Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




De meg kell írnom mégiscsak

Regényt írni sokrétű és összetett felelősség. Felelősek vagyunk hőseink sorsáért is, de ezen a ponton nem ez a lényeg. Felelősek vagyunk a történeteinkért és azokért, akiktől a történeteinket kaptuk. Tessék elgondolni Moldova esetét Erka Gyulával, azazhogy a barátjáét, mert mint elmondja, az ominózus történet egy barátjával esett meg.
  Én is felelős vagyok Nindáért. Mindkettőért. Amelyik benne van a regényben, és amelyik most otthon alszik az ágyában. Persze nem egyformán – a regénybeli Ninda azonban kihatással van vagy lehet az elevenre, akár akarom, akár nem. De ha már ezen múlik, akkor inkább akarom, mert ez a hatás összegződve sokkal pozitívabb lehet, mint amekkora – tagadhatatlanul létező – kockázata van annak, hogy negatív hatással lesz rá. Persze csak nagyon közvetve, ezek nem is lélektani, hanem egyfajta pszeudolélektani folyamatok, afféle mentális biliárd, a meglökött golyó nem maga gyakorol hatást, hanem más golyókat lök meg, azok megint másikakat stb.
  Ha jól írom meg a könyvet, persze. De ha jól írom meg a könyvet, azzal kiadom a titkát. Mármint nem a titkát, azt a bizonyosat, amelyikre gondolna, ha olvasná ezeket a sorokat, hanem a másikat, amelyikről nem tudja, hogy tudom. Nem mintha ez le lenne írva a könyvben, dehogy.
  Csakhogy formát kell adnom az ürességnek, Sáriputra! A két Ninda a tizenkét nidána kétszeri kettős spirális lépcsősora, olyan viszonyban vannak, mint öntőforma és lenyomat, átman és anátman. Valahol le van ez írva a szíanokban.
  (Miközben, teszem hozzá, a Nindáról, e félig mitikus lényről szóló könyvben egyetlen gramm vallásos halandzsának sem szabad lennie.)
  De akkor hogyan? Csak egyet tehetek. Megírom a könyvet – és elzárom. Nem publikálom, sehol, semmiféleképpen, mert mélységesen tisztelem és mérhetetlenül szeretem Nindát és nem vagyok hajlandó ártani neki. A veszély valós. Létezik a hely, ahová csak a Kwisatz Haderach tekinthet be. Dzsudihar manténe: de nem, nem ám holmi alam al-mitalban, ezt a helyet nem védi Szúnahaum Sínisuálja – semmi, csak a Kwisatz Haderach látja és érzi, hogy miért kell mégis megírni és mégsem publikálni, amíg el nem jön a pillanat. Hogy megméressék és megszámláltassék, mert akkor már lehet.
  Én vagyok a Kwisatz Haderach.

Mindent látott, hallott, tapasztalt – jelenvalót és régenvoltat;
mély kútforrása bölcsességnek: mindent tudott, mindent megértett,
átallátott minden homályon, a titkok sűrű takaróján,
átallátott hétszer hét burkon, mely elfödi a bölcsességet.1

Vagyis a pradzsnyápáramitá, teszem én hozzá. A Kwisatz Haderach a pradzsnyápáramitá manifesztációja, és ekként én vagyok Avalókitésvara bódhiszattva.
  Akkor pedig ő Késes Szent Alia.


Láng Attila D., 2019.2.3., 04:34:15

Avalókitésvara buddhizmus Dűne Ellenpont Erka Gyula filozófia Gilgames irodalom Késes Szent Alia Kwisatz Haderach Lopni tudni kell Moldova György Ninda Rákos Sándor Sáriputra Szív szútra Szúnahaum Zsoldos Péter

Nem írhatom meg a NindátHirdetmény az ajándékokról

1 Gilgames. Rákos Sándor fordítása. Idézi Zsoldos Péter Ellenpont című regényében.
You could leave a comment if you were logged in.