Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Fuzionál

Az ember akkor kezdi a fejét vakarni, amikor ráébred, mivel jár az, hogy a lett fuzionáló nyelv, éspedig úgy fuzionáló, ahogy. Mert mondjuk, hogy találok egy szövegben egy -u végű szót, tegyünk ide egy magyar szót, zsaru. Mi lehet ennek a szótári alakja? Szótári alakja se igének, se névszónak nem végződhet a lettben -u-ra, ez egy képzett alak, de miből van?
  Ha főnév, akkor többes birtokos esetben van, de mind a hat főnévragozás szóba jöhet, és eszerint más-más szótári szót állíthatunk elő belőle (žars vagy žarš, žaris, žarus, žara, žare, žars megint, de nőnemben). De lehet egyes tárgyeset is, első vagy harmadik ragozásban, és akkor ugye más a szerepe a mondatban.
  Ha melléknév, akkor csak határozatlan ragozású lehet, mert határozottban ez a végződés nem fordul elő, és biztosan nőnemű. De még mindig lehet többes birtokos vagy egyes tárgyeset.
  Névmás és számnév is végződhet -u-ra, de mivel azokból egy kicsiny, rögzített készlet van, fölismerjük, hogy ez nem az.
  Mármost a végeláthatatlan igeragozási táblázatokban annyi töméntelen végződés van, hogy nem tudom megmondani, hány helyen szerepel az -u, én a magam részéről az egyes szám első személyt már tudom, de azon belül még bőven vannak változatok.
  Mindez azért, mert a lettben végtelenül fontos a szép hangzás. Ők ezt többek között úgy kívánják elérni, hogy korlátozzák a lehetséges végződéseket. (Megjegyzem, megejtő sikerrel; legalábbis lauksaimniecības dzīvnieku ēdināšana sokkal szebben hangzik, mint mezőgazdasági állattakarmányozás.) Egy lett ige csak akkor végződhet olyan mássalhangzóval, ami nem s, t vagy m, ha kijelentő módban, jelen időben, harmadik vagy egyes szám második személyben áll, és nem visszaható, mert akkor elveszt minden végződést: ir, iet, grib, sēž, van, megy, akar, ül. Minden egyéb esetben bármely lett ige a következő végződések közül válogathat:
  – a, e, i, u,
  – s, t,
  – as, ās, is, īs,
  – ies, os,
  – āt, it,
  – iet, ot,
  – ām, im.
  Maguk az igeragok azért persze többen vannak, de a kezdő nyelvtanuló számára augi, augsi, augusi és auguši egyaránt i-re végződik.
  Most nézzük meg a főnévragokat. Összevéve mind a hat ragozást, egyes és többes számot, mind a hat esetet, határozott és határozatlan alakokat, a következő végződéseket használhatjuk:
  – a, ā, e, ē, i, ī, u, ū,
  – ai, ei, iu,
  – ij,
  – s, š,
  – as, ās, es, ēs, is, īs, us, ūs,
  – ies, os,
  – am, ām, ēm, im, īm, um, ūm,
  – iem.
  Ez nem sok. Főnév egyéb mássalhangzóra elvileg nem is végződhet. A melléknevekkel hasonló a helyzet.
  Vagyis a lett szövegekben előforduló szavak óriási hányada ezekkel a végződésekkel van ellátva – ami nem, az az említett kétféle igealak vagy kötőszó, elöljáró, ilyesmi. Ami nem gond, ha az ember tudja, hogy mi a szótő. Mondjuk találkozom azzal a szóval, hogy rokām. Ebben fölismerem a roka, kéz szót, nőnemű, negyedik ragozás. Tudhatom fejből vagy megnézhetem táblázatban: a rokām alak kétszer fordul elő, lehet részeseset vagy eszközhatározó eset, mindkettő többesben: kezeknek, kezekkel.
  De ha nem tudjuk, mi az alapszó, akkor bármi lehet. Most kiválasztok egyet, amit tényleg nem ismerek, egyébként a Velniņi könyvből. Ģīmja. Gyanús, hogy a mj hangkapcsolat palatalizáció eredménye, meg is nézem az erre szolgáló táblázatban: valóban, m-ből mj lesz a második és az ötödik ragozásban. Ha második, akkor ģīmis az eredeti szóalak; ha ötödik, akkor ģīma. Nézzük meg ezeknek az esetragjait egy másik táblázatban. A második ragozásban az egyes birtokos eset ragja -a, az ötödikben viszont ez a végződés nem szerepel, tehát a szó csak ģīmis lehet. Egész könnyen kiderült, „csak” két táblázatot kellett megnézni hozzá. Most már megkereshetjük a szótárban. Arc, arckifejezés; de azt is megtaláltam, hogy a zsargonban számítógép-képernyőt is jelent.
  Persze ha az ember elkezdi beírni a szót, a keresők megtalálják amúgy is, de ez nem volt mindig így, ilyen keresőprogramok csak pár éve vannak, a lett nyelv meg ugye több száz éve. (Egész fiatal nyelv egyébként, csak ezerkétszáz éve vált külön a litvántól, és átmeneti nyelvjárások talán még a 17. században is léteztek. [Illetve én arra tippelek, hogy ma is létezik egy: a latgal – már ha az nyelvjárás és nem külön nyelv.] Ami nagyon érdekes dolog, tekintve, hogy tömve van ősrégi indoeurópai elemekkel, a nyelvészek imádják a litvánnal együtt.)
  Azt továbbra is fenntartom, hogy nem nehéz. Csak valamit előbb-utóbb célszerű lesz kitalálni a végződésekre, mert azokban van a nyelvtan kulcsa, és ha azokat megtanulom, akkor nyertem, enyém a nyelv.


Láng Attila D., 2017.5.27., 04:38:42

lett nyelvészet nyelvtan

EvolúcióL mint Alise

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: