Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Állatkert

Van az a régi vicc, amit Fehér Klára említ A tengerben, hogy lecsukták a földalatti kalauzát, mert hangosan mondta az állomásneveket: Horthy tér… Hitler tér… Állatkert. No, ez jutott az eszembe arról a történetről, amit a Facebookon olvastam az imént.

Ma elmentünk az állatkertbe. A bejáratnál a kasszában a néni kicsit irulva-pirulva a következő kérdést tette fel:
  "Ma kaptunk egy ajánlást, ami szerint hiába mutatja be a közgyógy kártyáját, meg kell kérdeznünk, hogy mi baja van a gyereknek, hogy jogosult-e igénybevenni a kedvezményt, vagy sem."
  Azaz, az állatkertben nemcsak felülbírálják a hivatalosan kiadott (akinak van ilyen tudja, hogy nem osztogatják, mint pl. a rokkant parkoló engedélyeket -nekünk olyan pl. nincs is) közgyógy kártyát, hanem megalázóan a sorban mögöttünk állók füle hallatára hangosan be kell mondjuk, hogy a "Gyereknek agyi fejlődési rendellenessége van", vagy kinek mit. Még hozzátette a néni -mondom, ő NEM volt rosszindulatú- hogy akkor kell megkérdezniük, ha a gyereken (idézem) "nem LÁTSZIK", hogy mi baja van!!!
  Eddig nem fordult elő, hogy itt ilyet kiposztoljunk, de azt hiszem ez ma átlépte azt a küszöböt, ami tolerálható lehetne!!!
  Ahogy eddig csodáltuk a Fővárosi Állatkertet azért, hogy milyen profin szervezik/vezetik, most legalább ennyire felháborít ez az eljárás. Nemcsak megalázó, de gyanítom, hogy az alapvető emberi jogokkal is ütközik...

No, ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy nem hatvanötmillió évvel ezelőtt romlott-e el minden. Hátha jobban járt volna ez a bolygó, ha maradnak a dinoszauruszok.
  Az is felötlik az emberben, hogy mi van, ha azt feleli: a gyereknek cucumis sativusa van, a néni megszeppen, részvétet nyilvánít és beengedi? Akkor odabent két majom közül kilép négy tagbaszakadt fiatalember és kipenderítik a gyereket szülőstül-popcornostul, mert a Diszkriminációs Főosztályon utánanéztek és az az uborka. Sőt ez így ráadásul már visszaélés hivatalos okirattal, hiszen nemlétező ürügyet koholt magának légből kapva, hogy a közgyógyát használhassa, sőt ilyenformán magánlaksértő birtokháborítást követett el, úgyhogy valószínűleg egyből bezárják, úgyis van egypár üres ketrecük.
  Vagy mi van, ha a szülő azt feleli: „Ez orvosi titok, mutassa az endokrinológusi doktorátusát és vizsgálja meg a gyereket”? Tekintve, hogy ez Magyarország, szerintem a jegyszedő néni ekkor azt mondja, kérem szépen, fölkel, bevezeti őket egy elkülönített vizsgálóba, bemutatja a doktori diplomáját, mert az is van neki, csak az orvosi munkájából nem tudott megélni, megvizsgálja a gyereket, és szabályszerűen orvosilag eldönti, hogy bemehet-e kengurut nézni. És mivel ez Magyarország, odakint a fizető vendégek szép jámboran állnak a sorban ezalatt.
  Vagy mi van, ha arra téved egy színészi vénával megáldott hatéves, aki apu helyett közli, hogy végstádiumú rákja van, majd a torkához kap, összeesik és vonaglik néhányat? Tekintve, hogy ez Magyarország, minden további nélkül el tudom képzelni, hogy a mindennapi fasizmus keresztülvitelével nyugdíjas trafikos néniket bíznak meg, akik ilyenkor alighanem szívinfarktust kapnak, majd amikor a szülő vádlón rájuk mutat: „Te tetted ezt, nénike!”, akkor gutaütést is. Viszont ez nem annyira érdekes végkifejlet, mert az Állatkertnek bőséges nénike-utánpótlás áll rendelkezésére.
  Vagy mi van, ha a szülő ekkor előhúzza a zsebéből az igazolványát és közli, hogy neki szabadnapja van ugyan, de mivel megsértették az állampolgárok jogait, köteles szolgálatba helyezni magát, jó napot kívánok, Kovács őrmester vagyok a főkapitányságról, tessék igazolni magát? Akkor a nénike megszeppenten bemutatja személyi és munkaügyi iratait, majd a pecsétes papirost, amin az Állatkerti Főparancsnokság Elefánt és Víziló Osztályának Hauptsturmführere elrendeli a bejövő gyerekek átvilágítását, kérem szépen, ő nem tehet róla. Ekkor Kovács őrmester megvetően felhorkant, az iratot elhelyezi egy bizonyítékzacskóba, a nénikét megbilincseli, bevezeti az Állatkert belső körleteibe és elhelyezi egy üres ketrecben, úgyis van jó néhány. Ez szép végkifejlet lenne, csakhogy nem működik, tekintve, hogy ez Magyarország.
  No igen, és mi van akkor, ha a gyerekkel levő felnőtt azt feleli: „Fogalmam sincs, kérem, én csak a bébiszitter vagyok”? Drámai pillanat. Az állatkerti igazságszolgáltatás egész gépezete kisiklik, nénike falfehéren mered a belépést engedélyező űrlapra, amit most nem tud kitölteni. Mert a lehetséges válaszok, ugye, hogy betegség neve, illetve „nem kíván válaszolni”. Utóbbiakat rejtett kamerákkal lefényképezik és a képeket átadják a zsiráfoknak, hogy tartsák szemmel ezeket a renitens egyéneket. De a bébiszitter szívesen válaszolna, csak hát nem tudja a választ, ugye, és akkor mit lehet tenni? Magyarország jogállam, ami azt jelenti, hogy ha a szükséges űrlapok nincsenek kitöltve, még a hópehely sem érhet földet. Az egyetlen megoldás, hogy a bébiszitter kap egy űrlapot, amit otthon a szülőkkel ki kell töltetnie, majd tízezer forintos okmánybélyeget ráragasztva beküldenie az Állatkert Dokumentációs Főosztályára, mert ha nem, akkor a gyerek teljesen jogosulatlanul tekintette meg az állatokat, úgyhogy nyolc nap múlva kiszáll hozzá az Állatkert Pszichológus Kommandója, és három éjjel, három nap hipnotizálják: „Nem láttál oroszlánt, nem láttál elefántot, nem láttál zsiráfot.” Ezt jobb nem megkockáztatni.
  Vagy mi van, ha a szülő nyíltan és őszintén közli, hogy a gyereknek krónikus limfocitikus leukémiája van? Akkor a nénike felcsattan: „Aha! Tudtam, hogy zsidók! Ez negyvenéves kor alatt szinte soha nem fordul elő, de zsidóknál jóval gyakoribb!” És már jönnek is a keretlegények, karszalagjukon SS-oopark felírással, és becipelik őket a tömérdek üres ketrec egyikébe.
  Vagy mi van, ha a gyereknek autóbalesete volt? A nénike kifejezi sajnálatát, beengedi őket, és ott kóborolnak az üres ketrecek előtt, olvasgatják a hiányzó állatok nevét, míg végül valahol az Állatkert túlsó végén, egy magányos ketrecben látnak néhány igazi csótányt. Minden egyéb állat régesrég elmenekült erről a helyről.

*

Cikkemre kritikát természetesen csak az érintettektől, vagyis egyfelől az így járt családoktól, másrészt az Állatkert bennlakóitól fogadok el, de biztonsági okokból csak növényevőkkel tárgyalok. Aki nem tartozik e két csoportba, annak fel kell mutatnia párttagsági igazolványát a birodalmi parlagi sassal és a keresztbe tett paradicsommadarakkal.
  Ez ugyanis fasizmus, jelentem tisztelettel. Emberek egy csoportjának értelmetlen és önkényes zaklatása azért, mert beletartoznak abba a csoportba, és valakinek arra szottyant kedve, hogy őneki az a csoport ne tetsszen. Az ilyen csoportok jellemzője, hogy nem lehet kilépni belőlük, az ember nem azért tartozik e csoportokba, mert neki úgy tetszik, hanem beletartozik és kész.
  MSZP-sek zaklatása azért, mert MSZP-sek, csak butaság, de nem fasizmus: az MSZP-ből ki lehet lépni. Fideszesek zaklatása azért, mert fideszesek, szintén nem fasizmus, és már nem is butaság, mert a Fideszből régesrég ki kellett volna lépni. Zsidók, cigányok, arabok, románok zaklatása azért, mert valakinek nem tetszik a származásuk, fasizmus. Mozgássérültek, vakok, siketek, értelmi fogyatékosok zaklatása azért, mert „csökkent értékűek”, fasizmus. Betegek zaklatása azért, mert betegek, öregeké, mert öregek, gyerekeké, mert gyerekek, nőké, mert nők, férfiaké, mert férfiak, homoszexuálisoké, mert homoszexuálisok – ez mind-mind fasizmus.
  Zaklatás az, amikor valakitől valami többletet követelnek, amit másoktól nem, és aminek nincsen célja és értelme. Nem zaklatás, ha a tetőfedőtől azt kívánják, hogy másszon fel a háztetőre, ha egyszer tetőt fedni jött. Zaklatás, ha azt kívánják tőle, hogy igazolja felmenőinek származását. Ennek nincsen célja és értelme, mert mindenféle nemzetiségű ember ugyanúgy fed tetőt. Zaklatás, ha a vaktól azt követelik, hogy jelentkezzen a Markec biztonsági őreinél és kuncsorogjon bebocsáttatásért, miközben senki másnak nem kell ezt tennie. Nem zaklatás, ha ugyanettől a vaktól pontosan ugyanezt követelik a Fehér Házban, mert oda mindenki csak úgy léphet be, ha keresztülmegy a biztonsági ellenőrzésen. Ott értjük az indokát, a Markecban nem, ugyanis nem hisszük, hogy a kutyák rendszeresen lopnának műszaki cikkeket. Ezért zaklatás.
  Zaklatás, ha valakitől olyan információk kiadását követelik, amiket ő joggal tarthat bizalmas természetűnek, és az adott szituációban azok az információk haszontalanok. Zaklatás, ha a moziba belépve szexuális szokásainkról faggatnak, akkor is, ha arra hivatkoznak, hogy a sötétség leple alatt hátha rámozdulunk ülésszomszédunkra. Nem zaklatás, ha a nemibeteg-gondozóban kérdezik ugyanezt, mert ott kell ez az információ ahhoz, hogy hatékonyan segíteni tudjanak. Zaklatás, ha mellette megkérdezik, hogy milyen pártnak vagyunk tagjai. Nem zaklatás, ha exkluzív pártrendezvényen kérdezik ugyanezt, ahova csak a tagok léphetnek be.
  Diszkrimináció, ha bárki számára nyitva álló létesítményekbe bizonyos embereket nem vagy csak bizonyos előfeltételek teljesítése után engedünk be. A belépőjegy megkövetelése nem diszkrimináció, ha egyszer mindenkinek belépőjegyet kell vennie. Onnantól, hogy a jegy árát kifizette vagy erre utaló szándékát kifejezte, a helyszínre érkező polgár már Őfogyasztósága, aki előtt minimum térdre kell borulni, mert ő tart el minket. A nénike azoktól kapja a fizetését, akiket a gyerekeik egészségi állapotáról faggat. Aki a nénikének a diszkriminatív, zaklató, egyszóval fasiszta parancsot kiadta, az is őtőlük kapja a fizetését. „Megjegyzendő persze, hogy a valóságban nem a munkaadó fizeti a béreket. […] A termék fizeti a béreket, a vezetés pedig szervez, úgy szervezi a termelést, hogy a termék képes legyen fizetni.” Ezt Henry Ford mondta, aki egy kicsit mégiscsak jövedelmezőbb vállalkozást működtetett, mint a Fővárosi Állat- és Növénykert.
  Aki a nénikének ezt a parancsot kiadta, bíróság elé való. De sajnálatomra a nénike is. Semmiféle munkajogi viszony nem kényszeríthet valakit arra, hogy tisztességtelen, erkölcstelen vagy törvénybe ütköző utasítást végrehajtson. A nénikének többféle tisztességes megoldás között lehetett választania:
  a) szabotálja a parancs végrehajtását, aztán szaladgáljon az igazgató a majomketrecek körül olyan gyerekek után, akik csak úgy belógtak egy közgyóggyal;
  b) felmond;
  c) közli felettesével, hogy ő ezt a parancsot nem hajtja végre (a gyakorlatban ez egyenlő b)-vel);
  d) eljárást indíttat felettese ellen (a gyakorlatban ez is egyenlő b)-vel, de az eljárás lezárása után visszakapja az állását, ha még meglesz ő is meg az Állatkert is).
  Ehelyett ő az egyetlen tisztességtelen megoldást választotta: végrehajtja a parancsot. A nürnbergi per óta nem hivatkozási alap többé, semmiféle gaztett alól nem jelenthet felmentést, hogy „én csak parancsot teljesítettem”. Aki erre hivatkozik, akármilyen jelentéktelen ügyben, az utólag erkölcsi felmentést ad a nürnbergi per vádlottainak, vagyis bűnpártolást vállal tömeggyilkosságban, úgyhogy ezzel jobb lesz nem takarózni.

A bíróság helyett a gyakorlatban az EBH-t tudom ajánlani, egyetlen okból. A bíróság előtt a felperesnek kell bizonyítania, hogy diszkriminálták, ami legfeljebb akkor lehetséges, ha videófelvétel készült. Az EBH-nál viszont az Állatkert lesz kénytelen bizonyítani, hogy nem diszkriminált, illetve jogosan tette. (Létezik jogos diszkrimináció, például amikor tériszonyos embert nem vesznek föl toronydarut kezelni vagy az Ózból a madárijesztőt nem alkalmazzák tűznyelőnek.) Az eredmény egy csigalassú eljárás lesz, aminek a végén elméletileg megtiltják az Állatkertnek, hogy ilyesmiről faggatózzon, de addigra már senki sem emlékszik, hogy voltaképpen mi történt.
  Ha viszont egy ilyen nénike olvassa ezt a cikket – akár az Állatkertnél dolgozik, akár máshol –, akkor szólok, hogy jó lesz vigyázni a fasiszta parancsok végrehajtásával. Sose lehet tudni, hogy kiben mi lakik, főleg ha valakinek a gyerekéről van szó. Ez a szülő nem akart a gyerekek előtt alpári lenni, de akadhat, akiben megfordul a borjú, és olyat tesz, hogy a nénikének ne legyen mersze még egyszer ilyet kérdezni. Ez nem biztatás arra, hogy bárki bántalmazza a nénit, csak figyelmeztetés, hogy bizony előfordulhat. Széles skálán, a minimum egy alapos jobbegyenes vagy balhörög, egészen odáig, hogy nyakon ragadják és viszik a ketrecbe, amíg még van benne tigris.

Szóval a negyvenes években, mint a viccből is megtudhatjuk, így sorakoztak az állomások a földalattin. Horthy tér, Hitler tér, Állatkert. Istené. Nagy.


Láng Attila D., 2013.1.24.

A tenger akadályok Állatkert büntetőjog EBH Fehér Klára fogyatékosok Ford‚ Henry Hitler‚ Adolf Horthy Miklós kormányzás magánélet Media Markt politika szélsőség

Tudományos kutatókSzín ötös

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: