Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Limpia

Az iménti írás csak arról jutott eszembe, hogy egyrészt meghalt Szele Gyuri, másrészt éppen a minap kavarodott a kezembe a legújabb fogyatékosságtani főirányítástudományi vezérelv, melyet ezúttal a mindenféleügyi Göncz Kinga-minisztérium és a MÚOSZ adott ki, szóval abszolúte hozzáértő, csupa fogyatékosokat tömörítő intézmények, és a mű a „Közvetítés”. Fogyatékosságügy és média Magyarországon címre hallgat, itt adnak róla hírt és le is lehet tölteni. Őszintén szólva az elejét átugrottam, majd egyszer biztos lesznek üres napjaim, amikor pont arra leszek kíváncsi, miről virittyolt a minisztérium 2005-ben, azon rég letűnt korban, amikor még azt hitték, hogy a fogyatékosügyet a minisztérium csinálja. (Amíg ugyanis ez a hit nem hullik porrá, addig nekem aligha lesznek üres napjaim.) Inkább a legvégére ugrottam, ahol épületes kisszótár olvasható. Tetszetős címe van: Ajánlott kifejezések listája fogyatékos EMBEREKKEL kapcsolatban. Az EMBEREK végig verzál, nyilván tudósítólag, hogy nem fogyatékos FENYŐFÁK vagy fogyatékos ZSÍROSKENYEREK az ajánlott kifejezések tárgyai, mert ugye máskülönben az olvasó még tudatlanságban maradna, ajaj. Mert azt azé mégse feltételezzük, hogy aki ezt a mívet olvassa, még abban leledzik, hogy a fogyatékosok nem is emberek, külön föl kell hívni a figyelmét reá.
  
  No szóval, ajánlott kifejezések. Az még odáig oké, hogy hallónéma helyett beszédfogyatékost kell mondani, nem téma, hogy két szótaggal hosszabb és olyan szó, ami az életben nem jut eszébe senkinek, ugyanis a hallónéma szó se jut, én még életemben nem hallottam. Mindenki némát mond. Ha nem így lenne, akkor Dortmund és Frankfurt lakosait most magyarul hallónémetnek hívnánk, tunnyiillik a német szó azt jelenti, hogy néma. Akárcsak a szláv megfelelői, německý, немецкий stb. Nem beszél értelmesen → nem beszél sehogy → néma. Ezt tehát magyarul így hívják. Hogy eközben hall-e vagy se, annak a megnevezés szempontjából annyi jelentősége van, mint annak, hogy szőke-e vagy barna.
  Szóval ez még idáig oké. De vadkacsa legyek, ha értem, miért ajánlott az értelmi fogyatékos és csak elfogadható az értelmi sérült, amikor a halmozottaknál egyformán ajánlott mind a kettő, „van benne rendszer, de őrület, őrület”, amint a költő is mondhatta volna, ha reálisabb a világképe.
  Nem tudom felfogni, miért kellett a szerzőknek totális tudatlanságban hagyni az ajkaikról cseppenő információt mohón szomjazó világot afelől, hogy a fogyatékos, illetve sérült szavak, értvén az összes fajta fogyatékosság gyűjtőnevéül őket, ajánlottak, elfogadhatók vagy tűzzel-vassal irtandók-e. Most majd nem merik őket leírni. Én még le merem, elmaradott alak vagyok, én még több brosúrával le vagyok maradva.
  Nem tudom felfogni, miért feledkeztek meg a szerzők a „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” elvéről oly következetesen. Mert a „hallónéma” (helyesen: néma) helyett elfogadhatónak minősített beszédhibás mást jelent. Néma az, aki nem tud beszélni, beszédhibás az, aki hibásan beszél. Kityikét furtyán ejti a betyédhangokat. Egyesz másszalhangzók helyett mászikakat ejt. Volt idő, amikov a távsadalom kvémjétől hatávozottan elvávtak bizonyos beszédhibát. De hogy ezek az emberek némák lettek volna, arról szó nem van, tisztelettel.
  Mást jelent a siket per nagyothalló és mást a hallássérült. Ezek a kifejezések nem cserélhetők fel. Minden siket hallássérült, úgyszintén minden nagyothalló is hallássérült, viszont nem minden hallássérült siket és nagyothalló, hanem csak a kettő közül az egyik. Ha egy teremben összegyűlik ötven siket és hetven nagyothalló, akkor csak a még épp hogy elfogadható hallássérültek szóval illethetjük őket, elég szégyen az. Ugyanez érvényes vak per gyengénlátó kontra látássérült felállásban.
  Probléma, hogy a szerzők nem ütötték fel a szótárat és nem néztek utána szavak jelentésének. Ilyen szó a béna, amelynek kétségkívül vannak bizonyos pejoratív jelentései, de eredetileg egy bizonyos mozgássérültségi fajtát jelentett, és azt még mindig jelenti. Józsikám nem meri majd a bénát bénának nevezni, mert a szónak más jelentései is vannak, és ráadásul miniszteri brosúra tilalmazza.
  
  De lépjünk tovább. Fájón rövidke a segédeszközök megnevezésének listája, csupán ebből a két tételből áll. A kerekesszék hegemóniáját a százezer évi használat után hatóságilag indexre tett tolókocsi fölött most hagyjuk, ezt már sokszor megénekeltük, még meg is fogjuk sokszor énekelni, amíg a főhatalmi vezényleti irányítástudomány végre békét nem hagy a magyar nyelvnek. Ami viszont szemet szúr, pontosabban megüti fülünket, az a hallókészülék preferálása a nagyothalló készülékkel szemben. Itt az ajánlott szóval nincs baj, már megint a kerülendő szóval van baj. Ki a frász hívta azt nagyothalló készüléknek? Ilyet sohasenem mondott senki, az mindig hallókészülék volt.
  
  Következik végezetül az egyéb szakkifejezések listája, amelyből sorrendben elsőként a kerekesszékkel közlekedőt emelném ki. Itt is van egy nemlétező kifejezés, a tolókocsihoz kötött, amelyet a mű tilalmaz, nagyon helyes, mindig mindenki tolókocsist mondott, kötögetés nélkül. A szuggerált kerekesszékkel közlekedő tipikus példája annak, hogyan kerül hatóságilag végrehajtott folyamatba tétetésre a gondolkodás, amennyiben a felsőbb szerv előírása annak megvalósítását rendeli szükségesnek. Keresünk valami jó hosszú kifejezést (jelen esetben ez a kerekesszék), hozzáteszünk egy jó hosszú, de most segédigévé alacsonyított igét (közlekedő), és az egészet úgy tálaljuk, mint valami szépséges nyelvi leleményt, amit azon frissiben hoztunk a magyar nyelv legnagyobb tudoraitól. (Igazában a vidoroktól és a hapciktól hoztuk, de ezt nem verjük nagydobra.) A boldogult emlékezetű tolókocsis szót öt szótaggal tudtuk megnöveszteni, elégedettek lesznek a Terebélyességkutató, Dagályosságtani és Terjengészeti Főelőírástani Intézetnél. (Rövid nevén Terebélyességkutató, Dagályosságtani és Terjengészeti Főelőírástani Intézet.)
  Következnek a nem fogyatékosokat megjelölendő szavak, amikben nincs meglepetés, ámbár kiderül belőlük, hogy a fogyatékos engedélyezett kifejezés, mert az ép ennek az ellentettje. (Helyesen: ellentéte.) Aztán jön a többségi iskola, amivel kapcsolatban váljak látássérültté, ha nem az az iskola jut az eszembe, ahol a tanulók nem cigányok, tudniillik a többség ellentéte a kisebbség, de ha fogyatékosokra asszociálok is, azt is csak úgy tehetem, hogy „nem fogyatékosoknak való iskolára” gondolok, ahova tehát fogyatékos tanulót fölvenni tilalmaztatik. Persze lehet, hogy a szerzők is ilyen iskolára gondoltak, mert nem mondják meg, hogy mire.
  A következő szavak nem lényegesek, engem a gyógytestnevelő kicsit meglepett, nem teljesen világos, mik azok a gyógytestek, amiket ő nevel, de hát nem értek hozzá. Az esélyegyenlőségi törvény írásmódján kicsit meglepődtem, biztos van valami oka, hogy egyfelől tulajdonnevesíti a nagy kezdőbetűkkel, másrészt gunyorizálja az idézőjelekkel. Általában a magyar „nyelvben” egy-egy „fogalom” idézőjelbe helyezése kétkedést fejez ki, iróniát, „nono, biztos, hogy úgy van az?” (De idézet is lehet persze.) Nyilván a táblázatot összeállító „Litavecz Anna” se örülne neki, ha a nevét idézőjelben írnák. Felmutatná a személyi igazolványát, hogy őt márpedig igenis így hívják, tessenek elhinni. Hát a törvénynek is van személyi igazolványa, éspedig a törvény címlapja, ahol ott olvasható a törvény neve. Kis kezdőbetűkkel.
  Utolsó előtti a paralimpia, amit a paraolimpia helyett írnak elő. Biztos van abban valami ráció, hogy ha egy pejoratív szót egy betűvel megrövidítünk, akkor abból pejoratívtalan, pozitív kifejezés lesz. Próbáljuk ki. Kuva! Lófa! Pics! Igen, tényleg gyönyörű szép szavak.
  Azért ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a csökkent munkaképességű személy helyett megváltozott munkaképességű személyt kell mondani. Mostanáig nem értettem, miért, de most megvilágosodott a káposztalevem. Hát azért, teccik tunni, mert ami csökken, az kisebb lesz, de ami megváltozik, az akár nőhet is. Így a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának megoldásával megoldjuk Johnny Weismüller, Arnold Schwarzenegger, sőt Tom és Jerry foglalkoztatását is. Ők többet bírnak az átlagosnál, tehát megváltozott munkaképességűek. Tom egy átlagos filmjében tucatnyi halálos balesetet szenved, mégis remekül megvan.
  Én egy kicsit már fáradok.


Láng Attila D., 2005.8.6.

tagpage

MűvemA paratcsik

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: