindig mindenről történetek jutnak eszembe, amiket valahol hallottam, olvastam vagy éppen én magam írtam, egyre gyakrabban olyanok, amik a Kissyben szerepelnek valahol. És el is mondom őket.
  Sokat káromkodom, és nem zavartatom miatta magamat; igaz, gyerekek, megkülönböztetett tiszteletemet kiérdemelt emberek előtt nem teszem. Úgy gondolom, hogy a csúnya szavak is a nyelv részei, és bolondulok az anyanyelvemért.
  Hajlamos vagyok imádni olyanokat – műveket, művészeket, egyes gyerekeket –, akikről a körülöttem levőknek fogalmuk sincsen, hogy mit eszek rajtuk. De okom szokott lenni rá.

Miért keresek?

Mert lehet élni egyedül is, de sokkal vacakabb. Hat évig nem tudtam elszakadni Krisz emlékétől, aztán rájöttem, hogy szerelmes vagyok valaki másba és megkértem a kezét. Rövid kapcsolat volt és hamarosan kiszerettem belőle, de annyit világossá tett ez is, hogy nem akarok tovább egyedül élni. Így is sok volt. Az embernek társra van szüksége. És gyerekre.
  Azt viszont már öt éve tudom, hogy gyereket akarok. Krisszel nem lehetett, de nem is akartunk, mindkettőnk betegségét örökölte volna. Aztán kialakult, hogy nekem kell egy gyerek. Az évek folyamán csak súlyosbodott ez a vágyam gyerek után, pedig jutott némi pótlás, baráti körömben akadnak gyerekek, tiszteletbeli gyerekeim is vannak, de nekem most már saját kell. Mármint persze nem vér szerinti. Utánanéztem az örökbefogadásnak, lennének esélyeim, ha gyengék is, de ehhez egyedül kevés vagyok, még akár anyagilag is.
  Huszonöt éve írok történeteket kislányokról, és a valódiakkal is istenien szót értek. Persze a fiúkkal is, csak a lányok bonyolultabbak, írói szemmel érdekesebbek. Ha én választhatok, mint például örökbefogadásnál, akkor kislányt.
  De nem azért keresek párt, mert egyedül nem tudnék fölnevelni egy gyereket. Akkor is keresnék, ha nyernék a lottón és akár nevelőnőt is tarthatnék mellette – vagy ha veled minden szempontból megfelelünk egymásnak, de nincsen gyereked és nem is akarsz, akkor téged már szeretlek és elfogadom a döntésedet.
  Párosával szép az élet. Éppen elég baj, hogy mostanáig nem volt párom. Most majd lesz?

Kit keresek?

Kezdve a jogi részével: azt írtam, hogy ez egy házassági hirdetés, de ha tényleg megnősülök megint, akkor elvesztem az özvegyi nyugdíjamat. Ez azért komoly érvágás, ezt a részét meg kell gondolni. Nekem nem a papír a fontos, hanem a család.
  Albérlőt, szeretőt, barátnőt, házvezetőnőt, takarítónőt, szakácsnőt, ápolónőt, sofőrt – nem keresek. Ez nem álláshirdetés. Társat keresek, akivel azt vállaljuk, hogy hátralevő életünkben szeretni, tisztelni és segíteni fogjuk egymást, embert nevelünk a gyerekünkből, ha lesz, egyszóval igazi családként működünk.
  Nem vagyok különösebben jó parti, ezért feltehető, hogy csak olyanok jelentkeznek, akiknek ugyancsak megvan a hátrányuk. Ez oké. Semmilyen gondot nem jelentene például mozgássérülttel élnem, két párom is az volt, a családban mindenki, szokva vagyunk hozzá. Azt kérem, hogy ne legyen semmi halálos betegséged, mert azért azt még egyszer inkább mégse. Legyen valami jövedelmed, mert hát az kell hozzá. Ha gyereked is van, akkor pláne.
  Ha egyedül neveled a gyereket egy albérleti szobában, ahonnan hamarosan kitesznek, és bennem látod a kiutat, oké. De itt albérlő nem lehetsz, ami nemcsak azt jelenti, hogy nem laksz ingyen, hanem hogy nem kellenek a házba idegen emberek, akik mellettünk élnek. Család leszünk és én leszek a gyereked nevelőapja. Ha ez nem jó, bele se kezdjünk.
  Ha olyanféle gondod van, ami miatt sürgősen össze kell költöznünk, akkor inkább keress egy albérletet. Nem fogunk felületes ismeretség után hipp-hopp összeköltözni.
  Ha most töltötted be a tizennyolcat, eleged van a szüleidből és szeretnél szabadulni hazulról, de nincs hova menned, akkor egy puszit ezúton küldök, de ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, ne kezdj olyan pasival, aki kétszer öregebb nálad. Egy ideig működhet, de túlságosan különbözőek vagytok már. Ha engem keresnél meg, akkor viszont nem tanács, hanem kérés, hogy ne tedd. Magaddal is kiszúrnál.
  Életkori megkötést mindazonáltal nem teszek, mert nem hiszek benne, hogy ezt tól–ig alapon, pontos évszámokkal meg lehet határozni. Ha illesz hozzám, nem érdekel, hány éves vagy. Ha nem illesz, akkor is mindegy.
  Nem számít, mi a foglalkozásod, végzettséged, képzettséged, műveltséged. Ha tetszik a dumám ebben a hirdetésben, úgy beszélek, ahogy várod egy pasitól, akkor lehet, hogy közös hullámhosszon leszünk.
  Ha minden oké a családi boldogsághoz, csak egyetlen pénzösszeget kell még valahol kifizetned, s hát ehhez kell a segítségem, akkor kérlek, inkább keress más madarat.
  Ha azért írsz, hogy eladj valamit, napszemüveget vagy eszmét, ne írj. Ha jótékony célú rendezvényt szervezel, nélkülem. Általában ha nem azért írsz, amiről ez a hirdetés szól, ne tedd.

Valamint kell egy gyerek

ASCII������IICSAArra persze nincsen kívánalmam, hogy milyen legyen a gyerek. Ha neked már van, és összeillünk, együtt tudunk élni, akkor adott már a gyerek kora, neme, neve, jelleme, egyénisége, minden. Arról dönthetek, hogy te megfelelsz-e nekem, de ha igen, a gyerekről külön nem dönthetek, őt is el kell fogadnom – téged csak vele együtt fogadhatlak el. Ha nincsen, és örökbe fogadunk valakit, akkor van némi mód válogatni. (A gyerek és a szülő között legfeljebb negyvenöt év lehet a korkülönbség, és a fiatalabb szülő számít. Ha tehát egyidős vagy velem, akkor kisbabát már nem kapunk, hiszen az is idő, amíg összetanulunk és biztosan tudjuk, hogy egymáshoz valók vagyunk – én egy évet rászánnék erre, mielőtt jelentkezünk örökbefogadásra –, s maga az ügyintézés is hosszú idő. De ez engem nem zavar, nem kell nekem, hogy csecsemő legyen. Gyerek legyen.)
  Persze ha már van gyereked és mi elfogadjuk egymást, én pedig magától értetődően elfogadom őt, azzal még sehol se tartunk: neki is el kell fogadnia engem. Ez külön történet lesz, aminek kiindulópontja függ a korától, nemétől, jellemétől, kettőtök kapcsolatától; sokismeretlenes egyenlet, de megoldható. Láttam már egypár gyereket, de még többet számít, hogy volt két nevelőapám, akiktől megtanultam, hogy milyen ne legyek.
  Az én nevelt gyerekem nem fog föllélegezni, amikor végre elindulok dolgozni és másnapig nyugta van tőlem, és nem azért, mert nem járok dolgozni. Nem fogom nyaggatni hülyeségekkel, értelmetlenül fegyelmezni, és végképp nem fogom megütni. Hagyom élni és gyereknek lenni. Nem kényszerítem semmire, amire nem rajtam kívül álló dolgok kényszerítik, mint például a törvény, hogy iskolába kell menni, vagy a kényszer, hogy gyógyszert kell bevenni. Nálam nincs olyan, hogy „addig nem kelsz föl az asztaltól, amíg meg nem eszed a spenótot”, egyen olyat, amit szeret. Persze vannak elvárások, vegye ki a részét a házimunkából, ha már elég nagy hozzá, csinálja meg a leckéjét, ne másszon a könyvespolcra, de ezek nem lesznek megdöbbentő újdonságok.
  Ha a gyerek a tiéd, vagyis nem fogadott, számon tartom, hogy hozzád kötődik és én vagyok az idegen. Soha nem állok közétek, nem próbálom áthangolni, az apja leszek, de csak nevelőapa, és az sem azonnal. Nem próbálom elszakítani a rokonaitól, a vér szerinti apjától sem, kivéve persze akivel eddig se volt kapcsolat, és úgy ítéled, hogy nem tenne jót neki.
  Fogadott gyerekről úgy gondolom, hogy ha nagyon kicsi volt még, amikor örökbe fogadták, akkor is abban a tudatban nőjön föl, hogy nem vér szerinti gyerek. Mert az alternatíva az, hogy serdülő vagy felnőtt korában tudja meg, amikor viszont traumaként éli meg. Legyen csak magától értetődő, hogy őt örökbe fogadták és kész.
  Viszont ha egy ideje már együtt élünk, te meg én meg az a gyerek, aki vér szerint a tiéd és nem az enyém, és működik a dolog, harmonikusan élünk, szeretjük egymást, akkor lesz egy kérésem. Az élet kiszámíthatatlan és tele van véletlenekkel. Én jártam már pórul, de akkor nem volt gyerek. Ha veled valami szörnyűség történik, a gyerek a legközelebbi vér szerinti rokonához kerül, vagy árvaházba, mert nem lehet végrendelkezni róla, mint egy vagyontárgyról. Ezért ha már biztosak vagyunk benne, hogy mi egy család vagyunk, szeretném örökbe fogadni. Élettárs gyerekét nem bonyolult.
  De ne történjen. Én most már egész hátralevő életemre akarok tervezni, és a COPD-vel negyven évet is elélhetek. Meg veled?

Hol?

Ha van egy otthagyhatatlan állásod Pesten, akkor nincs jó hírem, de ha Szegeden, akkor van. A ház elég nagy, négy szoba, ebből kettőben most nem lakik senki, tele vannak bútorokkal, kacatokkal. Az egyikben van egy heverő, nem kell mellettem aludnod, amíg még csak ismerkedünk. Szép nagy kertünk van, elég gazos, de terem benne dió, körte, meggy, birsalma, menta, rózsa és macska. A garázsban áll egy elég nagy autó, tolókocsi-emelővel. Igaz, sofőrt mindig úgy kell vadászni hozzá.

Mivel kezdd?

Alapvető szempont: legyél nőnemű. Ez azért mégiscsak szükséges hozzá. Továbbá nagykorú, független.
  Ha jelentkezni akarsz a hirdetésre, legyél fönt Facebookon. Az arcképed téged ábrázoljon, ne egy rajzolt egyszarvút vagy egy paradicsomot.
  Írj valamit. Ne feledd, hogy nem tudok rólad semmit. Lehet, hogy mire ez a hirdetés eljut hozzád, addigra meghirdettem egy eladó könyvet is vagy akármit, szóval tedd egyértelművé, hogy a válasz a társkereső hirdetésre szól, így a vígjátéki helyzeteket elkerülhetjük.
  Ne annyit írj, hogy „szia”, aztán várj a válaszra, egyikünk se tudja, hányan fognak engem megkeresni. Láss neki a bemutatkozásnak, ahogy én csináltam. Meséld el, hogy ki vagy, mi vagy, mit kell tudni rólad, ha van gyereked, őróla mit, és így tovább. Én elég sokat meséltem magamról egy nyilvánosság elé kitett cikkben, te ráadásul bizalmasan teheted.
  Aztán meglátjuk. Lehet, hogy sose fogunk randizni, de barátok leszünk. Lehet, hogy megpróbáljuk és nem sikerül. És lehet, hogy együtt éljük le, ami hátravan, és egy nagyszerű zeneszerző, agykutató vagy zöldséges szülei leszünk.

Igen, a beérkező leveleket bizalmasan kezelem.
Nem, ez nem valami kísérlet.
Igen, ez igazi házassági hirdetés.

https://www.facebook.com/LAttilaD


Werkfilm: így készült a párkereső hirdetés



Láng Attila D., 2016.12.22., 02:27:25 (5 hónapja, 27 napja)

Megosztó politikaKissy 24.

Hozzászólások

, 8, Bramber Court, 2016.12.22., 15:18

Attila, annyira szorítok, hogy sikerüljön! Kell, hogy sikerüljön! Valaki valahol van. Megtalál. Megtalálod. A Zuram mondása: minden foltnak van zsákja :-) /jah, hogy ez nem is a Zuram mondása....sebaj, én annak tartom :-)/

, 2016.12.22., 15:24

Reméljük. Köszi.

, Bp., 2016.12.22., 16:06

Kedves Attila, ez maga is egy elbeszélés, amit írtál, egy az egyben megjelenhetne kötetben...Nagyon-nagyon rokonszenves vagy, remélem megtalálod a társad! Ölellek ismeretlenül is, Éva

, 2016.12.22., 16:09

Köszönöm. Én is remélem.

, 2016.12.22., 23:03

Sok sikert kívánok a pártaláláshoz!

, 2016.12.22., 23:06

Köszi!

, 2016.12.22., 23:21

Hajrá, nagyon drukkolok, a Tiéd a legszimpatikusabb, legértelmesebb társkereső hirdetés, amit valaha olvastam, szívből kívánom, hogy találd meg az igazit!

, 2016.12.23., 00:04

:D Köszönöm!

, Nem semmi, 2016.12.23., 07:19

Ezt aztán igazán bő lére eresztetted! Persze ez is ez szűrő,hogy valaki veszi-e a fáradtságot az olvasáshoz. Mindazonáltal nem tartasz tőle,hogy a hírdetésedben Ennyire megnyíltál,szinte minden részletet tisztázni akarva,amit megértek csak miről fogtok beszélgetni a hosszú téli estéken? 😃 Olvasva amit írtál az az érzésem támadt mintha egy pénzbedobós sztereotávcsővel kémlelném a világot majd a sok információ és kitétel mind szorosabbra húzná a képzeletbeli zoom-ot,míg végül csak egyetlen nő fér már a fókuszba mindenki mást elhomályosítva! 😊 Sok sikert!

István

, 2016.12.23., 12:07

Nem. :) Márminthogy nem tartok tőle, hogy nem lesz miről beszélgetnünk. Jól látod, pontosan egy nőnek szól. Elküldeném neki emailben közvetlenül is, ha lehetne… illetve akkor hirdetést se kellene írni…

, 2016.12.23., 15:57

Ismeretlenül is szeretnék sok sikert kívánni az "akcióhoz " és hogy mielőbb megtaláld a boldogságot! Teljenek az Ünnepek egészségben, szeretetben, békességben!

, 2016.12.23., 16:06

Köszönöm.

, 2016.12.23., 21:58

Kedves Attila!

Beleolvastam, aztán nem tudtam abbahagyni. Nagyon klassz volt egy ennyire őszinte írást elolvasni. Kívánom, hogy megtaláld, akit keresel. Remélem, azt is tudatni fogod velünk (a nagyvilággal, akik olvastuk a hirdetést). Jó érzés lenne tudni, hogy minden rendben Veled, Veletek.

Boldog Karácsonyt!
  Klári
  háromgyerekes anyu

, 2016.12.23., 22:18

Igen, tudatni fogom. :)

, 2016.12.24., 16:31

szia Attila,

a másik irányból próbáltad már? gondolok itt arra, hogy hátha hasonló módon keresi párját egy lány valahol a világban. Apróhirdetési felületen többször (na jó 2x) láttam már olyat, hogy valaki olyasmit keresett, amit a következő hirdetés kínált.

Drukkolok Neked és csatlakozom a korábbi kommentelőhöz, miszerint bármi is kerekedik ki ebből, tájékoztass minket.
  Persze az is lehet, hogy találsz valakit, aki nem szereti az efféle nyilvánosságot és azt fogja kérni, hogy maradjon a kapcsolat zárt. Inkább ez legyen, mint valami BigBrother.

baráti üdvözlettel : Gábor

, 2016.12.24., 16:41

Kipróbáltam a társkereső oldalakat, menekültem. Nem nekem valók. A kapcsolat persze zárt lesz. Az egész blogban, ezerháromszáz között nem találsz még egy cikket a magánéletemről. Csak Kriszről, akkorról, amikor neki már nem számított.

, 2016.12.24., 20:51

Kedves Attila!

Már tegnap egyből végigolvastam az írásodat, mélyen megérintett az őszintesége. Ahogy már írták előttem, én sem olvastam még hasonlóan szimpatikus hirdetést. Annyira remélem, hogy megtalálod, akit keresel! :)

Nagyon szurkolok neked és áldott, békés karácsonyt kívánok egyúttal! :)

Nika (egyetemista, 24)

, 2016.12.24., 21:24

Köszi, Neked is.

, 2016.12.27., 12:54

Sok szerencsét kívánok! Bár a költözés nem tudom miért akadály. Ha pl, Pesthez köti a munkája. De tágas nagy otthona van, ahol bőven lenne hely számodra, és az anyósodra, és minden klappolna, szerintem nem kéne elvetni az ötletet, hogy ti költözzetek. Lehet egyszerűbb volna, mint a társnak feladni mindent, hogy újra kezdje valahol távol. Ha neked nincs munkahelyed, akkor mobilisabb vagy annál, mint akinek van. Kívánom találd meg a társad. Mindenkinek van valahol, valaki...

, 2016.12.27., 23:42

Persze, semmi nem lehetetlen, csak annak a tágas otthonnak ráadásul még akadálymentesnek is kellene lennie, szóval elég bizonytalansági tényező lépne föl. Meg azért minket is ideköt ez-az, ha munka nem is.

, 2016.12.28., 17:43

Nem akarlak megbántani, de (basszamegaszentségesisten) ilyet még nem láttam. Lődd le magad, ne baromkodj.

, 2016.12.28., 19:24

Én is üdvözöllek.

, 2016.12.30., 18:23

Szívből kívánom Neked, hogy sikerüljön.
  Józsi

, 2016.12.30., 18:24

Köszönöm.

, 2016.12.31., 10:00

Szerintem akaratlanul is beloptad magad az emberek szívébe! Rengeteg gondolatot ébresztett bennem ez az írás. Ha egyetlen szóban kéne megfogalmazni, azt mondanám hogy egy nagyon BÁTOR embert ismerhettem meg (valamennyire) az írásodból, olyan bátor, amilyen én is szeretnék lenni. Én is úgy gondolom hogy valahol létezik egy lány/nő, aki neked teremtetett. És bízom benne hogy megtalálod őt.
  Nagyon különleges és értékes ember vagy, nagyon jó ez az írás,úgyhogy mostmár a többi írásod is érdekelne, keresni fogom őket a virtuális térben! ☺

, 2016.12.31., 10:57

Köszi szépen. Nagyon nem kell keresni az írásokat, minden itt van a LAttilaD.orgon, legfölül a könyvecskére kattintva megtalálod a könyveket, a ház meg, ilyenkor télen iglu, a bloghoz vezet. Jó olvasást.

, 2017.01.02., 20:44

Azt hiszem, hogy aki ennél őszintébben tud pro-kontra írni magáról, az már egészen biztosan hazudik, vagy festi magát. Ebből kifolyólag lehetetlennek tartom, hogy írásod, hirdetésed, próbálkozásod ne érné el a célját. Szerintem a siker egyértelmű!

, 2017.01.02., 20:46

Hát azért kell még szerencse is, de reméljük a legjobbakat.

, 2017.01.10., 01:18

Nagyon komoly, őszinte írás. Minden elismerésem! Remélem mihamarabb megtalálod, aki keresel.

, 2017.01.10., 01:46

Köszi, én is remélem.

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: