Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Első nyert perem

Éppen kezembe került ez a dosszié, régóta meg akartam írni a történetet – íme.
  Vala nekem szerződésem egy internetszolgáltatóval, nem nevezem nevén, mert beperel megint. Egy napon – 2003. július 10-én – úgy döntöttem, hogy felmondom a szolgáltatást. Ezt persze emailben közöltem velük, hisz hogy máshogy, mindig is így kötöttem szerződést ISP-kkel, így változtattam díjcsomagot, így mondtam föl. Meg se pördült a fejemben, hogy ez valakinek probléma lehet. De lett.
  Tisztelt Ügyfelünk!

E-mailben tett felmondó nyilatkozatát nem áll módunkban elfogadni. A felmondást kérem faxon (…), vagy levélben (…) juttassa el hozzánk ügyfélkóddal és szerződéskóddal ellátva, a felmondási idő harminc nap. Kérem statisztikai célból közölje felmondásának okát.
  Tisztelettel:
  *​​*​*
  ügyfélszolgálat
  *​​*​*
  Előregyártott szabványválasz. Én nem ilyennel válaszoltam.
  Mivel a szolgáltatás megrendelésekor sem használtam a mondott kommunikációs eszközök egyikét sem, és a szolgáltatás mégis működött közel egy évig, most is be fogom érni az emaillel, ugyanúgy, ahogy az előző három vagy négy szolgáltatómmal is. Internet-szolgáltatást emailben rendelek, emailben közlöm díjcsomag-változtatással vagy egyebekkel kapcsolatos kívánságaimat, és emailben mondok fel. Szokjanak hozzá. És nem keresgélek kódokat a fiók mélyén. Éppen azért írtam az egyébként sosem használt (cég neve) címemről, hogy egyértelmű legyen, melyik accountról van szó, és hogy tényleg én vagyok az előfizető. De ha mégis úgy gondolják, hogy kekeckednek velem, akkor állok elébe. Augusztus elsejétől nem használom a szolgáltatást és nem fizetek díjat. Ha nem szüntetik meg az accountot, az az Önök dolga. Ha számláznak a nem használt szolgáltatásért, nem fogják tudni behajtani. Kezicsókolom.
  > Kérem statisztikai célból közölje felmondásának okát.
  Szíves örömest. Mostanában túl kevés a neteznivalóm, semhogy megérje havi ezer forintért megvenni tíz órát. Amennyit netezek a posta letöltögetésén kívül, arra a Freestart is elég. Nem rosszabb, mint (cég neve), mind a kettő egyformán csigalassú. A Freestartnál nincs kinek panaszkodni, (cég neve)-nál/nél meg nem foglalkoznak vele, egyre megy. Örvendtem a szerencsének.
    A válasz továbbra is „E-mailben tett felmondó nyilatkozatát nem áll módunkban elfogadni.” Vállat vontam és ad acta tettem az ügyet, csináljanak, amit akarnak.
  Rosszul tettem, továbbra is küldték a számlákat. Szeptember 6-án megint írtam nekik.
  Mivel továbbra is jönnek a számlák, úgy tűnik, valahol elsikkadt a levelem. Ismét jelzem: augusztus elsejével a szolgáltatást felmondtam. Loginnév: *​*​*, ügyfélkód: *​*​*, szerződéskód: *​*​*.
  A cég éles, dallamos hangot hallatott (fütyült rám). A cég számítógépe lépett legközelebb: küldött egy felszólító levelet. Válaszul már postán írtam, 2003. november 14-én.
  Megkaptam november 10-én kelt levelüket, amelyet kikérek magamnak. Válaszomat igyekszem olyan módon megfogalmazni, hogy azt ne lehessen odaadni a sokadik számítógépnek, hanem kénytelen legyen egy ember foglalkozni vele. E főnév alatt nem olyan organizmust értek, amelyet 220 volt helyett hamburger hajt ugyan, de egyébként csak egyetlen beépített program futtatására képes; ilyenekkel már volt szerencsétlenségem Önöknél összetalálkozni, mindkettő úgy írta alá emailjeit, mintha ember volna, de amúgy csak egy előregyártott sablon ismételgetésére futotta képességeikből: „Emailben érkező felmondását nem áll módunkban elfogadni.”
  Félretéve most már a biológiai rendszertant, most postai úton is megpróbálom az Önök nehézkes felfogóképességét annak megértése felé orientálni, hogy amit az Önök kötelességtudó számítógépe november 17-ével irgumburgum jelleggel korlátozni kíván, azt én augusztus elsejével köszönömszépen jelleggel felmondtam és azóta nem használom.
  Arról én nem tehetek, hogy ámbár cégük nevében egy harmadik évezredbeli évszám szerepel, cégük felfogása alapjában véve a múlt századból itt ragadt, feudális csökevényeket tartalmaz, mint például hogy a kommunikáció lefolytatásának módját az Önök úri kénye határozza meg, nem pedig a kor technikai színvonala. Én a múlt század végétől mostanáig vagy féltucat internetszolgáltatót használtam, és a szolgáltatásokat minden esetben emailben vagy telefonon rendeltem meg, változtattam meg vagy mondtam föl. Önök az első szolgáltató, akik ennek lehetőségét megtagadták tőlem.
  Szeretném tudomásukra hozni, hogy ezen cselekedetükkel megsértették az 1998. évi XXVI. törvény 2-3. §-át, amennyiben egy ágyhoz kötött mozgássérültet arra köteleztek, hogy másoktól segítséget kérve juttassa el a postára jelen levelet. A törvényellenes magatartásuk miatti felelősségrevonástól most eltekintek. Levelemre azonban azt a választ óhajtom kapni, hogy a jogosulatlan követelésektől elálltak, viselkedésükért bocsánatot kérnek és a jelen levelemre elköltött pénzt megtérítik. Az összeg a borítékon olvasható.
  Üdvözlettel volt ügyfelük
  A válasz megírására több másodpercet pocsékolt az ügyfélszolgálati igazgató:
  Ügyfeleink szerződés felmondási igényét e-mailen tett nyilatkozat formájában nem fogadjuk el – kivételt képeznek ez alól azon e-mailek, amelyek eleget tesznek az elektronikus levelezésről szóló 2001. évi XXXV. törvényben megfogalmazottaknak. Önt is ennek megfelelően tájékoztatta Ügyfélszolgálatunk. Így a *​*​* számú előfizetői szerződést 2003. november 19-i határidővel tudtuk megszüntetni. A 2003. november hónapra kiküldött teljes előfizetési díjat tartalmazó számlát jóváírtam, erre a hónapra a megszűnés dátumáig egy új, tört havi összeget tartalmazó számlát fogunk küldeni Önnek. Kérem, hogy díjhátralékát szíveskedjen rendezni.
  Válaszomat egyenesen neki címeztem.
  November 19-i levelét megkaptam. Tekintettel arra, hogy ez a levél még mindig olyan, mint amit egy gép fogalmazott, én sem vesződöm azzal, hogy normális magyar nyelven adjam elő közlendőmet.
  1. Önök megsértették az 1998. évi XXVI. törvény azon kitételét, mely szerint a fogyatékosok „az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek.” (3. §)
  2. Önök megsértették a saját maguk által fogalmazott Egyedi Előfizetői Szerződést, mely szerint „Bármelyik fél jogosult a Szerződést indoklás nélkül, írásban tett nyilatkozattal felmondani, a felmondási idő 30 (harminc) nap.” (3. pont.) A szerződésben az áll, hogy azt írásban lehet felmondani, de arról nem szól, hogy az írást miképpen lehet elküldeni. Értelmezésem szerint erre emailben éppen úgy mód van, mint postai levélben.
  3. Önök ellentmondanak a saját korábbi gyakorlatuknak is, amennyiben olyan szolgáltatás megszüntetéséhez kívánnak postai levelet, amelynek bekapcsolásához nem óhajtottak ilyesmit. Az ügyfélszolgálat „kérem a szerződés egyik példányát aláírva visszaküldeni” tartalmú levele 2002. július 16-án kelt, a szolgáltatás pedig már másnap, július 17-én működött, amint a logok tanúsítják.
  A fentiekből következően felmondásom a július 10-ét követő 30. naptól, azaz augusztus 9-étől érvényes. Ennek megfelelően elszámolásunk a következő (a bocsánatkérésre mint megszerezhetetlenre nem tartok igényt):
  – én tartozom Önöknek az augusztus 1–9. napjára járó tört havi díjjal, ami 290 (kétszázkilencven) forint (1000 forint havi díj osztva 31-gyel szorozva 9-cel) plusz áfa, azaz 363 (háromszázhatvanhárom) forint;​
  – Önök tartoznak nekem az előző, illetve a jelen levelem feladásáért kifizetett postai díjjal, ami levelenként 234 forint, összesen 468 (négyszázhatvannyolc) forint;​
  – mindösszesen tehát Önök tartoznak nekem 105 (százöt) forinttal.
  Kérem, hogy hátralékukat szíveskedjenek rendezni.
  Nem örültek. December 17-én visszaírt az ügyfélszolgálati igazgató: Az Ön díjhátralékával, illetve annak behajtásával kapcsolatban, a továbbiakban (cég neve) ügyvédje, (ügyvéd neve) fog eljárni.
  Dossziémban a következő levél az én tollamból ered, 2004. április 28-án.
  Tisztelt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség!
  2003. július 10-én felmondtam (cég neve) fennálló előfizetési szerződésemet. A felmondást email útján küldtem el. Válaszul azt kaptam, hogy ebben a formában nem áll módjukban elfogadni a felmondásomat. Közöltem, hogy egy internetszolgáltató cégnél az a minimum, hogy emailben is intézik az ügyeket, és ragaszkodom hozzá, hogy a szerződést 2003. augusztus 1-i hatállyal felbontsák.
  Kívánságom süket fülekre talált, 2003. november 10-i keltezéssel kaptam egy számlát háromhavi előfizetési díjról, hozzá a fenyegetést, hogy ha nem fizetek, egy héttel később kikapcsolják a szolgáltatást. Válaszul most már postai levelet írtam a cégnek, amelyben kikértem magamnak, hogy nem állnak velem szóba, és felhívtam figyelmüket az 1998. évi XXVI. törvény 2–3. §-ának megsértésére, amennyiben egy ágyhoz kötött mozgássérültet arra köteleztek, hogy másoktól kérjen segítséget a levél postára adásához. Közöltem, hogy azt a választ óhajtom kapni levelemre, hogy a jogosulatlan követeléstől eltekintenek és megtérítik a levél költségeit.
  Válaszul 2003. november 19-i hatállyal megszüntették az előfizetést, bocsánatot nem kértek, és közölték, hogy eddig a napig igényt tartanak az előfizetési díjra. Ennek megfelelően ki is küldtek egy újabb számlát négyhavi díjról, majd egy jóváíró számlát a november 19-e és 30-a közötti összegről. Mindennek eredményeképpen a cég követelése 4545 forint lett.
  2003. november 24-én újabb postai levelet küldtem a cégnek, amelyben ismételten hivatkoztam az 1998. évi XXVI. törvényre, idézve a 3. § szövegét: „az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek”. Közöltem, hogy megsértették a saját Egyedi Előfizetői Szerződésüket, amelynek 3. pontja szerint „Bármelyik fél jogosult a Szerződést indoklás nélkül, írásban tett nyilatkozattal felmondani, a felmondási idő 30 (harminc) nap.” A szöveg szerint a szerződést írásban lehet felmondani, de nincsen szó arról, hogy az írást milyen módon lehet elküldeni. Értelmezésem szerint erre emailben éppen úgy mód van, mint postai levélben. Végezetül jeleztem, hogy magatartásuk ellentmond saját korábbi gyakorlatuknak is, hiszen az előfizetői szerződést még kézhez sem kaptam, amikor a szolgáltatás már bizonyíthatóan működött. Levelem záradékaként elszámolást csináltam a céggel, közölvén, hogy (mivel a felmondási idő 30 nap) én tartozom nekik a 2003. augusztus 1–9. napjára járó tört havi díjjal, ők pedig tartoznak nekem a két levélért kifizetett postai díjjal; a kettő különbözete 105 forint az én javamra. Felkértem őket, hogy tartozásukat szíveskedjenek rendezni.
  Válaszul 2003. december 17-i kelettel egyetlen mondatot kaptam: „Az Ön díjhátralékával, illetve annak behajtásával kapcsolatban, a továbbiakban *​*​* ügyvédje, *​*​* fog eljárni.”
  Az ügyvéd jelentkezésére több mint négy hónapig hiába vártam. Ehelyett 2004. április 28-án egy újabb számlát kaptam, amelynek teljesítési határideje 2004. április 27-e, tehát a kézhezvételt megelőző nap, összege pedig döbbenetes módon 9600 forint plusz áfa, azaz 12 000 forint, „behajtási költség továbbterhelése” címén, amit még csak értelmezni sem tudok.
  A fentiek alapján kénytelen vagyok úgy tekinteni, hogy (cég neve) továbbra sem hajlandó kommunikálni velem, mint ahogy nem volt hajlandó kezdettől fogva; ugyanez érvényes az ügyvédre, aki vagy nem kapta meg a cégtől a szükséges iratokat, mert a cég nem érezte ezt fontosnak, vagy megkapta azokat, de nem foglalkozott velük, mert ő nem érezte fontosnak. Szomorú, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt három nappal egy kommunikációs területen tevékenykedő szolgáltatócég nem érzi szükségét annak, hogy kommunikáljon ügyfeleivel.
  Azért írok most Önöknek, mert okom van gyanítani, hogy ha Önök nem lépnek fel védelmemben, akkor a cég folytatja eddigi tevékenységét és átlag félévenként megháromszorozza követelését (a novemberben követelt bruttó 4545 forintból áprilisra bruttó 12 000 forint lett, ez 264%-os növekedés öt hónap alatt). Ebben az esetben a szerződés felbontása után öt évvel már több mint 200 millió forintról fognak szólni a cég csekkjei, ami nem túl vonzó perspektíva.
  Kérem a tisztelt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, hasson oda, hogy (cég neve) elfogadja a szavakat általánosan ismert jelentésükben, tehát az „írás” szót „betűkből összeállított szövegnek” tekintse (oppozícióban a „beszéd” = „hangokból összeállított szöveg” jelentéssel). Az előfizetői szerződés 3. pontja sem tartalmaz olyasmit, hogy az írásbeli felmondás kizárólag papírra írott betűkből állhat össze. Amennyiben ezt a cég megteszi, többé nem lesz kérdés, hogy 2003. július 10-én kelt felmondásom érvényes és szabályszerű, a cég tehát jogtalanul követeli rajtam az augusztus 9-től november 19-ig érvényes előfizetési díjat.
  Ugyancsak megdolgoztattam őket, négyszer tették át illetékesség, hatáskör és egyéb mindenfélék miatt, végül augusztus 2-án közölték:
  Megkeresésünkre a (cég neve) ügyfélkapcsolati igazgatója válaszolt. Ebben arról tájékoztat, hogy 2003. november 19.-én és december 17.-én Önnek írott levelükben rögzített álláspontjuk változatlan, miszerint a szerződés felmondását E-mailben nem fogadják el.
  A kft. jogszerűen járt el, mivel az ÁszF ezt írja elő. Indok: az E-mail nem tesz eleget az „elektronikus levelezésről” szóló 2001. évi XXXV. törvénynek, azaz nem rendelkezik a törvényben foglaltaknak megfelelő digitális aláírással. Ennek megfelelően javasolunk megegyezést a kft.-vel.
  Magyarra fordítva: a cégnek joga volt így cselekedni, mert úgy határoztak, hogy így fognak cselekedni. Feljogosították magukat.
  De hát ez akkor engem már rég nem érdekelt. Ahogy a fogyasztóvédelemnek írt levelet elküldtem, azon nyomban kaptam egy fizetési meghagyást a bíróságtól. Kihüvelyezhetetlen, hogy mekkora összegről. 4545 forint számlatartozás és ennek csillag százalék kamata 2003. október 6-ától a fizetés napjáig. Csillagos lábjegyzet közli, hogy a Ptk. szerint az éves költségvetési törvény szerint meghatározott mértékű kamat, plusz 5000 forint plusz áfa ügyvédi munkadíj plusz 2000 forint készkiadás. Ezen okosodjon ki az ember.
  Mit mondhattam volna erre – ellent.
  Az *​*​* számú fizetési meghagyással kapcsolatban
  

ellentmondással

  kívánok élni.
  Kérelmem indoklásául a következőket kívánom előadni.
  A (cég) által megfogalmazott és képviselőjük által aláírt Egyedi Előfizetői Szerződés 3. pontja rendelkezik a szerződés felmondásának körülményeiről. A felmondás megtételének technikai feltételeként az „írásban” szó használatára szorítkozik. Értelmezésem szerint „írásban” azt jelenti, hogy nem szóban, nem beszéd formájában, illetve nem ráutaló magatartással. Az általam választott kommunikációs eszköz az elektronikus levél volt, amely a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján az „írásban” kategóriájába sorolható, hiszen leírt betűkből, nem pedig kiejtett hangokból áll. Meggyőződésem szerint tehát az általam választott kommunikációs eszköz megfelelt a (cég) által támasztott kívánalmaknak.
  Ezt az eszközt azért választottam, mert súlyos fogyatékos, ágyhoz kötött mozgássérült vagyok, akinek nagyon nehezére esik, hogy leveleit postára juttassa. A tárgybeli időszakban még tolókocsim sem volt, amivel postára mehettem volna, tolókocsit csak 2004 áprilisában kaptam. Erre a körülményre felhívtam a (cég) figyelmét is, emlékeztettem őket az 1998. évi XXVI. törvényre, amelynek 3. §-a szerint a fogyatékosok „az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek”.
  A (cég) semmilyen módon nem vette tekintetbe sajátos helyzetemet, még annyiban sem, hogy felkérte volna jogi képviselőjét, hogy vegye fel velem a kapcsolatot és kísérelje meg az álláspontok egyeztetését. Amennyiben ezt a jogi képviselő megtette volna, talán nem lett volna szükség a tisztelt Városi Bíróság közreműködésére.
  A (cég) követelése abból ered, hogy az elektronikus levélben küldött felmondást nem vette tekintetbe, hanem továbbra is megtartott előfizetői nyilvántartásában. Bizonyítani tudom, hogy a szolgáltatást 2003. augusztus 1-től kezdve már nem vettem igénybe. A nem használt szolgáltatásért követelt díjat nem tartom jogosnak, hiszen a szolgáltatást 2003. július 10-én, a szerződésnek megfelelően írásban felmondtam. Ebből következően nem tartom jogosnak az egyéb követeléseket, így a kamatot, az ügyvédi és végrehajtási költséget sem. Ellentmondásom tehát a fizetési meghagyásban rám kirótt összeg egészére terjed ki.
  Kérem a tisztelt Városi Bíróságot, hogy amennyiben az ügyben tárgyalást tűzne ki, szíveskedjen személyes megjelenésemtől eltekinteni. Fizikai állapotomnál fogva számomra az utazás és a bíróság épületében való közlekedés igen bonyolult, szinte megvalósíthatatlan feladat, ami ráadásul költséges is.
  Egy hónapra rá, június 10-én levelet kaptam a bíróságtól.
  A bíróság a pert megszünteti.
  […]
  Az alperes ellentmondása folytán a felperes által indított peren kívüli fizetési meghagyásos eljárás perré alakult át. A bíróság 2. szám alatti végzésével, megfelelő határidő tűzésével a törvénykes következményre történt figyelmeztetéssel felhívta a felperest, hogy az eljárási illetéket a peres eljárás illetékére egészítse ki.
  A felperes a végzést 2004. év május hó 27. napján átvette. Az eljárási illetéket nem rótta le.
  A Pp. 322. § (2) bekezdése szerint a kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át. A bíróság felhívja a jogsultat, hogy az illetéket 8 napon belül a peres eljárás illetékének összegére egészítse ki. Ennek elmulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti.
  Figyelemmel arra, hogy a felperes a 2. sorszám alatti végzésben foglalt felhívásnak nem tett eleget, a bíróság az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezésben foglaltak szerint eljárva a pert megszüntette.
  Hát akkor kisnyúl, mondtam magamban, csókolom. De elhamarkodtam, mert a cég hátraszaltót csinált és mégiscsak megfizette az illetéket, vagy Malacka tudja, mit csinált, mert július 17-én a bíróság szárnyára bocsátott egy idézést, miszerint megjelenésem kívántatik október 13-án, tárgyalóterem, földszint jobbra.
  A cég augusztusban kérte a bíróságot, hogy távollétükben is tartsák meg a tárgyalást, és ez stimmelt is, úgy tartották meg. Jelen volt a köztársaság bírája, mi ketten Krisszel – akit házi szocmunkásomként és jogi szakértőmként vittem magammal, meg hát amúgy is –, meg még valaki, akivel ott a folyosón ismerkedtünk meg és meghívtuk nézőnek.
  Hosszú beszédet írtunk, ami tetszett a köztársaság bírájának, többet nem is kérdezett, ítélt. Íme a beszéd:
  Tisztelt Városi Bíróság!
  A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyv 389. §-ára hivatkozva kérte a tisztelt Bíróságot, hogy kötelezzék az alperest a követelt összeg megfizetésére. A hivatkozott paragrafus a megrendelőt vállalkozási szerződés alapján kötelezi díjfizetésre. A peres felek között a véleménykülönbség éppen abban áll, hogy a követelés keletkezésének időpontjában állt-e fenn közöttük érvényes vállalkozási szerződés vagy sem.
  Álláspontom szerint a felperes és köztem a vállalkozási szerződés a kérdéses időszakban nem állt fenn, éspedig a felperes által fogalmazott és mindkét fél által aláírt Egyedi Előfizetői Szerződés harmadik pontjában foglaltak miatt. Idézem:
  Bármelyik fél jogosult a Szerződést indoklás nélkül, írásban tett nyilatkozattal felmondani, a felmondási idő 30 nap.  
  Idézet vége. Álláspontom szerint én ezt 2003. július 10-én megtettem, szerződésünk tehát 2003. augusztus 10-én megszűnt. A perbeli összeg azonban a 2003. augusztus 1-je és november 19-e közötti időszakban nyújtott szolgáltatás ellenértéke.
  A felperes álláspontja szerint a vállalkozási szerződés közöttünk ebben az időszakban is fennállt, éspedig azért, mert egészen 2003. november 19-éig nem kapott tőlem írásos felmondást. Az én álláspontom szerint írásos felmondásomat a felperes már 2003. július 10-én megkapta. A felperes álláspontja szerint ez nem volt írásos felmondás, mert elektronikus levél formájában érkezett.

Tisztelt Városi Bíróság!
  A peres felek közötti véleménykülönbség tehát abban áll, hogy az elektronikus levél megfelel-e a vállalkozási szerződés azon kitételének, hogy a szerződést írásban lehet felmondani; más szavakkal a tisztelt Városi Bíróságra hárult az a feladat, hogy eldöntse a magyar nyelv írás szavának pontos jelentését. A szavak általánosan elfogadott jelentése általában megtalálható a Magyar Értelmező Kéziszótárban, amelynek 1992-ben megjelent kilencedik kiadását magammal hoztam a tárgyalóterembe. A szótár 600. oldalán található az írás főnév magyarázata, amely a következő jelentéstartományokat fedi le:
   1. Az a cselekvés, hogy valamit írnak; az erre való készség mint tantárgy; irodalmi, újságírói tevékenység.
  2. A leírt betűsorᴏk képe.
  3. Írásrendszer.
  4. Írott szöveg; irat, okirat, igazolvány; írásmű, írott szellemi termék; a Szentírás.
  5. Pénznek, érmének az az oldala, amelyen az értéket jelző szám van.
  6. Kézimunka, dísztárgy vonalas mintájú díszítése.
  Ahhoz, hogy ezt a szómagyarázatot értelmezni tudjuk, szükségünk van az ír ige magyarázatára is, amely a szótár 599. oldalán szerepel, és rövidítve így hangzik:
   1. (Betűket, számokat stb.) nyomot hagyó eszközzel valamely felületen látható alakban folyamatosan létrehoz.
  2. (Mondanivalót) ebben a formában rögzítve közöl.
  A további két jelentést a tisztelt Bíróság idejét kímélendő nem ismertetem. Mint látjuk, az írás fogalmának jellemzője az, hogy valamely felületen nyomot hagyva közöljük mondanivalónkat. Ez akkor válik igazán egyértelművé, ha szembeállítjuk olyan szavakkal, amelyek szintén mondanivaló közlését jelölik. Ilyen például a beszéd főnév, amelyet a szótár 125. oldala rövidítve így határoz meg:
   1. A beszélés mint a beszédszervekkel való hallható megnyilatkozás.
  A további jelentéseket ismét mellőzném. Érzékelhető, hogy miközben mindkét fogalom a mondanivaló közlését jelenti, írás esetén valamely felületen nyomot hagyva közöljük azt, beszéd esetén azonban beszédszerveinkkel hangokat kiadva tesszük.
  Konkrétan az elektronikus levélről mint az írás esetleges formájáról ez a szótár nem szólhat, hiszen szöveganyaga még 1972-ben látott napvilágot. Ezért hoztam magammal a tárgyalóterembe David Crystal A nyelv enciklopédiája című könyvét is, amelynek angol eredetije 1997-ben jelent meg, igen neves kiadó, a Cambridge University Press gondozásában. E könyv 235. oldaláról idézném a következőket:
  A grafikus megjelenítés története sok eszközt ismer: használtak vagy használnak nádat, lúdtollat, ecsetet, acél tollhegyet, töltő-, golyós- és filctollat, ceruzát, krétát, rajzszenet, írógépet, lézernyomtatót, fényszedő rendszereket és szövegszerkesztőket. Az íróeszközök sokféle természetes és szintetikus készítményt alkalmaznak, ezek köre a kezdetben használt vértől és növényi nedvektől a modern színes tintákig, fotokémiai anyagokig, a fénysugárig és az elektromos töltésig terjed. Az igénybe vett felületek is nagy változatosságot mutatnak: állati csont, kő, anyag, viasz, cserép, szövet, papirusz, pergamen, papír, film és elektronikus képernyő.  
  Mindkét idézett művet elismert szakemberek állították össze. Szeretném ezért megkérni a tisztelt Városi Bíróságot, tekintse az elhangzottakat mint szakértői véleményt az írás fogalmának egyértelmű tisztázása tárgyában.
   
  Tisztelt Városi Bíróság!
  Az eddigiek alapján, ha azokat a tisztelt Bíróság elfogadja, nyilvánvaló, hogy 2003. július 10-én kelt elektronikus levelem teljesítette a felperes által fogalmazott Egyedi Előfizetői Szerződés harmadik pontjában megjelölt azon kritériumot, hogy a szerződést írásban kell felmondani. További megkötést a felperes nem határozott meg, és az elektronikus levelet mint az írás egyik formáját nem zárta ki.
  Az ügyben keletkezett levelezésünk során azonban hivatkozott az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényre, azt állítva, hogy a szerződést felmondó elektronikus levelem nem felelt meg ezen törvény előírásainak. A felperesnek ez az állítása tökéletesen igaz. Egyetlen elektronikus levelet sem láttam el az említett törvénynek megfelelő elektronikus aláírással, aminek indokául a következőket kívánom előadni.
  Először: A kérdéses időszakot megelőzően hat évig használtam az internetet, több különböző szolgáltatóval állva hosszabb-rövidebb ideig szerződésben. Soha, egyetlen esetben sem fordult elő, hogy valamely internetszolgáltató ne fogadta volna el szerződéskötési, -módosítási vagy -felmondási szándékomat közönséges elektronikus levél vagy telefonhívás formájában, hanem akár elektronikus aláírást, akár postai levél vagy fax küldését követelte volna meg. Úgy hiszem, joggal alakítottam ki azt a meggyőződést, hogy az internetszolgáltatás piacán bevett gyakorlat, hogy szerződéskötéshez, -módosításhoz vagy -felmondáshoz akár az aláíratlan elektronikus levél, akár a telefonhívás elegendő.
  Másodszor: Vállalkozási szerződésünk megkötésekor a felperes ugyanazt a magatartást tanúsította, amit az azt megelőző hat évben más internetszolgáltatóktól megszokhattam. Szerződéskötési szándékommal 2002. július 15-én kerestem meg a felperest a *​*​* budapesti telefonszámán. Ezt bizonyítja a részletes telefonszámla is, amelyről kitűnik, hogy a mondott napon 17 óra 34 perckor hívtam fel a felperest. A beszélgetés a részletes telefonszámla harmadik oldalán, 184-es tételszám alatt szerepel, és sem az ezt megelőző, sem az ezt követő napokban nem irányult más hívás erre a telefonszámra.
  Így tehát 2002. július 15-én délután kerestem meg a felperest szerződéskötési szándékommal, telefonon. A felperes erről a napról dátumozva készítette el a vállalkozási szerződést, de a levélen, amelyhez a szerződést csatolta, már a másnapi, július 16-ai dátum áll. Idézném a levél szövegét: „Kérem a szerződés egyik példányát aláírva visszaküldeni.” Idézet vége.
  A vállalkozási szerződés részét képezi az Internet Regisztrációs Lap címet viselő oldal, amely a szolgáltatás igénybe vételéhez szükséges adatokat tartalmazza, így többek között – a Behívószám rovatban – azt a telefonszámot is, amelynek felhívásával a szolgáltatás használható. Ez a telefonszám *​*​*. A részletes telefonszámla negyedik oldalán, 272-es tételszám alatt megtalálható az első hívás, ami lakóhelyemről erre a telefonszámra irányult, éspedig 2002. július 17-én délután, 16 óra 49 perckor. A szolgáltatás tehát ebben az időpontban már bizonyítottan működött.
  Meggyőződésem szerint a tisztelt Bíróság sem tartja lehetségesnek, hogy az a szerződés, amelyet a szolgáltató július 15-én állít ki és egy július 16-án kelt levélhez csatolva küld el postán, már július 17-én a megrendelő által aláírva visszaérkezhessen hozzá. Ebből tehát az következik, hogy a vállalkozási szerződés megkötésekor a felperes maga sem érezte úgy, hogy a szolgáltatás nyújtásához feltétlenül szükséges lenne az ügyfél által aláírt szerződés, hanem az ügyfél korrektségében bízva a szolgáltatást már azelőtt nyújtani kezdte, hogy az aláírt szerződést kézhez vette volna. Egy évvel később, a szerződés megszüntetésekor azonban a felperes már nem érezte úgy, hogy bíznia kellene az ügyfél korrektségében, noha a szerződés fennállásának egy éve alatt részemről inkorrektséget, például késedelmes fizetést nem tapasztalhatott.
  A felperesnek a szerződés megkötésekor tanúsított magatartását vettem alapul akkor, amikor a szerződés megszüntetésére irányuló szándékomat a számomra pillanatnyilag legegyszerűbb kommunikációs eszközzel fejeztem ki, ahogyan korábban a szerződéskötésre irányuló szándékomat is kifejeztem. Az a meggyőződés vezetett, hogy ha a felperes hajlandó volt megkezdeni a szolgáltatás nyújtását már azelőtt, hogy aláírásommal kötelezettséget vállaltam volna a díjfizetésre, akkor nyilvánvalóan hajlandó lesz a szolgáltatás nyújtásának megszüntetésére is hasonló körülmények között.
  Harmadszor: Az eddigieken felül azért sem használtam elektronikus aláírást a szerződés felmondásáról szóló elektronikus leveleimen, mert a felperes a 2003. július 10-én küldött elektronikus levelemre a következőket válaszolta – idézem –:
  E-mailben tett felmondó nyilatkozatát nem áll módunkban elfogadni. A felmondást kérem faxon (…), vagy levélben (…) juttassa el hozzánk ügyfélkóddal és szerződéskóddal ellátva, a felmondási idő harminc nap. Kérem statisztikai célból közölje felmondásának okát.  
  Idézet vége. Ebből a szövegből logikusan nem feltételezhettem, hogy ha az elektronikus levelet, másképpen e-mailt ellátom elektronikus aláírással, akkor a felperes elfogadja azt a szerződés felmondásául, hiszen a felperes úgy fogalmazott, hogy – idézem –: „E-mailben tett felmondó nyilatkozatát nem áll módunkban elfogadni.” A felperes nem jelezte, hogy ha azt ellátom elektronikus aláírással, akkor módjában áll-e elfogadni vagy sem; erről csupán négy hónappal később, 2003. november 19-én kelt levelében tájékoztatott.
  Negyedszer: A kérdéses kommunikációs eszköz, a törvénynek megfelelő aláírás nélküli elektronikus levél használatára a legfontosabb indokom az, hogy ezen a módon volt lehetőségem kommunikálni a felperessel. Amint a későbbiekben előadom, a kérdéses időszakban nem állt módomban a felperesnek szánt levelet postára vinni és ott feladni.
   
  Tisztelt Városi Bíróság!
  A felperes az ügy eddigi folyamán két jogszabályra hivatkozott. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényt először 2003. november 19-én kelt levelében említette, vagyis akkor, amikor már papíron elküldött levélben is felmondtam a szerződést, és amikor a jelen per tárgyát képező követelése már megszületett. A másik jogszabály a Polgári Törvénykönyv 389. §-a, amelyet a felperes által hivatkozva csupán a 2004. augusztus 18-án kelt levelében láthattam, amelyben arra kéri a tisztelt Bíróságot, hogy a tárgyalást képviselőjének távollétében is tartsa meg.
  Alperesi minőségemben csupán egyetlen jogszabályra kívánok hivatkozni, arra a törvényre, amelyet már 2003. november 14-én kelt levelemben is említettem a felperesnek, ám erre válaszul csupán a 2001. évi XXXV. törvényre való hivatkozást kaptam. Ez a jogszabály a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény. Említett levelemben hivatkoztam a törvény 2. §-ára, amelynek első két bekezdése így szól:
   2. § (1) Az államnak, a társadalom szervezeteinek és tagjainak oly módon kell tevékenységüket végezni, hogy az ne okozhasson olyan károsodást, amely fogyatékosság kialakulásához vezet, illetve olyan körülményeket kell létrehozni, amelyben a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek. (2) A fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy az a fogyatékos állapot rosszabbodását megelőzze, illetőleg annak következményeit enyhítse.  
  Hivatkoztam a törvény 3. §-ára is, ahol ez olvasható:
   3. § A fogyatékos személyek az őket mindenki mással egyenlően megillető jogaikkal állapotukból fakadóan kevéssé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon előnyben részesüljenek.  
  2003 novemberében két levelet is írtam a felperesnek, amelyekben erre a törvényre hivatkozva sérelmeztem, hogy tőlem mint ágyhoz kötött mozgássérülttől megkövetelték egy számára teljesíthetetlen feltétel teljesítését, nevezetesen azt, hogy menjen el a postára és adja fel a szerződés felmondásáról szóló levelet. Ágyhoz kötött mozgássérültet mondtam, ugyanis ezt a tolókocsit, amelyben a tisztelt Bíróság most engem lát, csupán fél évvel később, 2004. április 29-én kaptam a társadalombiztosítástól. Addig a napig helyváltoztatásra képtelen voltam 1985-ben bekövetkezett autóbalesetem óta, azaz tizenkilenc éven át.
  Panaszomat 2004. április 28-án a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek küldött levélben is megismételtem, ezúttal is hivatkozva az 1998. évi XXVI. törvény előírásaira. A felperes azonban mindmáig nem cáfolta azt az állításomat, hogy ezt a törvényt megsértette.
   
  Tisztelt Városi Bíróság!
  Nem azért állok, azazhogy fekszem most itt, mert nem tettem meg mindent a helyzet tisztázása érdekében. Amikor elektronikus levélben küldött felmondásomra a felperes azt válaszolta, hogy azt nem áll módjában elfogadni, megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért gondolom úgy, hogy ebben nincsen igaza. Válaszul csupán annyi érkezett ismét, hogy nem áll módjában elfogadni. Ezután több hónapon át minden héten elküldtem a szolgáltatást felmondó elektronikus levelet, benne a szerződésünk azonosítására szolgáló kódokkal; első ízben 2003. szeptember 6-án. Választ nem kaptam.
  Amikor a felperes 2003. november 10-én felszólítást küldött nekem az előző három havi szolgáltatási díjról, írtam neki egy levelet, amelyben ismertettem álláspontomat és hivatkoztam az 1998. évi XXVI. törvényre. Megkértem valakit, hogy adja postára a levelet, ám válaszként csak a 2001. évi XXXV. törvényre való hivatkozást kaptam. Válaszomban ismét emlékeztettem a felperest az 1998. évi XXVI. törvényre, úgyszintén az Egyedi Előfizetési Szerződés tartalmára és az írás szó általánosan elfogadott jelentésére, amit az előbbiekben már a tisztelt Bíróság elé tártam. A felperes válaszában csupán annyit felelt, hogy a díjhátralék behajtásával kapcsolatban a továbbiakban *​*​* ügyvéd fog eljárni. Ez a levél 2003. december 17-én kelt, s én ettől kezdve vártam, hogy az ügyvéd úr majd megkeres az álláspontok egyeztetése céljából.
  Ez nem történt meg; legközelebb csupán a tisztelt Bíróság által 2004. április 29-én kiadott fizetési meghagyást kaptam.
  Úgy gondolom tehát, hogy kezdettől fogva mindent megtettem annak érdekében, hogy nézetkülönbségünket egymás között, a tisztelt Bíróság munkájának igénybe vétele nélkül rendezhessük. A felperes azonban nem bizonyult partnernek.
  Végezetül szeretném elmondani, hogy ha a tisztelt Bíróság az alperesnek ad igazat, azzal a felperest nem éri kár. A részletes telefonszámlák bizonyítják, hogy a szolgáltatást 2003. augusztus 1-jétől kezdve nem használtam. Amiért a felperes a vitatott összeget kiszámlázta, az nem a szolgáltatás használata, hanem pusztán az a tény, hogy a kérdéses időszakban is szerepeltem a nyilvántartásában.
   
  Tisztelt Városi Bíróság!
  Védekezésemet a fentiekben előadtam; a döntés az Önök kezében van. Ha azonban a tisztelt Bíróság a felperesnek ad igazat, akkor szeretném bemutatni a saját jövedelmemről és a velem közös háztartásban élő élettársam jövedelméről szóló igazolásokat, és kérem a tisztelt Bíróságot, hogy a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 84. §-a alapján költségmentességet engedélyezni szíveskedjék.
  Köszönöm szépen.
  Dossziém utolsó tétele az ítélet. A cég nem fellebbezett, nem futott több kört a 4545 forintos, gigászi követelés behajtásáért. Az indokolást mutatom:
  A bíróság […] az alábbi tényállást állapította meg:
  A felperes, mint szolgáltató, és az alperes, mint felhasználó között 2002. július 15. napján internetszolgáltatásra vonatkozó szerződés jött létre. A szerződés 3. pontja rendelkezik arról, hogy a szerződés határozott időre jön létre. Bármelyik fél jogosult a szerződést indoklás nélkül írásban tett nyilatkozattal felmondani, a felmondási idő 30 nap. Jelen szerződés bármely okból történő felmondása nem mentesíti egyik felet sem, azon kötelezettsége alól, amelyek a felmondás időpontjában fennállnak.
  Az alperes a szerződést 2003. év július hó 10. napján a felpereshez címzett elektronikus levélben felmondta. Ezen elektronikus levél elektronikus aláírással nem volt ellátva.
  A felperes 2003. július 11. napján alperesnek írt elektronikus levelében az alábbiakat közölte:
  „E-mailben tett felmondó nyilatkozatát nem áll módunkban elfogadni. A felmondást kérem faxon, vagy levélben juttassa el hozzánk ügyfélkóddal és szerződéskóddal ellátva, a felmondási idő 30 nap. Kérem statisztikai célból közölje felmondásának okát.”
  Alperes postai levélben, írásban 2003. november 19. napján mondta fel a szerződést, figyelemmel arra, hogy a korábbi szerződést felmondó nyilatkozatát a felperes nem volt hajlandó tudomásul venni.
  Az alperes elektronikus levélben történt szerződést felbontó nyilatkozata érvényes, és hatályos jognyilatkozat.
  Az alperes 1985-ben bekövetkezett autóbalesete óta 2004. év április 29. napjáig ágyhoz kötött mozgássérült volt. Ekkor a Társadalombiztosítástól tolókocsit kapott, így jelenleg már képes helyváltoztatásra.
  A felperes keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 4545 Ft tőke, ezen összeg után 2003. október hó 6. napjától a kifizetésig járó mindenkori költségvetési törvényben megállapított mértékű kamat, valamint eljárási illetékből és ügyvédi munkadíjból álló perköltsége megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a Ptk. 389. §-ában foglaltakat megsértette. Nem ismerte el hatályos felmondó nyilatkozatként a 2003. év július 10. napján részére megküldött elektronikus levélben foglaltakat. Előadta, hogy az alperesnek 2003. év augusztus hó 14. és 2003. év december hó 4. napja között mindösszesen 4545 Ft tartozása keletkezett vele szemben. […]
  Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. A Magyar Értelmező Kéziszótárban, valamint David Crystal: A nyelv enciklopédiája című könyvében az írás fogalmával kapcsolatban kifejtettekre utalva hangsúlyozta, hogy az általa felperesnek írt elektronikus levél az írás fogalmában foglaltaknak megfelel, nyilatkozata ezért a szerződésben foglaltaknak megfelelt. Nem vitatta, hogy felperesnek írt elektronikus levele nem volt ellátva a 2001. évi XXXV. tv. szerinti elektronikus aláírással, hangsúlyozta azonban, hogy a perbeli időszakot megelőzően 6 évig használta az internetet, több különböző szolgáltatóval állt szerződéses kapcsolatban, ezen kapcsolatok során soha egyetlen szolgáltató sem reagált a felpereshez hasonló módon. Utalt továbbá arra is, hogy a szerződés megkötésekor maga a felperes sem várta el az ő írásbeli nyilatkozatát, hanem ennek megérkezése előtt már megkezdte a szolgáltatást. Kiemelte továbbá, hogy a felperes felmondó levélre írt válaszában kizárólag annyit közölt, hogy e-mailban tett felmondó nyilatkozatát nem áll módjában elfogadni. Ezen levélben nem sérelmezte a felperes, hogy az elektronikus aláírás hiánya miatt nem fogadja el a felmondó nyilatkozatot. Az alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a perbeli időszakban ágyhoz kötött mozgássérült volt, kizárólag az általa igénybe vett módon tudott kommunikálni a külvilággal, és így a felperessel is. E körben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a felperes elutasító magatartásával nem vette figyelembe a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tv. 2. §, valamint 3. §-ában foglaltakat.
  A bíróság álláspontja szerint a felperes keresete alaptalan:
  [Következik a Ptk. 389. és az esélyegyenlőségi törvény 2–3. §-ának ismertetése, majd az írás és ír szavak magyarázatának idézése az értelmező szótárból.]
  Az alperes által hivatkozott A nyelv enciklopádiája című könyvben kifejtésre kerül, hogy a grafikus megjelenítésre igénybe vett felületek nagy változatosságot mutatnak: [felsorolja]
  Az eljárás során az alperes sem vitatta, hogy a felperesnek küldött szerződés felmondására vonatkozó elektronikus levele nem lett ellátva a 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott elektronikus aláírással. A bíróság álláspontja szerint azonban e tény ellenére az alperes felperesnek elektronikus levélben megküldött szerződést felmondó nyilatkozata érvényes jognyilatkozatnak tekintendő. E körben a bíróság álláspontja a következő:
  Elsődlegesen kiemeli a bíróság, hogy az alperes által igénybe vett kommunikációs eszköz az írásbeliség előzőekben részletesen ismertetett fogalmába beletrartozik. Másrészt kiemeli a bíróság, hogy a felperes által sem vitatott tény az, hogy az alperes súlyos fokban mozgássérült. E tényt a felperes a perbeli időszakban is ismerte, ezért a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket figyelembe kellett volna vennie eljárása során. Minimálisan elvárható magatartás lett volna ugyanis a felperes részéről, hogy az alperes fogyatékosságára figyelemmel mindenben, így a szerződés felmondása körében is megkülönböztetett gondossággal kezelje, segítse őt az ügyek intézésében.
  Összegezve az előzőekben kifejtetteket, a bíróság megállapította, hogy az alperes elektronikus levélben küldött felmondó nyilatkozata érvényes, megállapította továbbá, hogy a felperes alperessel szemben a szerződés felmondásával kapcsolatban tanúsított magatartása a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket megsértette. Mindezen okból kifolyólag a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant, elutasította.
  Hát így történt. Nincs más teendőnk, mint meghajlongani a tisztelt publikum előtt és átvenni a virágcsokrokat.


Láng Attila D., 2006.5.29.

A nyelv enciklopédiája bíróság Crystal‚ David Enternet 2000 Kft. esélyegyenlőség fogyasztóvédelem fogyatékosok jog Krisz Magyar Értelmező Kéziszótár Ptk. törvény ügyintézés

Még jobban megfenyegettekBajban vagyunk

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: