Örülök, hogy végül is összeházasodtunk. Nem kapkodtuk el az esküvőt, jogi problémáktól tartottunk, amik persze nem következtek be. Ha tudtam volna, hogy még öt évig se leszünk házasok, biztos jobban sürgetem a dolgot, ami hiba lett volna, mert ezt az esküvőt akkor és csakis akkor lehetett a legszebben megtartani. Krisz romantikus kislány volt, mindig arra vágyott, hogy férjhez mehessen igazi nagy szerelméhez, és nagyon örülök, hogy sikerült neki.
Zártkörű kerti parti volt, húsz vendég se volt, rokoni és baráti körünk tagjai. Plusz egy fotóriporter, akit nem hívtunk ugyan, de el se kergettük. S aminek nagyon örülök: gyerekek is voltak, négyen, akik jelenlétükkel tovább vidámították a rendezvényt. Ugyanez a négy gyerek – némileg megnövekedve – itt volt a búcsúztatón is.
Láng Attila D., 2010.4.19.
← Itt a vége, fizess vagy fuss el véle | Az autogén hidrogén → |