Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Lajos morcos

Azt mondja a híradóban: soha senki nem mutatta meg, hol vannak azok a visszaélések, ki élt vissza, hogyan élt vissza, mivel élt vissza.
  Ez így persze nem teljesen pontos, tudunk esetekről, amikor lelepleztek és börtönbe zártak embereket, de egyébként Lajosnak igaza van. Amiről az ország tud, az annyi, hogy Celldömölk-alsón egy háziorvos tíz botot írt föl egyetlen néninek, Sárbogárd-felsőn egy másik háziorvos öt tolókocsit egy bácsinak, és persze hogy hétszer született a muki meg hasonlók.
  No de ezek egyrészt inkább legendák, mint tények, másrészt úgy fest a dolog, hogy inkább szenvedjen egymillió ártatlan, semhogy fél bűnös megmeneküljön. Igen, nagyon csúf dolog, hogy egy beteg révén 28 millió forint kárt okoztak az államnak, és mi készséggel el is hisszük neki (mármint az államnak), hogy ez csakugyan így is volt, mi mindent elhiszünk, a húsvéti nyuszit is. De ha ez százszor előfordult, akkor is „csak” száz visszaélés okozott közel hárommilliárd forint kárt. Csinos összeg, nem mondom, de egyrészt az államkasszában nem egy gigantikus tétel, másrészt úgy fest a dolog, mintha a kárt, bármekkora lenne is, velünk fizettetnék meg. Ez nekem nem szimpatikus. Én nem okoztam kárt az államnak, de ha ő másképpen gondolja, akkor szóljon és fizettesse meg velem. Velem, mert én okoztam a kárt. Ne Hegedüs Lajossal. Majd ha Lajos okoz kárt, azt fizettesse meg ővele. És ha Tyutymák doktor Külső-Ciberefalváról tízmilliárd forint kárt okoz az államnak, amit az életben nem tudnak visszafizettetni vele, akkor könyvelje el, hogy így járt, ez van, Kulcsár Attilák az egészségügyben is vannak. (Mármint ha Kulcsár kárt okozott az államnak, mert nekem már évtizedek óta fogalmam sincs, hogy mivel vádolják és tudják-e bizonyítani.) Miért nem ellenőrzött jobban, az ő baja.

Amikor fölírták a tolókocsimat, kijött két orvos a tébétől és ellenőriztek. Az ellenőrzés módja alkalmas volt arra, hogy a következő dolgokról az állam megbizonyosodhasson:
  – az adott címen tényleg lakik egy ember,
  – az tényleg hímnemű.
  Mert se egy személyi igazolványt nem kértek, se egy tébékártyát, se egy káró bubit, azóta is mondogatjuk, hogy a szomszédot is idefektethettük volna az ágyba. (Hajnalok hajnalán jöttek, mint rendesen.)
  Miután átvettem a kocsit, betegelégedettségi vizsgálatot tartottak, elköltve rá egy vagon pénzt, megháborítva négy ember életét, és a dolog megközelítőleg annak ellenőrzésére volt alkalmas, hogy a tolókocsi kiadásának foganatosításra történő kerülése annak figyelembe vételével került meg történő valósításra, miszerint. De még mindig kitöltetlen munkalapokat íratnak alá a beteggel! A cégek még mindig kiszámláznak tételeket a tébének, amiket nem csináltak meg. Akartok bizonyítékot, elvtársak? Kérem alássan. Kétéves a kocsim, meg a reszt, új aksiakat írattam fel. Ehhez két recept kell: egy szól az aksiakról magukról, egy pedig „elektromos kerekesszék elektromos felülvizsgálata és javítása”, vagy valami ilyesmi. Két pár aksit hoztak a házba egyazon napon, két kocsihoz, mindkettőhöz kellett egy ilyen recept. A törvény ezt parancsolja, ilyen recept nélkül aksit fölíratni márpedig nem lehet. De ők semmit nem vizsgáltak felül és semmit nem javítottak, különösképpen azért, mert a Tinapardnál összevissza hegesztettek és forrasztottak mindent, én ezt a kocsit nem adhatom egy rehabos kezébe, aki arra van kitanítva, hogy kihúzza, kinyitja, kiveszi, beteszi, becsukja, bedugja. Az állam meg lett károsítva két átvizsgálással és javítással… pillanatnyilag nehezen tudom megmondani, ki károsította meg, mert a GYSGY szíves örömest elvégezte volna, ha hagyják neki, én nem tartottam rá igényt, a receptet az állam követelte ki a saját pénztárcájából. Persze ellenszolgáltatást is kaptam érte, mert ha ez a recept nincsen, akkor a GYSGY nem hozza ki az aksiakat, be lehet menni és átvenni ott. De az a gyanúm, hogy az állam nem a benzin árát meg a sofőr munkáját fizette a recept ellenében. Gyanú csupán, mert miközben az állam arról sikoltozik, hogy mennyi a visszaélés, és ezért mennyire meg fog engemet büntetni, nem teszi lehetővé, hogy bármiféle adatot megismerjek erről.

Egy búbánatos fa nyelvlapocot csak úgy lehet eljuttatni a gyártótól a felhasználóig, hogy kötetnyi dokumentáció készül, bizonyítandó, hogy A pontosan ellenőrizte B tevékenységét, akinek feladata a C-t ellenőrző D ellenőrzése volt, és csak a pecsétekre elhasznált tinta többe kerül, mint a nyelvlapoc. És mégsincs ellenőrzés! Úgy lopnak, mint a szarka, a mi helyzetünk is ugyanilyen, csak -ka nélkül, mert mi bűnhődünk az ő lopásaik miatt.
  Mindenki tudja, hogy visszaélések vannak. Pillanatok alatt meg lehetne nevezni több száz konkrét visszaélést, konkrét összegekkel, és látnánk, hogy mik a visszaélések csakugyan. A kettő között – tudni visszaélésekről és tudni a visszaélésekről – annyi a különbség, mint tudni, hogy Amerika létezik, és elmenni oda, hogy az ember megnézze saját szemével. De nem. Állam bácsi nem nevez meg visszaéléseket, csak ortályozik, hogy mennyit élnek valakik vissza, és énnekem, a polgárnak ez milyen rossz, és meg is büntet engem, a polgárt.
  A vizitdíjat már elfogadtam; jó darabig ágáltam ellene, nem látva, hogy mi a célja és értelme, de a Fidesz végül meggyőzött, hogy ez igenis jó dolog és szükség van rá. Érdeklődéssel várom, hogy ez sikerülni fog-e a jövőre várható több tízezer forintos pluszkiadásainkkal kapcsolatban is, amiket állam bácsi okoz, a Fidesz pedig jóváhagy, de nem térít meg.
  Ja, egyébként állítólag van nekünk egy érdekvédő pártunk is. Kémeim jelentése szerint életben vannak, de arról nem szól a fáma, hogy a Goldner ápolási díja miatti hisztin kívül bármi érdekelné őket.


Láng Attila D., 2006.11.27.

tagpage

GyümölcsköziCsaládregény

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: