Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Éljen a forradalom

1849. augusztus 13.

Az országgyűlés feszült csendben áll. A léptek már az előcsarnokban visszhangoznak.
  A hírnök jő, s pihegve szól:
  – Uraim! Rüdiger orosz tábornok Világosnál letette a fegyvert hadaink előtt. Győzött a forradalom!
  Az országgyűlés üdvöt rivalog.
  Kossuth Lajos kormányzó rövid beszédben mond köszönetet a honvédeknek. Országszerte örömtüzeket gyújtanak.

1849. augusztus 14.

Az utcákon még folyik a boldog tánc, ám az országgyűlés már dolgozik. Egész nap törvényeket hoznak. Eltörölnek megkülönböztetést és kiváltságokat. Csökkentik az adókat, ám növelik a status bevételeit. Nemzeti inneppé nyilvánítják augusztus 13-át, a győzelem napját. A piros-fehér-zöld trikolórt teszik meg új nemzeti lobogóvá.

1849. augusztus 21.

Egyheti megfeszített munka után a kormány bejelenti az országgyűlésnek, hogy megalkották Magyarország új alkotmányát, illetve constitutióját, mert ezt a szót az idősebb képviselők is értik. A szöveget Vukovics Sebő igazságügy-miniszter olvassa fel, akinek szónoki tehetsége közismert, noha a magyar nyelvet csak serdülő korában tanulta meg.
  Az új constitutio a Magyar Respublika nevet adományozza a statusnak és közönséges társaságként határozza meg a statusformát. Praeambulumában a nemzet köszönetét fejezi ki a márciusi ifjaknak, kik vérüket adták a honért, majd rátér az országgyűlési választások ezutáni megtartandásának módjára.
  – És vélünk mi lőn?
  A szónok elnémul, midőn e kérdés felhangzik. A tekintetek a hang forrását kutatják. Fiatal honvéd áll az ajtóban, balja kardján nyugoszik, jobbjával vádlón a szónokra mutat.
  – Itt állék már tíz perce, s hallgatám citoyen Vukovicsot – a francia forradalomból vett megszólítást gúnyos felhanggal ejti ki. – Ám úgy tűnik, hiában is várandom, hogy elhangozzék, mi lőn ezentúl a márciusi ifjakkal.
  – Mi lőnne? – kérdezi Vukovics Sebő, s meglepetésében nyelvtani hibát tőn.
  – Hah! – felelé az ifjú honvéd, közelébb lépdelve. – Uraságod feltalálta a feltételes jövendő igeidőt! Nyelvújítási mozgalmunk látott különösb experimentumokat is, ám a pillanat tán mégsem alkalmatos, nemde?
  – Fiatalember – mondá Vukovics, ki maga is csak harminchét esztendős, de neki szakálla is van, a honvédnak pedig csak bajsza. – Van beszédének magva is, vagy csupán időnket kívánja rablani?
  – Van, barátom – felelé a honvéd, s fellépdele a szónoki emelvényre, Vukovics mellé. – Képviselő urak! Hát már elfelejtettétek, mit köszönhettek nékünk, márciusi ifjaknak?
  – Ön márciusi ifj talán? – kérdé egy képviselő valahonnan a sorokból.
  – Az vagyok. Arcomat tán kevesen ismerik. S mint Pest felé jövet hallám, azt hivék, hogy elestem múlt hónapban a segesvári csatában. Ám én, ím, itt vagyok!
  Az országgyűlés egy emberként áll fel és ünnepli tapssal Petőfi Sándort.

1849. augusztus 24.

Az országgyűlés törvénybe iktatja az új constitutiót a három nap előtt elfogadott textussal. Petőfi Sándor az innepi ülésen az alkalomra írt versével köszönti a nemzet alkotmányát.

1849. augusztus 27.

Megérkeznek Pestre a márciusi ifjak, kiket a háború szele az ország távoli vidékeire sodra.
  Este mind összegyűlnek a Pilvax kávéházban.

1849. augusztus 28.

Az országgyűlésbe siető képviselőket zárt kapuk fogadják. Tanácstalanul toporognak odakint.
  Délelőtt tíz órakor kinyílik a kapu, két honvéd betessékeli a képviselőket. A nagyterembe érve Petőfi Sándort pillantják meg, aki a szónoki emelvényen állva parancsait osztogatja.
  – Jó, hogy jönnek, vitézlő urak! – kiáltá, ironikus főbiccentéssel üdvözölve a képviselőket. – Az éjtszaka történt egy s más.
  Kihirdetik a Márciusi Magyar Respublikát, melynek constitutiója megegyezik a négy nappal korábbival, ám praeambuluma Petőfi lelkesítő szavaival dicséri a márciusi ifjakat, s megtoldják egy cikkellyel, miszerint „a márciusi ifjakról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának voksa szükséges”.

1849. szeptember 6.

Petőfi az éjjel összehívja a márciusiifj-párti képviselőket, az ajtóba állata őrzeni négy alabárdost, és elfogadtatja a márciusi ifjakról szóló törvényt. A nemzet lesújtva, döbbenten áll.

1849. szeptember 7.

Megalakul a Márciusi Ifjak Testülete, amely kezébe veszi az ország vezetését. Kossuth Lajost és Szemere Bertalant letartóztatják. Vukovics Sebő ellen Petőfi elfogatóparancsot ad ki.
  Március 15-ét a status innepévé nyilvánítják, eltörölve az augusztus 13-i innepet. A nemzet fogcsikorgatva tűr.

1849. szeptember 15.

Kossuth Lajos minden vád alól tisztázza magát és tárcát kap Petőfi kormányában. Szemere Bertalan ítéletének kihirdetését a bíró a miniszterelnök külön ez alkalomra írt versével kezdi:
  Mit tett a gonosz, álnok Szemere,
  Hogy nem tudtuk, ne vethesse az utókor népünk szemére!
  Kimondjuk a példás büntetést számára,
  Nem mi leszünk Európa ostoba szamara!

1849. szeptember 17.

A városban felhangzó suttogások szerint Szemere Bertalant csak azért kellett elítélni, hogy a miniszterelnök elsüthesse az erre írt versét. Amióta hatalomra került, költészetének színvonala rohamosan esik. Egyesek azt is tudni vélik, hogy legutóbbi költeményeit már fizetett szakemberekkel íratja.

1849. szeptember 21.

A suttogások egyre hangosabbak. A Márciusi Ifjak Testülete külön bizottmányt alakít felderítésükre, élén Emődy Dániel márciusi ifjjal, rendőrminiszterrel, a Márciusi Titkosrendőrség alapítójával.

1849. szeptember 22.

Letartóztatják Széchenyi Istvánt, aki mindössze két hete kezdte meg döblingi gyógykezelését. Szigorú őrizet mellett Pestre szállítják és kihallgatják. Széchenyi a kínzások alatt bevallja, hogy a suttogásokat egy általa pénzelt titkos társaság kezdeményezte, amely rivális márciusi ifjakból áll. Petőfi üvöltve vágja a képébe, hogy elmebeteg, és visszaküldi Döblingbe.

1849. szeptember 26.

Névtelen röpirat jelenik meg, amely Petőfi letartóztatását követeli. A miniszterelnök egyik korábbi versére utalva az „Akasszátok fel a Petőfieket” címet viseli, és a Suttogó Márciusi Ifjak Titkos Tanácsa név áll az alján. Emődy Dániel titkosrendőrei az egész országot felforgatják a felforgatók után.

1849. október 1.

Letartóztatják Vasvári Pált, aki alig pár hete érkezett haza a gyalui havasokból, ahol súlyosan megsebesült az Avram Iancu csapataival vívott harcban. A titkosrendőrök verésétől nem törik meg, de a dühtől tajtékzó Petőfi lerohan hozzá a kínzókamrába és felolvassa neki a hatalomra kerülése óta írt összes versét. Ezt a kínzást Vasvári már nem bírja. Beismeri bűnösségét: ő a Suttogó Márciusi Ifjak Titkos Tanácsának vezetője, és egyben egész tagsága is. Teljesen egyedül nyomtatta ki a röplapot egy ócska nyomdagépen, kis pesti szobácskájában. A nyomdagépet a titkosrendőrök meg is találják.
  Petőfi nem hiszi el Vasvárinak, hogy egyedül volt, de egyelőre nem kínozza tovább: ahhoz új verseket kell írnia. Cellájába küldi és csak annyit mond neki: „Te ostoba, azt hitted, elérhetsz valamit? Te, te… Suttogó Márciusi Ifjak Titkos Tanácsa Pál!

1849. október 6.

A miniszterelnök, petőfi és petőfalvi gróf Petőffy Sándor aláírásával ellátott ítéletek értelmében Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Damjanich Jánost, Aulich Lajost, Lahner Györgyöt, Pöltenberg Ernőt, Leiningen Károlyt, Török Ignácot, Vécsey Károlyt, Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidot és Lázár Vilmost kivégzik az Aradi utcai börtönben.

1849. október 7.

„A versenyképességi pactum iránya egybeesik a magyar gazdaságpoliticáéval” – mondja Petőfi egy tanácskozáson, és ezek az utolsó szavai. Batthyány Lajos, aki néhány napja átállt a márciusi ifjakhoz és elkerülte a halálos ítéletet, hátulról lelövi Petőfi Sándort. Az ezt követő rövid csatában Batthyány hívei diadalmaskodnak, az országgyűlés épülete azonban leég. Sokan sajnálják, bár csak ideiglenes volt.

1849. október 8.

A Báthory utca és a Hold utca sarkán gyűlnek össze Batthyány hívei, hogy meghallgassák vezetőjük szavait.
  – Még nem győztünk, barátaim – kiáltá a volt miniszterelnök. – Majd akkor győzünk, mihályt kiszabadítjuk Táncsics Mihályt!
  A tömeg átrohan Budára és kiszabadítja Táncsicsot, akit Petőfi már a hatalomátvétel utáni napokban letartóztatott. A budai Felsővásártéren, ami néhány éve a Bomba tér nevet viseli, a szabad ég alatt tartják meg a szabad Magyarország első országgyűlését. Batthyány Lajost másodszor is miniszterelnökké választják, és tiszteletére közfelkiáltással Batthyány térnek nevezik el a vásárteret. Táncsics belügyminiszter lesz. Emődy Dániel, aki bebizonyítja, hogy valójában belülről fúrta a Petőfi-diktatúrát, államtitkári pozíciót kap.

1849. október 9.

A sebeiből már felgyógyult, de a versek okozta sokkhatástól még szenvedő Vasvári Pál az országgyűlés elé lép és kijelenti, hogy a röpiratban foglaltakat utolsó lélegzetéig vállalja. Büszke arra, hogy Petőfitől a Suttogó Márciusi Ifjak Titkos Tanácsa Pál gúnynevet kapta, és mostantól ezt viseli, hogy soha ne feledkezzék meg a Petőfi-terror dühöngéséről és a szörnyű versekről.

1849. október 21.

A Batthyány-kormány csak most hirdeti ki intézkedéseit. A legnépszerűbb közülük az, hogy eltörli a Petőfi által a nemzetre erőszakolt március 15-i innepet, és visszaállítja augusztus 13-a, a győzelem napja dicsőségét. Ez egyszersmind az egyetlen, amely népszerű. Sokaknak nem tetszik, hogy Batthyány eltávolíttatja a banknótákról Petőfi és Kossuth mellett Dózsa György arcképét is.

1849. október 22.

Vasvári Suttogót késő este letartóztatják, mert részegen belekötött a járókelőkbe.

1849. október 23.

Suttogó letartóztatásának híre futótűzként terjed a városban, de senki sem hiszi, hogy nem politicus okai vannak. A lelőtt diktátor híveiből álló, illegális Petőfi Kör tüntetést szervez, amelyen Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalja el a Nemzeti dalt. Mindenki megdöbbenésére előkerül Kossuth Lajos, aki Petőfi halála után eltűnt és mindenki úgy tudta, hogy Vidinbe emigrált. Beszédében elismeri a Petőfi-rezsim bűneit, de rámutat a Batthyány-diktatúra hibáira is. Végül ellenzéki kormányt alakít és lemondásra szólítja fel Batthyányt.
  Este már dörögnek a fegyverek, és az ablakokban kihuny a lámpafény.

1849. november 4.

Az orosz csapatok belépnek Magyarország területére. Kossuth kiáll a Nemzeti Múzeum lépcsőjére és kiáltványt intéz az emberekhez:
  – Ma hajnalban a cári csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar democraticus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. Üzenem a cári csapatoknak, hogy menjenek el az országból. És ha még egyszer azt üzenem, mindnyájuknak el kell menni. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
  A Néprajzi Múzeum lépcsőjén Batthyány hasonló értelmű nyilatkozatot tesz.

1849. november 5.

Hajnalban letartóztatnak és bevisznek a Kőmíves utca 60-ba kihallgatni. Nem vallok, pedig Batthyány és Kossuth személyesen faggat. Végül előlép Sinkovits Imre és azt mondja:
  – Szóra kell bírnunk. Öntsetek hideg vizet a könyökére.

2011. március 15.

Hirtelen felriadok. Megtörlöm a könyökömet és megnyugszom. Szerencse, hogy egy másik korszakban élek, amikor a csillogó szemű ifjakból már nem lesznek diktátorok.


Láng Attila D., 2011.3.15.

alkotmány aradi vértanúk Aulich Lajos ÁVH Batthyány Lajos Damjanich János Dessewffy Arisztid diktatúra Dózsa György Emődy Dániel forradalom Hunyadi János Iancu‚ Avram irodalom jelképek képviselő Kiss Ernő Knézich Károly kormányzás Kossuth Lajos Kossuth Lajos azt üzente Lahner György Lázár Vilmos Leiningen Károly maraxanak miniszterelnök Nagy Imre Nagysándor József Nemzeti dal nyelvújítás Orbán Viktor országgyűlés Petőfi Kör Petőfi Sándor Pilvax politika Pöltenberg Ernő rendőrség rezsimek Rüdiger‚ Fjodor Schmitt Pál Schweidel József Sinkovits Imre Széchenyi István Szemere Bertalan Táncsics Mihály Tetemre hívás Török Ignác ünnep Vasvári Pál Vécsey Károly vers Vukovics Sebő zászló Zeng az énekszó

A medve feleségeSúlyadó

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: