Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Kérjük, szépen kérjük, igazán

Netreklám-bámulástanilag kétféle ember létezik. Aki utál reklámokat bámulni a neten, és aki nem. Aki utál, az utál. Innentől bármiféle ráhatást, ami arról szólna, hogy mégis bámuljon, zaklatásnak vesz és borzasztóan be tud pöccenni miatta.
  Én is bepöccentem, amikor egy-két napja megjelent egy felirat a Moly képernyőjének tetején. Kérjük, engedélyezd a Molyt a reklámblokkolódban, vagy a valódi reklámmentességért! A mondat második fele megcsonkult, helyesen úgy szólna, hogy vagy légy pro tag a valódi reklámmentességért, és a kimaradt három szó egy link, a pro tagságról szóló oldalra. Úgy látszik, azt kivágta a reklámblokkoló…
  Azért pöccentem be, mert
  1. utálom a reklámokat, természetesen;
  2. utálom, amikor megpróbálnak rábírni, hogy olyasmit tegyek, amit nem akarok;
  3. utálom, amikor értelmetlenségeket beszélnek, és nem az értelmetlenné vált második félmondatra gondolok.
  Azért értelmetlenség, mert ha reklámblokkolót használok, annak oka van. Mivel a cikket esetleg a Moly marketingmenedzser-válságstábja is olvassa majd, jobb lesz, ha feltárom az okát, mert maguktól nem fognak rájönni. Nem akarok reklámokat bámulni, az az oka! A reklám maga a fenti harmadik pont, az értelmetlenség, mert nyilvánvalóan nem fogok kotongumit venni, se antialkoholista létemre sört, se minden héten egy autót, de könyvet se; gondolom, a Molyon a reklámok főleg könyveket reklámoznak, könyvet venni se fogok. Szimplán azért, mert
  1. attól, hogy a marketingmenedzsernek okvetlenül muszáj eladnia még a héten legalább tízezer példányt Hózentróger Maceratívusz legújabb alanyi költeményeiből, az engem még nem fog érdekelni (ha pedig mégis érdekel, akkor reklám nélkül is megveszem);
  2. nincs pénzem.
  Semennyi. Ez teljesen romba dönti az összes marketingmenedzser összes terveit a hétvégi barbecue-partiról, amit a sikeres kampány után terveztek. Belőlem akkor se lehetne engedelmes customert faragni, ha olyan jellem(telen) lennék, mert akkor se tudom megvenni a legújabb hiperszuper vécékefét, ha akarom. Nincs rá pénzem. És ha most az olvasóban föltolul a gondolat, hogy de netezni bezzeg van pénzem, akkor sürgősen keressen egy piros gombot a számítógépén és nyomja meg. 1. A net kell, a marketingmenedzser barbecue-partiját biztosító hiperszuper csodatermék meg nem kell. 2. Ha lemondom a netet, akkor az árát szabadon eldorbézolhatom ugyan, de nem látom a marketingmenedzser barbecue-partiját biztosító hiperszuper csodatermék reklámját sem, ezért fennáll a veszély, hogy a net árát a sarki zöldségesnél költöm el krumplira.

Szóval bepöccentem, csináltam Stylishban egy sorocskát, ami eltünteti ezt a tökéletesen értelmetlen, zaklató feliratot, és mivel tényleg bepöccentem, vettem magamnak a pofát és kitettem a Molyra, még az éccaka. Mára itt volt a letolás. Tettem magyarázatával kezdődik, mert a közleményem csak a Stylish linkjéből és egy sor CSS-kódból áll, magyarázat nincsen mellette, és megkérdezték, hogy ez mi. Hát megmagyarázták nekik.

Ha nem vagy Pro, és van fenn AdBlock, akkor megjelenik egy ilyen csík az oldalon: „Kérjük, engedélyezd a Molyt a reklámblokkolódban, vagy légy pro tag a valódi reklámmentességért!”. Attila arra kíván egy megoldást kommunikálni a közösség felé, hogy ezt a csíkot (Pro tagság nélkül) eltüntethesse, akinek nem tetszik. Hogy ezt miért a Súgunk! zónába rakta, miért nem írta le, hogy mi ez, és miért gondolja, hogy a Molyon rendben van az, ha a bevételt hozó hirdetések letiltásának módját reklámozza, az előttem is rejtély.

Nekem pedig az a rejtély, hogy miért hiszik weboldalak egyre többen, köztük újabban a Moly is, hogy aki nem akar reklámokat nézni, az majd egy ilyen felirat hatására hirtelen pált fordul és mégis reklámokat akar nézni. Reklámblokkolót azok raknak a böngészőjükbe, akiknek elegük van abból, hogy ömlik a reklám az arcukba, és akinek elege van, annak elege van, nem tudsz mit csinálni, hiába kéred szépen, hogy mégiscsak bámuljon naphosszat reklámokat, nem fogja megtenni.
  Amíg rajta áll. Néhány éven belül a reklámozók megtalálják a módját, hogy már ne rajtunk álljon, hogy bámulunk-e reklámokat. Az oldalak csak akkor fognak működni, ha nincs reklámblokkoló. Természetesen az emberek meg fogják találni a módját, hogy valamit még megőrizzenek a józan eszükből – nem tudom, mi lesz az, megoldják –, és a reklámozók észre fogják venni, hogy ugyanannyi kotongumit adtak el, mint korábban, és ki vannak rúgva. Ezért az oldalak már csak akkor működnek majd, ha az emberek megnézik a reklámokat, amit onnan tud majd a reklámrendszer, hogy a nézők helyesen válaszolnak a reklám megnézése után föltett kérdésekre (hogy hívják helyesen, Ultra Super Bright White vécékefe vagy Ultra Gigamega White Bright vécékefe?).
  Ekkor ezek az oldalak elvesztik a látogatóik tetemes hányadát, és a maradék is utálni fogja őket. Hirtelen föllendül azoknak az oldalaknak a forgalma, ahol nincsenek reklámok, más forrásból tartják fenn magukat.

Hogy miért nem írtam le, mire való? Jó kérdés, nem is tudom. Siettem is, meg úgy is gondoltam, hogy aki tud vele mihez kezdeni, az úgyis látja.
  A rejtélyt viszont megpróbálhatom oszlatni. Nem a „hirdetések” (valójában: reklámok) letiltásáról van szó, hanem a reklámblokkoló kikapcsolására buzdító barátságos kérés eltüntetéséről. Attól, hogy a sorocskámat nem írja be valaki a böngijébe, a reklámozók nem adnak el több kotongumit. Csak ott éktelenkedik az a sor. A reklámblokkoló attól még működésben van. Ha nem lenne, az a sor se jelenne meg.
  Az pedig, hogy a Molynak miből van pénze fenntartani az oldalt, hadd érdekeljen engem pontosan ugyanannyira, mint a Molyt az, hogy nekem miből van pénzem netezni.

Érdemes talán itt egy mondat erejéig kitérni a zárójeles pontosításra. Igen, reklámok, nem pedig hirdetések. Ez különbség. A hirdetés arra szolgál, hogy egy adott üzlet, amely egyébként nem jöhetne létre, létrejöhessen. Eladnám a lakásomat, elveszett a papagájom, ezek egyszeri esetek, az üzlet létrejötte után a hirdetés értelmét veszti. A reklám egész más. Ott üzletkötések sokaságáról van szó, a reklámnak az a célja, hogy minél több eladás legyen, de eladások a reklámtól függetlenül is vannak.

Egyébként már nem működik a sorocskám, újra megjelent a barátságos kérés, a kreatív menedzserek rohantak megváltoztatni a div nevét. Amúgy nekem másképpen szól a szövege. „Kérjük, engedélyezd a Molyt a reklámblokkolódban, vagy a valódi reklámmentességért!” Tegnap is így szólt. Ennek pedig se füle, se farka.
  Helyesbítek, nem változtatták meg a nevét. Fogalmam sincs, hogyan érték el, hogy én ezt a szöveget még mindig lássam. Ők ügyesebbek, okosabbak, többet tudnak a CSS-programozásról. Én csak ugatom ezt a műfajt. Kidobom a sorocskát a Stylishból, a Moly meg legyen boldog, hogy ezt a feliratot az arcomba tolhatta.

Átfogalmazom akkor a mondandómat. Tudom, hogy sokan használnak reklámblokkolót, és a kikapcsolására buzdító felirat elég értelmetlen szerintem is. Mint azt a fenti SF szösszenetedben vázoltad, a reklámblokkoló elleni védekezés nem igazán életszerű az oldalak számára.
  Node: a reklám azért van ott, mert a Molynak szüksége van rá. Véleményem szerint eléggé bunkó dolog a Molyon reklámozni egy olyan lehetőséget, ami arra való, hogy ha nem akarsz fizetni a Molynak, akkor azt hogy teheted minél kényelmesebben. Értsd: írj róla blogot, rakd ki facebookra, stb., de ne itt oszd meg, pláne ne a Súgunk! zónában, ami kérdésekre való.

A Moly egy ingyenes oldal. Ha nem akarok fizetni neki, akkor nem fizetek. Oldalak tömegei kérnek pénzt a puszta tagságért, ez a lehetőség a Molynak is adott; ha nem ezt az utat választotta, annak oka volt. Például hogy akkor nem működne. A Moly azért működik, mert a felhasználóknak nem kell fizetniük. És a reklámbámulás is fizetség ám! Éppen azért van ott az az üzenet!
  Igen, bunkó dolog. De nem én kezdtem a bunkóskodást. A blogcikket már elkezdtem, majd megkapjátok a linket, egyébként pedig a zóna neve az, hogy Súgunk! – hát én súgtam.

[Elfogadom a „reklámbámulás is fizetség” premisszát, azaz fizetni = Pro vagy reklámnézés az én szóhasználatomban.]
  Nem igaz, hogy nem érted. Az a te szíved joga, hogy ne akard a reklámokat ill. a feliratot nézni, és ezt el is érd (mondjuk az Adblock+Stylish kombóval). Az a bunkó rész, hogy a Molyon leírod, hogy hogyan kell ezt elérni, ezzel kárt okozva a Molynak.
  Máshogy: te nem akarsz fizetni, és nem is fizetsz. Ez rendben van, nem veszteség, mert semmiképp nem is fizettél volna. (Ld. még „a torrentezők elveszik a moziktól a pénzt” -> túrót, moziban nem néztem volna meg a filmet.) A probléma az, hogy ha ezt elmondod másnak, akkor ugyan neki eddig nem jutott eszébe, hogy ingyen is Molyolhat, vagy kényelmetlennek gondolta, most lehetősége nyílt rá – na ez az a pont, ahol te kivetted a Moly zsebéből annak a felhasználónak a pénzét. És ez az, ami ha nem is elítélendő (vagy legalábbis értelmetlen vitázni róla, hogy elítélendő-e), de biztosan bunkóság, ha a Molyon teszed.

De hisz én is elismertem, hogy bunkóság volt, amit tettem. Miért magyarázod el, hogy igenis bunkóság, ha pont ebben a részében egyetértünk?
  Amiben hátha nem értünk egyet, az az, hogy bunkóságra bunkósággal válaszolni milyen dolog. Szerintem vegetatív reflex. Ha orrba vágnak, visszaütök. Ha termékként használnak egy oldalon, akkor megtalálom a módját, hogy mégse legyek az. Nézhetnéd a felhasználók szemszögéből is, mindjárt nem tűnne bunkóságnak: kis lépés a Moly reklámtalanítására, de nagy ugrás az emberiség felszabadítása felé a reklámok zsarnoksága alól. Elnézést a pátoszért, direkt volt.
  És ha a blogomon meg a Facebookon teszem közzé azt a sorocskát, ahogy korábban javasoltad, és ugyanaz a felhasználó, akinek eddig nem jutott eszébe, hogy ingyen is molyolhat, a blogomon vagy a Facebookon talál rá, akkor nem vettem ki a Moly zsebéből annak a felhasználónak a pénzét? Akkor benne marad? Nem marad benne. Akkor mi a különbség? Hogy a blogomat kevesebben olvassák, mint a Molyt? Hát a Facebookot meg többen, és kézről kézre adva több emberhez juthat el, mint a Súgunk zóna olvasói. Azért nem rakom ki, mert már nem működik.
  Szóval hol vagyok én pont attól olyan nagyon bunkó, hogy ide raktam ki?

4. Utálom, amikor embereknek szent teheneik vannak, és nekem úgy kell manővereznem, hogy azokat nehogy megsértsem. Ebből a szempontból mindegy, hogy az vallás, politikai nézet vagy a bevételistenség. Egyszerűen nem tudok hinni abban, hogy a Moly puszta fennmaradása azon áll vagy bukik, hogy olyan emberek, akik tudják magukról, hogy nem fognak vásárolni, egész nap a reklámokat kerülgetik az oldalon. A televízió egész műfaja tönkre fog menni a reklámhisztéria miatt, mi szóltunk, sajnálom, ez lesz.
  Ha a Moly azért kapja a reklámdíjat, mert megjelenik a reklám, akkor örüljön, mert ez nem lesz sokáig így – a reklámozók előbb-utóbb észbe kapnak és csak akkor fizetnek majd, ha eladás is van. De engem a Moly reklámdíja nem érdekel, én nem kapok semmit azért, hogy bámulom a reklámot, tudniillik a szolgáltatást nem a reklámbámulásért cserébe kapom. Ugyanis ha nem bámulom a reklámot, akkor is megkapom a szolgáltatást.
  De ez se lesz mindig így. Nem fogom bámulni a reklámot és nem fogom igénybe venni a szolgáltatást, mert ahol már a reklám reklámozása is ennyire fontos, ott én nem érzem jól magamat. Lassan két éve vagyok tag, a Moly azóta kinyitva volt egy böngifülön, most majd nem lesz.

Két órával később. A beszélgetést törölték titkosították. Bár a kód már tényleg nem működik. De egy bevételért lihegő cég nem tűrhet ellentmondást.

Még két órával később. A baj nagyobb, mint hittem, nem egyszerűen arról van szó, hogy a Moly közösségből céggé változott, amely nem bírja ki, ha nem tunkolhat le kellő mennyiségű reklámot a termékek torkán. A baj az adminisztrátor hozzáállásával van, akivel… hát nem a legjobb szó, hogy vitatkoztam. Szavak mentek el egymás mellett, céltalanul. Szerinte nekem kell szólnom az illetékeseknek, mert neki van elég dolga, és ez az én bajom.

mindegy, már jeleztem, de továbbra is fenntartom, hogy nem az én feladatom a te bajodat közvetíteni az illetékeseknek, hanem a tied, mert a te bajod.
  Tegyük hozzá, hogy te se tetted meg. A lehetőség ugyanúgy adott neked is. Nem mered? Én is írhatom neked, hogy nem mered. Ettől nem érzem jobban magam.
  Menjek én is duzzogni a sarokba? Hát jó.

Úgyhogy kapott kis tengerészeti példát, szerintem végszónak jó is lesz.

Még mindig nem értesz semmit, és éppen ezért megyek el. Mert semmi keresnivalóm nemtudomkák és értetlenkék között. Te itt Valaki vagy. Most vagy elhiszed, hogy nem tökéletes baromság, amit mondok, és akkor a Te feladatod cselekedni, mert Te értesültél arról, hogy baj van, vagy nem hiszed el, és akkor még nagyobb a baj. A Titanic kapitánya se hitte el, hogy jégveszély van.
  Nekem nem dolgom a Molyt figyelmeztetni bármire. Ha ez egy közösség lenne, aminek mondja magát, akkor mindenkinek dolga lenne, de már nem az, ezért már csak azoknak a dolga, akik pozícióban vannak – tökmindegy, hogy Neked fizetnek-e ezért vagy sem, nekem nem fizetnek, nekem nem dolgom. Semmi sem dolgom, azon kívül, hogy mint regényíró felhívom a figyelmet a társadalom visszás dolgaira, ezt viszont a blogcikkel megtettem, az csak egy plusz, hogy Nektek is szóltam róla. Az már nem volt része a feladatomnak.
  Teljesen mindegy lenne, hogy ki szól az illetékeseknek. Az a baj, hogy ezt az egészet az én privát dilimnek fogod föl, és nem érzed, hogy jön a jéghegy. Én nem leszek a hajón, mire odaér. Nekem nem kell merni odamenni a kapitányhoz, hogy hé, baj van, mert ugyanúgy nem leszek a fedélzeten, ahogy nem voltam akkor, amikor az Iwiw ment tönkre, amikor az Internetto, meg a jó ég tudja, mik még. Egyszerűen nem az én problémám. A Te problémád. Nem azért, mert én Rád lőcsöltem, hanem mert Te leszel a fedélzeten, amikor odaér a jéghegy.
  És nem a sarokba megyek duzzogni. Csak nem használok többé egy olyan szolgáltatást, ami az én értékrendem szerint többe kerül, mint amennyit ér.


Láng Attila D., 2015.11.23., 16:26:24

fogyasztóvédelem Moly reklám Stylish számtech

Véletlen Kissy-szakaszElmaradt interjú

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: