Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Ahogyan szavaltál, úgy bánjanak veled

Egy felvétel kering a neten, amelyen Dánielfy Zsolt színész, fideszes képviselő üvöltve szavalja Kóczián vagy Kotzián Rudolf alábbi versét (betűhíven másoltam egy gyűjteményből):

Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  Úgy mondjanak neked IGEN-t, avagy NEM-et!
  Úgy nyújtsanak feléd majd segítõ kezet!
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
  Úgy húzzanak ki a vad, dühöngõ árból!
  Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret!
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  
  Éppolyan hû legyen hozzád feleséged!
  Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
  Aszerint áldják, vagy átkozzák majd neved,
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
  Hogyha NEM-et, Õ se bocsásson meg neked!
  Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
  Aki elveszejti vér szerint testvérét,
  Nincsen rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
  ***
  Eképpen szólt versem Nagypéntek napjáig,
  Krisztus Urunk véres, nagy áldozataig.
  De mert a keresztfán Õ is megbocsátott,
  Én sem mondok népem fiaira átkot.
  Ostobaság szülte rút gonosztettedet
  A Végítéletkor bocsássák meg neked!
  De míg e Földön élsz - csak, hogy el ne feledd -,
  Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

A gyűjtemény azt mondja, hogy a 2004-es népszavazásra íródott a vers, de ez végül is mindegy. Az embernek persze a fűzfapoétáról rögtön eszébe jut egy másik vers…

Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
  füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
  csönd van. Senki se pisszen. Alantról
  kevéske hűlt költő csontujja int.
  Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
  csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
  miért is? ki tudja. Trianonért? -
  mered pár utcanév pici csontujja.
  Ez olyan klima: itt folyton beborul,
  ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
  hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
  és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
  hogy bebizonyitsuk:
  nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

…amit Spiró György 1984-ben írt, és eredetileg nem a fűzfapoéták voltak a fontosak benne, de most mégis jönnek. Jön egy fűzfapoéta – semmit nem lehet róla megtudni a neten, csak egy-két versét lehet fellelni, és kiderül róla, hogy jobboldali, de az úgynevezett nemzeti radikálisoknak megtiltja legalább az egyik verse használatát –, aztán jön egy valódi színész, és akkora dühvel szavalja a verset, mint aki költőileg jónak, eszmeileg pedig iránymutatónak tartja.
  S most tegyük félre egy percre, hogy melyik párt rendezvényén, mert amit mondok, ugyanúgy mondanám, akármelyik párt használná ezt a verset. És tökmindegy, hogy milyen alkalomról van szó, országgyűlési vagy önkormányzati választásról, vagy éppen népszavazásról, amire eredetileg íródott. Tökmindegy, hogy mi a tét, mit jelent az adott választáson az IGEN és mit a NEM. Még az is mindegy, hogy van-e éppen választás csakugyan, vagy csak úgy általában szavalgatjuk a verset.
  A vers tartalma: fasizmus.
  A szerző szerint egyszer s mindenkorra aszerint kell megítélni valakit, hogy adott alkalommal hogyan szavazott. Ha rosszul szavazott, akkor ne mentsék ki az égő házból, ne húzzák ki a dühöngő árból, szóval pusztuljon. Aki rosszul szavazott, az jusson a pokolba, sőt nagybetűvel Pokolba, az megtagadja népét, az elveszejti vér szerint testvérét (helyesen vér szerinti testvérét, de hát mindegy), szóval az maga az ősgonosz.
  De akkor mire való az egész szavazási cécó? Hiszen létezik egy Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság, és azt muszáj követni, máskülönben a nagybetűs Pokolba jutunk, azt meg ugye senki nem szeretné. A vers nem mondja, hogy az a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság micsoda, csak születésének és szavalásának körülményeiből sejthetjük, hogy ez a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság apró termetű, valaha sok dakota mondást használt, de ma már inkább a száját nyalogatja. De mindegy is, mert a verset valójában bármiféle ideológia képviselői szavalhatnák ugyanazzal a lelkesedéssel, egyetlen kukk változtatás nélkül, úgyhogy ha Orbán Viktor megbukik, Kóczián vagy Kotzián Rudolf ugyanazért a honoráriumért recirkulálhatja a verset a kommunisták számára, ha éppen ők jutnának hatalomra, unberufen. Persze van benne vallási üzenet is, ami miatt inkább jobboldalon lehet jól hasznosítani, de ne tessék hinni, hogy ha ezen múlna bármi, akkor akármilyen kommunista vezérürü ne használná fel a hívők bekommunistásítására.
  Mindegy, nem az a lényeg, hogy a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazságot Orbán Viktornak hívják-e vagy valamelyik másik fiókisten lép a helyére. A lényeg az, hogy létezik egy Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság, és ha valaki nem azt követi – másra szavaz –, azért halálbüntetés jár. Magyarországon utoljára Rákosi alkalmazott halálbüntetést pusztán azért, ha valaki nem követte a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazságot. De még ő sem óhajtotta a kivégzéseket a tűzoltókra és az árvízi mentőkre bízni. A vers humoros mozzanata, hogy a Krisztusra hivatkozó vers házasságtörésre biztatja a nemmel szavazók feleségeit, kicsit fölelevenítve az olyan kedves középkori szokásokat, mint amikor a vérkeresztény Európa kellős közepén az eladósodott polgár átengedhette a feleségét a földesúrnak az adóssága fejében, egyszeri alkalomra, vagy amikor fiatal, férjezetlen lányt ítéltek halálra (például mert démon volt az apja), akkor a hóhérnak előzetesen meg kellett erőszakolnia, mert szűzlányt tilos volt kivégezni – és hogy a hóhér házasember-e, az a törvényt nem zavarta. A középkor óta nem divat a keresztényeknél, hogy valamilyen eszme nevében az egyébként valaha halállal büntetett házasságtörést mégiscsak el kellessék követni, de lám, Kóczián vagy Kotzián Rudolfnak mégis eszébe jutott, hogy a félredugó feleség rémképével is az IGEN szavazat igájába lehet hajtani bárkit. Ennek fényében a fiúi tisztelet már végképp komikus, Kóczián vagy Kotzián persze bele akar adni apait-anyait, akinek felesége van, azt hátha az egyik sor hatja meg, akinek fia, azt a másik.
  A költőnek valószínűleg nem szóltak, hogy 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után a nőknek is megadták a választójogot, és a jobboldali elvárások szerint nekik nem lehet feleségük, aki hűtlen lehetne hozzájuk, ha nem a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság szellemében szavaznak. Márpedig a szövegben feleséged és fiad áll, úgyhogy a 2005-ös népszavazás is azért bukott el, mert a versben egy árva kukk nem átkozta el azokat, akik netán nők, vagy elvált férfiak és csak lányuk van. Ők szabadon szavazhattak, és alighanem úgy érezték, hogy nem engednek az érzelmi zsarolásnak.
  Visszatérve mármost a szavazásra, tulajdonképpen akkor az miért van? Létezik egy Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság, és tökmindegy, hogy az micsoda, pontosabban kicsoda, lényeg, hogy van, akkor mire kell az egész szavazás? Létezik olyan őrült, akinek az jutna eszébe, hogy a kanyarba érve megállítsa a buszt és megszavaztassa az utasokat, hogy kanyarodjanak az úttal együtt vagy inkább menjenek az ellenkező irányba? Elképzelhető olyan eszement, aki másfél perc víz alatti tartózkodás után nem fölfelé indul, hanem megszavaztatja úszótársait, hogy maradjanak-e még odalent? Ezekben a helyzetekben létezik egy igazság, amit muszáj követni, különben az ember elpusztul, és akkor az őserdei randevút a tigrissel még nem is említettem. Ha az, amit a vers hirdet, ugyanilyen Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazság, akkor a totális pusztulásba rohanunk mindnyájan, ha NEM-mel szavazunk, és még az Úr se bocsáthat meg nekünk, a költő megtiltotta neki. Ez a rangsor, halandók, szentek, angyali karok, Mária, Jézus Krisztus, Isten, Kóczián vagy Kotzián Rudolf. Ő rendeli el, hogy Isten kit küldjön a Mennybe és kit a Pokolba, illetve mégse is, mert a Végítéletkor megbocsátást parancsol Istennek. Hogy akkor a Poklot minek emlegette, az megint rejtély. Borzasztó problémája nem is a versnek, hanem a népszavazásnak, hogy akik azzal az irtózatos NEM-mel szavaztak, azoknak elég nagy része ateista volt, akikre az egész rettegészet Pokollal meg Végítélettel a legcsekélyebb hatással sincsen, hacsak nem a röhögőizmaikat ingerelte.
  Jut eszembe, meghal az indiai és a pokolba kerül. Gyönyörű, ledér hölgyek veszik körül, egész nap rumot ihat, azt tesz, amit akar, egyetlen dolgot nem szabad: van egy nagy kőfal, azon tilos átmásznia. Egy nap aztán mégiscsak fölmászik a falra és átkukucskál a túloldalra. Hát ott van az igazi pokol, szurkos üst, kénköves fürdő, nyárson sütögetés. Lemászik, megkeresi az ördögöt.
  – Hé, ördög, hogy van ez, megnéztem, mi van a fal mögött, hát mi az ott?
  – Én se tudom, a keresztények akarják így maguknak.
  Érdemes megfigyelni a színművész kéztartását. Van egy lendületes mozdulat, amikor a jobb keze mutatóujját nyújtja ki, és onnantól úgy fenyeget minket hol egyik, hol másik mutatóujjával, mint a rossz gyerekeket, merjünk csak ellene szegülni a Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazságnak, majd meglátjuk, mit kapunk a fenekünkre – de előtte azért csak volt valahogy szűk fél perc, amíg egy másik ujja próbált folyton előtérbe tolakodni.
  Viszontkívánva neki irántunk való barátságos jóindulatát, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy azt a művészi talentummal megáldott embert, aki egy uraság kénye-kedve szerint ugrál a publikum előtt és azt mondja, amit az uraság hallani kíván, úgy hívják, hogy udvari bolond, akkor is, ha egy cseppet sem vidám, sőt helyenként már a sírással küszködő dühbe hergeli magát. Azt az uraságot pedig, aki a saját világlátását Tévedhetetlen, Megfellebbezhetetlen Igazsággá kiáltja ki, zsarnoknak hívják, és az ilyet szükségképpen elsöpri a történelem. Bár tény, hogy néha elég soká tart.
  Orbán Viktor nem képvisel semmiféle igazságot. Nem mintha bármelyik riválisa ezt tenné. Egyszerűen csak hatalmat akarnak maguknak, már nem is a belőle származó anyagi haszon miatt, csak magának a hatalomnak a kedvéért. Kormányzásuk alatt Orbán is, riválisai is megmutatták, mire használják a hatalmat. Eltipornak mindent, lopnak, csalnak, hazudoznak, eszméket vesznek elő és dobnak félre, aszerint, hogy mikor honnan remélnek több szavazatot és ezáltal nagyobb hatalmat. Orbán Viktor például baloldali radikálisnak indult, a rendszerváltáskor még balról támadta a magát szintén baloldalinak nevező Kádár-rendszert, aztán folyamatosan tolódott jobbra, és ma már a szélsőjobbal mosolyog össze. E ponton nem az irányra teszem a hangsúlyt, hanem az elvtelenségre.
  Dánielfy Zsolt Debrecenben köztiszteletben álló, ismert művész. Országos hírnevét eddigi filmszerepei sajnos nemigen alapozták meg, jómagam e cikk írása során derítettem ki a netről, amit Debrecenben bizonyára mindenki tud. Sajnálnám, ha országos ismertségre azzal tenne szert, hogy hamis malaszttal átitatva zengi Orbán Viktor dicséretét és egy hazug, kirekesztő, gyűlölettel teli eszme hatalmasságát, átkot szór a nemzet háromnegyedére – ennyien vannak, akik nem szavaztak Orbánra, és ha négy év múlva a diktátor még megengedi nekünk, akkor még többen lesznek –, felemelt ujjal fenyegeti honfitársait, mintha bizony hatalmában állna megbüntetni őket, ami üres handabandázás. Sajnálnám, mert arra lenne hivatott, hogy szerepeket játsszon el, embereket ábrázoljon, sorsokat, karaktereket, emberéletekben tükröződő világokat jelenítsen meg. Már megtette, de erről Debrecenen kívül csak néhány kevéssé ismert mesejáték és tévéfilm kisebb-nagyobb szerepeiből tudhatunk. Ez nem az ő hibája. De ha egy nap eljátszik egy igazi nagy szerepet egy olyan filmben, amit a nagyközönség is megnéz, és arról ismerik föl, hogy „nicsak, ez az alak csinált akkora nagy bolondot magából azzal az átkozódós verssel”, az bizony az ő hibája lesz.
  És a mi szerencsétlenségünk.


Láng Attila D., 2014.4.11.

! Dánielfy Zsolt Debrecen diktatúra fasiszta Fidesz halálbüntetés Isten Jézus keresztény Kóczián Rudolf kommunista kormányzás Kotzián Rudolf Orbán Viktor politika Rákosi Mátyás rezsimek Spiró György szélsőség választás vallás

TükörírásGyakorlat

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: