Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Egy év a szivárvány alatt

Cikkek évfordulójáról nem szoktam megemlékezni, és most sem az a fontos, hogy egy éve jelent meg Varavīksnes című írásom. Hanem hogy ez tanúskodik róla: egy évvel ezelőtt már a NANDO kislányok egész elérhető életművét ismertem, kiszótáraztam a cikkben elhangzó szavakat, egy-két dalszövegnek nagyjából a lényegét megértettem, napi kapcsolatban voltunk. Azt nem tudom, hogy voltaképpen mióta, csak sejtem, hogy augusztus–szeptember folyamán előbb a polkát hallgattam sokat, vegyesen sok mindenfélével, főleg gyerekkorombeli zeneművekkel, ötletszerűen, amihez éppen kedvem volt. Ekkoriban alapítottam gyűjteményt a Youtube-on, a polkával kezdődik, aztán sokáig nincs több egy-két NANDO-felvételnél, amikre ránéztem, megtetszettek, beraktam, de egy darabig még nem voltak az érdeklődésem középpontjában. E pillanatban a lista 265. tételénél kezdődnek a NANDO-dalok, eredetileg még hátrébb voltak, de valamiért folyton töröltek vagy priváttá tettek felvételeket a lista elején, főleg gyerekkorombeli dalokat, de persze én az egész gyűjteményt letöltöttem és eltettem.
  Szóval valamikor az ősz folyamán, súlyos betegen persze, elkezdtem tűnődni a polkán, hogy ez mégis mitől lett ennyire jó, és ezt írtam meg végül egy évvel ezelőtt; mert addigra megnéztem és körbegondolkoztam a többi fellépésüket is. És elkezdődött a NANDO-cikkek áradata, egy kerek év alatt harmincat írtam, de közben januártól ők már csak a legfontosabbak, de nem egyedül fontosak, hiszen jött a Saulesbrilles, majd két hónap múlva a hír, hogy ők fogják nyerni a… akarom mondani hogy még csak jelölték őket Zelta Mikrofonsra, de hát én biztosan tudtam, hogy ők nyernek. S mire ott ültem február utolsó estéjén a Dailes színház ragyogó nagytermében és kétszázas pulzussal hallgattam Mārtiņš Daugulis éppoly ragyogó konferanszát, amiből csak elszórt szavakat, mondattöredékeket értettem, aztán néztem, ahogy a kislányok háromszázas pulzussal átveszik a díjat és félholtan is képesek szenzációsan énekelni – addigra már egy hónapja tanultam a nyelvet is, mert tudni akartam, érteni akartam, ismerni akartam. Érezni nyelvtudás nélkül is lehet.
  Ennek nyolc hónapja lesz, a kislányok azóta lendületesen küldik a fotókat a fellépésekről, elkészült a Fizikas skolotājs, majd a Bikini klipje, ők pedig rengeteget fejlődtek, tanultak, gyarapodtak készségeik, a mindig is különleges lélektani felépítésű együttes egyre csiszoltabb tökéllyel hangol össze, nem mintha öt éve is már ne lett volna példa mesteri összhangra, de egyre inkább ez a jellemző, egyre gyakrabban sikerül ezt felsőfokon megvalósítani.
  Mindeközben azonban kiderült, hogy a felsőfok nem ennek az öt és fél kislánynak az egyedüli adottsága. A Zelta Mikrofons megadta az alapozást, hogy jobban összeismerkedjek másokkal is, és akinek a NANDO után pont Agate Albekeite jut újabb ismeretségként, az már nagyon oda fog figyelni mindenre. Meg hát amúgy is ez a munkám és életelvem.
  S közben egyre többet értek. A lett nyelv már önmagában is fontos, nemcsak azért, hogy azt az öt kislányt – azaz valójában a dalszövegírókat – megértsem, éspedig két okból fontos. Mert imádnivaló, és mert azt veszem észre, hogy álmos, demotivált, unott agysejteket mozgat meg, amik régóta csak lazsáltak és rábízták a melót a társaikra. Így az az érzésem, hogy ezek a kislányok és a dalszövegírók végső soron az életemet, illetve annak agyilag hasznos részét fogják meghosszabbítani. Ami nem csekélység. Szeretem az agyamat, sok hasznos célra alkalmas, és szeretném, ha minél később válna szenilissé.


Láng Attila D., 2017.10.19., 15:26:46

Albekeite‚ Agate Bikini Dailes színház Daugulis‚ Mārtiņš Fizikas skolotājs Ieva polkája kislány lett NANDO Saulesbrilles Zelta Mikrofons zene

LáncreakcióSzínváltás

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: