Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Ha én vezetem az országot, minek a parlament?

Jelentem, én, Láng Attila Dávid irányítom az országot. Tessék ezentúl nemzeti főlátnok úrnak címezni. A parlament fizetését mostantól én óhajtom fölvenni.
  Holnap lesz egy éve, hogy megírtuk, hogy a kettős állampolgárság célja az, hogy a határon túli magyarokból több millió fideszes választót gyártsunk le. (Akkor ötmillióról szóló adat került a kezünkbe.) Ma pedig Gulyás Gergely hosszúcím-tulajdonos bejelentette, hogy a határon túli magyarok ezentúl a Fideszre fognak szavazni.
  Mármint persze nem ezt jelentette be, de ez az értelme. És a lófaszt sem érdekli, hogy hány mandátumuk lesz a parlamentben, ahogy az sem érdekel, hogy a megyémnek hány van. Az olvasó tudja, hogy a megye, ahol él, hány képviselőt delegált? Ha igen, ami nem valószínű, akkor melyikre volt kíváncsibb a választások után: erre vagy arra, hogy ki alakít kormányt? Hárommillió magyar él külföldön, nem tudom, hogy abból mennyi nagykorú, de ha csak félmillió, az már bőven elég, hogy húsz évre bebetonozzuk a mikolizmust.
  Politikusnyelven a „választójogot kaphatnak” természetesen azt jelenti, hogy tűzön-vízen keresztül választójogot fognak kapni. Egyetlen esetben nem kapnak: ha ehhez több már meglevő szavazatot kellene lemészárolni, mint ahány külföldi szavazatot a szakértők kiszámítottak. Akkor nem éri meg. Ha enélkül keresztülvihető, akkor márpedig le lesz nyomva a torkunkon. Az ország Viktor tulajdona. Magyarorbán.

Azt hiszem, drasztikus álláspontra kell helyezkednem. Én nemhogy nem adnék választójogot a határon túli magyaroknak, hanem egy részüktől elvenném azt is, ami már megvan. Az az alapelvem, hogy ki hol él, ott szavazzon. Mert az ottani események érintik. Ha állampolgár, ha nem.
  Ezért én azt mondanám, hogy aki egy kormányzati ciklus, vagyis négy év óta külföldön él, az ne szavazhasson a magyarországi választásokon. Hiába van meg a magyarországi lakcíme. Viszont szavazhasson ott, ahol él. Mert az ottani kormány tevékenysége van hatással az életére, nem az ittenié. Ha hazalátogat, akkor se szavazhasson. Ha véglegesen hazatelepül, akkor amint magyar földre tette a lábát, járjon vissza a szavazati joga. (Hogy a kettőt hogy lehet hivatalosan megkülönböztetni, az gyakorlati kérdés, ami csak akkor lenne érdekes, ha tényleg be akarnánk vezetni. Most csak elvekről beszélek.)
  No persze az Index gondosan elmagyarázza, hogy vannak menő nyugat-európai államok, ahol a külföldön élő diaszpórának is biztosítják a szavazati jogot. Ez klassz. Csak ahogy a repülőkutya és a földikutya sem kutya, az olasz és a francia diaszpóra-választójog sem azonos a Fidesz által tervezett magyarral. Az olasz diaszpórát főleg az amerikai olaszok alkotják, akiknek ősei (vagy ők maguk) kivándoroltak Amerikába, ők utaztak, nem a határ vándorolt arrébb. New Yorkban nem él olyan olasz, aki arról ábrándozna, hogy milyen jó lenne, ha New Yorkot visszacsatolnák Olaszországhoz. Még a kanadai franciák sem álmodoznak arról, hogy milyen jó lenne, ha Québec Franciaország része lenne. Ők jól érzik magukat abban az országban, ahol élnek.
  A határon túli (és inneni) magyarok körében az irredenta szólamok csillogó szemekre találnak. Igazán érthető, hogy miért, de a vesszentrianonozó hőzöngésben az emberek nem választópolgárok, csak sakkfigurák. A vesszentrianonozás azt jelenti, hogy támadjuk meg Romániát, Szlovákiát, Szerbiát, Ukrajnát és valószínűleg Horvátországot is (Ausztria valamiért mindig kimarad), és foglaljuk vissza a leszakított területeket. Háborút jelent. A háborúkat pedig soha nem az emberek akarják. Józan eszük birtokában levő emberek nem.
  Az irredentizmus kábítószer. Jelszavakkal, árpádsávos zászlókkal, rovásírásos feliratokkal és Nagy-Magyarország-matricákkal kábítják az embereket, akik belelovalják magukat a négy tenger mossa Naaaagy, Haaatalmaaas Magyarország álomvilágába, és innentől bármire kivezényelhetők. Történetesen nem háborúra akarják kivezényelni őket, hanem szavazásra. 2014-ben jön a Vezér és elkiáltja magát: Trianon! Kárpátdunanagyhaza! Ha ránk szavaztok, visszacsatoljuk Erdélyt és a Felvidéket! Rá szavaznak. 2018-ban jön a Vezér és elkiáltja magát: Szavazzatok ránk, visszacsatoljuk Erdélyt és a Felvidéket! Már holnap! A szavazás másnapján egy óriási Magyarországban fogtok fölébredni! 2022-ben a Vezér elkiáltja magát: Ránk szavazzatok, már holnap visszacsatoljuk Erdélyt és a Felvidéket!
  Soha nem csatolják vissza, de akit négy évig kábítanak azzal, hogy most, most, MOST jött el az ideje Erdély visszacsatolásának, az boldogan rohan szavazni, tíz centivel a talaj fölött lebeg, és egy pillanatig sem kételkedik. A választások után újabb négy év áll rendelkezésre, hogy megmagyarázzuk, hogy miért felejtettük el visszacsatolni Erdélyt, és hogy most, most, MOST már tényleg vissza fogjuk csatolni. És a polgár vidám csaholással rohan szavazni megint.
  A Fideszre. Hiszen nekik köszönheti a választójogát. Kétszeresen is, előbb a kettős állampolgárságát kapta tőlük, aztán a választójogát. Csodálatos emberek, ugye?
  És ha a csodálatos emberekből mégiscsak kiábrándulna a választók elég nagy hányada, és veszélybe kerülne az ő kábítószerük, a meseszép hatalom, akkor jönnek az újabb ötletek. Választójogot a gyerekeknek! Csak Magyarországon belül kétmillió gyerek él, plusz az elcsatolt területek. Mire azok is mind kiábrándulnak belőlünk, mi régesrég nyugdíjba mentünk. Fájjon az utódaink feje, hogy új kábítószert találjanak nekik.


Láng Attila D., 2010.10.19.

! árpádsáv Erdély Felvidék Fidesz Gulyás Gergely irredentizmus jelképek kábítószer kettős állampolgárság kormányzás országgyűlés politika rovásírás szélsőség Trianon választás

Így fordul a dalszövegA kis lábas

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: