Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Hány a néző? (Pirítós)

(Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Apró változás történt a tévécsinálásban az utóbbi idők folyamán. Régen az volt a kérdés: hány a néző, vagyis hányan nézik meg a műsorunkat. Ettől függött a bevétel. Ma már az a kérdés: hány-e a néző, mert ha nem okádja végig nappalijának padlószőnyegét, akkor szar műsort csináltunk és ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Először azt kellett a nézőnek megszoknia, hogy a képernyő egyik felső sarkában színes embléma virít mindig, amikor másodrendű program bitorolja a képernyőt (ide tartozik minden, amiért a néző leül a tévé elé), és csak akkor tűnik el, amikor az elsőrendű programok (a reklámok) kapják vissza a helyet, ami nekik jár. Régen a tévében dolgozó emberek azt tanulták meg, hogy felvétel közben kuss, ma azt tanulják meg, hogy az embléma tirhuljon a reklám útjából. Ha nem tirhul, akkor a reklámozó berág és ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Aztán jött a film megszakítása. Nyilvánvaló, hogy a fontos ügyfél (a reklámozó) nem várhat ki másfél-két órát, amíg a megtűrt ügyfél (a néző) valami filmes baromságot bámul. Az intimbetétet el kell adni. Ha nem adunk el Zeffirelli Rómeó és Júliája alatt legkevesebb ötven kiló intimbetétet, akkor szarul dolgoztunk és ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Aztán jött az emblémaboksz. A néző, a rohadt pofáját neki, elsősorban akkor ül a tévé előtt, amikor azokat a filmes baromságokat bámulja, nem a rendes időben, a reklám alatt. Meg a reklámra úgyse lehet mást rárakni. Úgyhogy a filmes baromságok közben a kék sarokba ki kell tenni egy másik emblémát, ami az éppen aktuális jó műsort reklámozza. Mármint a piros sarokban van a csatorna emblémája. Jó műsor az, ami nem reklám, de fizetnek érte, hogy megcsináljuk. ValóVilág, Megasztár, SztárVár, ilyenek. Ha nem ezeknek lesz a legnagyobb nézettsége, akkor szarul dolgoztunk és ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Aztán jött a karika. Először csak időnként tünedezett föl a képernyő sarkában, a néző azt hitte, megint valamilyen műsort reklámoz, amiről majd kiderül, hogy micsoda. A lelki terror fő eszközét, a bizonytalanságban tartást mindig is alkalmaztuk a nézővel szemben, már hozzászokott, hogy bármikor bármi megjelenhet a képernyőn. Aztán kiderült, hogy a karikát rendelet írja elő, sárga tizenkettessel, vastag sárga tizenhatossal, piros tizennyolcassal, kötelezően ott kell lennie, amikor bármi korhatáros dolog megy a tévében. Ha nincsen ott, akkor a tévét megbírságolják és ki leszünk rúgva.
  (Rendkívül fontos, hogy a karikának egész idő alatt ott kell lennie a sarokban, mintha egy hang megállás nélkül azt szajkózná, hogy a műsor megtekintését 12 éven aluli nézőink számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Aztán jött a neszhíradó. Az ember beleszórta egy pohárba, vizet öntött rá, és híradó lett belőle. Ez úgy történik, hogy amikor a néző elmélyülten nézi a filmet, akkor be kell úsznia egy feliratnak Jugoszlávia bombázásáról, Szaddam bukásáról vagy II. János Pál haláláról. Ez nem azért kell, hogy a néző tájékozott legyen, mert ha tájékozódni akarna, akkor a híradót nézné a másik csatornán, nem a filmes baromságot minálunk. Azért kell, hogy a nézőt bizonytalanságban tartsuk. Ha ez beúszhat a filmes baromság alatt, akkor az is beúszhat, amiért fizetnek, például hogy ebben a percben melyik a tudományosan bizonyított mosópor. Ha nem tartjuk a nézőt bizonytalanságban, akkor ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  És végül jött az okádási műsor. Az Index cikke szerint ötmilliót fizetnek az új vetélkedő azon játékosának, aki nem hányja el magát. Homályban marad azonban, hogy mit kap a néző, ha képes ugyanerre. Valószínűleg be kell érnie a diadallal, hogy képes volt végigenni vacsoráját a tévé előtt ülve – nyilván annak köszönhetően, hogy tizenéve figyeli minden este vacsoraidőben, hogyan pucolják ki mocskos vécéjüket a legújabb csodaszerrel azok, akik nem látták Kudlik és Antal régesrégi paródiáját. („Nekünk van toalettkacsánk, bibii!!” – „Mi meg nem szarunk a perem alá, bibii!”) De reméljük, hogy nem lesz elég edzett, mert ha nem hányja el magát, akkor ki leszünk rúgva.
  (Cikkünk elolvasását 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánljuk.)
  Mert ha kibírja okádás nélkül, akkor marad a tévé előtt, és továbbra is vetíteni kell neki a filmes baromságokat, ahelyett hogy végre kettesben maradhatnánk a reklámozóval, és csak a fontos dolgokat vetíthetnénk, sörreklámot, tamponreklámot, fogkrémreklámot, mosóporreklámot, sörreklámot, autóreklámot, vécétisztító-reklámot, tamponreklámot, fogkefereklámot, sültkrumplireklámot, vécétisztító-reklámot, sörreklámot, autóreklámot, fogkrémreklámot, vécétisztító-reklámot.
  Valamit muszáj volt már kitalálni, hogy az a kurva néző végre megértse, hogy ő van kirúgva. Menjen a picsába és hagyjon minket békén reklámot vetíteni.
  Igazából nem ajánljuk cikkünk elolvasását még 12 éven felüliek számára se, akkor se, ha kiskorú felügyelete mellett próbálnák. Az olvasó ki van rúgva. Menjen a picsába és hagyjon minket békén, hogy végre elmondhassuk, hogy ebben a percben melyik sört issza a legtökösebb legény, mit vesz be, ha csöpög a farka, mivel tisztítja utána a vécéjét, milyen automata sültkrumplit eszik rá és milyen pudingot eszik, mivel törli ki a seggét és ha kitörölte, milyen autóba ül vele. Ezek a fontos információk, mert ezekért fizetnek. Azt már csak mellesleg tesszük hozzá, hogy megbukott Szaddam Husszein, véget ért a tálib rezsim, feloszlott a KGST, eltemették Sztálint és Párizsban bemutatták a mozgóképet, mert ezekért már kevesebbet fizetnek. Arról pedig aztán abszolúte kussolunk, hogy Ratzinger bíboros lett az új pápa, mert az annyira új hír, hogy azért nekünk kéne fizetni. Az olvasó menjen el Rómába és kérdezze meg, ha annyira érdekli. „Sajnáljuk, művész úr – a mi televíziónk kultúrával nem foglalkozik.”
  

SzemFülöp


Láng Attila D., 2006.7.3.

tagpage

Miniszteres történetekKötélház (Pirítós)

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: