Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Az eng hang

Folytassuk fonetikai ismerkedésünket az angol nyelvvel. Az angolban igazából a magánhangzók az érdekesek, de most még mássalhangzókkal foglalkozunk.
  Az angol mássalhangzók többsége megegyezik a magyarral (legfeljebb másképpen írják őket): meg persze és A maradék az, ami nincs meg a magyarban. Közülük az elsőt lássuk most.
  

zöngés veláris nazális

  A veláris nazális (csak zöngés létezik belőle) népszerű hang a világ nyelveiben, de általában csak az fonéma allofónjaként. A magyarban is, olyan szavakban, mint senki, ami IPA-ul leírva nem pedig A magyar fül nem tesz különbséget a senki és a német szavakban levő n között – s ugyanígy tesz a cseh, a lengyel, a spanyol stb. Ezekben a nyelvekben és ugyanaz, nincs különbség, a beszélők többsége nem is tud róla, hogy kétféle n-et ejt. A magyarban is: ha összecseréljük a kiejtést, t vagy et mondunk (némi odafigyeléssel meg lehet csinálni), egyáltalán nem tűnik fel a dolog senkinek, ugyanazt a szót fogják hallani.
  Az angolban nem így van: bűnt jelent, pedig éneklést. Ez egy minimális pár: két olyan szó, amik csak egyvalamiben különböznek, jelen esetben abban, hogy az n hangjuk alveoláris vagy veláris. Leírva a bűn sin, az éneklés pedig sing, az angol következetesen ng-vel jelöli a hangot. Azazhogy nem egészen következetesen, mert vannak szavak, ahol csak n-nel írják: English (ahol a g-t is kiejtik, tehát n betű jelzi a hangot), tank, bank, monkey stb. – viszont az ng betűkapcsolat majdnem mindig -et jelent (kivétel az English szó, ahol -t).
  Az angol ng betűkapcsolatot sok nyelv átvette. Például a vietnami, ahol ezzel kezdődik a legismertebb családnév, a Ezt mi nek szoktuk ejteni; még csak nem is nek, hanem az n-et jól megnyomjuk az elején, hogy a g-től elkülönüljön. (Ejtik így is: nögujen.) Rosszul tesszük, mert a g egyáltalán nem hangzik, a két betű együtt ugyanazt a hangot jelenti, amit az angol sing szó végén, csak hát itt az elején van. A családnév pontos kiejtése IPA-ul ahol az részt tekinthetjük egyszerűen egy é-nek, a és hangokat ismerjük az angolból, a és pedig a magyarban is megvan.
  Ng-vel jelöli hangunkat az ausztronéz nyelvcsalád sok nyelve, például a maori és az indonéz. Úgyszintén a walesi, az ír és sok afrikai nyelv. A finnben az ng betűkapcsolat hosszú hangot jelöl, a rövid ugyanis csak az n allofónjaként fordul elő, mint a magyarban.
  Más nyelvek viszont átvették az IPA-betűt, és rendes helyesírásuk betűjeként használják. Ezek mind olyan nyelvek, amik a huszadik században, az IPA elterjedése után kaptak ábécét, jórészt nyelvészek közreműködésével. Ilyen nyelvek főként Nyugat-Afrikában vannak, de akad belőlük Ausztráliában és Európában is; ez utóbbiak a számi (ismertebb néven lapp) nyelvek, amik közül több átvette a betűt. Érdekes egyébként, hogy a számi nyelvekben a nagybetű alakja ilyen: a többi nyelvben viszont ilyen:
  A cirill betűs nyelvekben is megvan a betű, több változatban. A kazah, a kirgiz, a baskír stb. ilyen betűvel írja: a hanti, a manysi, a nyenyec stb. ilyennel: az altáj, a jakut és mások pedig ilyennel:
  Persze ravasz megoldások is vannak, a galíciai például nh-val írja. És vannak írásrendszerek, ahol teljesen külön betűt kapott, például a dévanagáriban, amiről írtam már, és a koreaiban, ahol karika jelöli:


Láng Attila D., 2008.7.7.

! fonetika nyelvészet

CsaltrumHáddrágaja a működés

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: