Esküvői képek

Örülök, hogy végül is összeházasodtunk. Nem kapkodtuk el az esküvőt, jogi problémáktól tartottunk, amik persze nem következtek be. Ha tudtam volna, hogy még öt évig se leszünk házasok, biztos jobban sürgetem a dolgot, ami hiba lett volna, mert ezt az esküvőt akkor és csakis akkor lehetett a legszebben megtartani. Krisz romantikus kislány volt, mindig arra vágyott, hogy férjhez mehessen igazi nagy szerelméhez, és nagyon örülök, hogy sikerült neki.
  Zártkörű kerti parti volt, húsz vendég se volt, rokoni és baráti körünk tagjai. Plusz egy fotóriporter, akit nem hívtunk ugyan, de el se kergettük. S aminek nagyon örülök: gyerekek is voltak, négyen, akik jelenlétükkel tovább vidámították a rendezvényt. Ugyanez a négy gyerek – némileg megnövekedve – itt volt a búcsúztatón is.
  

  Mi hoztuk a gyűrűket
  
  Az anyakönyvvezető előtt
  
  Aláírja
  És az aláírásnál vette észre Klárika, hogy nem vesznek el semmit Krisz kezéből, hogy aláírhasson. A gyönyörű esküvői csokrot a kezdet kezdetén föltettük a tévé tetejére, hogy biztonságban legyen, és ott is maradt. Úgyhogy Zsú berohant érte és kihozta.
  
  Röhögünk
  A csokorügyön. Ezt a képet vettem ki a fotóalbumból a búcsúztató számára, keretbe tettük, aztán nem raktam vissza az albumba, itt van bekeretezve a polcon.
  
  Hallgatjuk a beszédet
  
  Gyűrűt húzok az ujjára
  
  Nesze, fogd
  
  Átvettük az anyakönyvi kivonatot
  
  A csokor
  
  Átadtuk!
  A csokor mindmáig megvan, persze nem az eredeti, hanem egy szinte teljesen ugyanolyan selyemvirágból. És a tövében ülnek a gyűrűbékák.
  Egyébként Krisz nyakában is kapaszkodott egy kis ezüstbéka, nyakláncon. Brekeke!

---

Láng Attila D., 2010.4.19.

← Itt a vége, fizess vagy fuss el véle

Az autogén hidrogén →