Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






A rejtelmes sziget – összefoglaló

Valaki kérte valamiért; úgy gondoltam, ha már bíbelődök vele, akkor legyen ez egy komplett blogcikk.

Nekem A rejtelmes sziget az egyik kedvencem volt kölyökkoromban, de azóta sok víz lefolyt a Szerencse-folyón. Szó se róla, igazán remek mű, de az ifjúsági irodalomban azért lezajlott egypár földtani korszak azóta, hogy én gyerek voltam. 1874 óta meg pláne – azazhogy akkor még nem is létezett az ifjúsági irodalom.
  Jó tudni, hogy a könyvnek két ismert magyar fordítása van. Én Vázsonyi Endre 1956-ban megjelent fordításán cseperedtem, de már 1980-ban megjelent Majtényi Zoltáné is. A kettő között az a fő különbség, hogy a tengerész neve Vázsonyinál Pencroft, Majtényinél viszont Pencroff – ez utóbbi volt az eredeti neve is, Vázsonyi az angol kiadásokból vette a változatot.
  Készült filmváltozata is, Omar Shariffal a főszerepben; borítsa jótékony feledés. A legrosszabb regényadaptáció a filmtörténetben.
  No, akkor jöjjön az összefoglaló. És adózzunk tisztelettel Nógrádi Gáboréknak, akik ugyanezt irodalmi szinten csinálják. Az Irodalmi Elnököket meg üsse meg a lapos guta.

ELSŐ RÉSZ: A LEVEGŐ HAJÓTÖRÖTTEI

1.
  A történet az 1865. évi hatalmas orkánban kezdődik, valahol az óceánon, ahol a tomboló viharban egy kis léggömb sodródik – valami olyasmi, mint a mai hőlégballonok, de ezt aligha működtette gázpalack. Az orkán üvöltésétől csak néhány mondatot hallunk, férfihangok beszélnek arról, hogy egyre jobban süllyed a léghajó, és egyre több mindent dobálnak ki a gondolából. Verne röviden elmeséli ennek az egész Észak-Amerikán végigsöprő orkánnak a történetét; ez csak kilenc évvel a könyv megjelenése előtt volt, a korabeli olvasók emlékezhettek rá, tehát alighanem csakugyan megtörtént. Aztán rátér a viharban hánykolódó léggömbre, amelynek utasai még a zsebkést is kihajigálták a zsebükből, és fogalmuk sincs már, hogy merre járhatnak. Végül fölmásznak a gondolát tartó kötélhálóra és ledobják magát a gondolát is. A velük csimpaszkodó kutya veszi észre a földet a láthatáron, amit a léggömb nagy nehezen elér, de már szinte a vízbe érve. Végül még egyszer megugrik, mert egy ember leesik róla, és partra tesz négy embert.

2.
  Megismerkedünk a szereplőkkel és a rendkívüli kaland előzményeivel. Richmondból, Virginia állam fővárosából szöknek meg a léggömbön, ott tartották őket fogságban a déliek. Elmeséli a háború néhány mozzanatát; ő szecessziós háborúnak nevezi a latin „kiválás, elszakadás” jelentésű secessio szóból; ma inkább amerikai polgárháborúnak ismerjük. 1865 februárjában az északi Grant tábornok körülvette a déliek kezén levő Richmondot, de elfoglalni nem tudta; az ostrom során több tisztje a déliek fogságába került. (Arról nem esik szó, hogy miért közlekedhettek szabadon a városban.)
  Egyikük Cyrus Smith mérnök, aki Massachusettsből származik, körülbelül negyvenöt éves. Elsőrendű szakember, a tizenkilencedik századi gyakorlati tudóseszmény tökéletes megtestesítője, őszbe csavarodó szakállal, izzó tekintettel és rettenthetetlen bátorsággal. Verne egyik legemlékezetesebb regényalakja.
  Gedeon Spilett újságíró, hidegvérű, golyózáportól sem visszariadó haditudósító a New York Heraldtól, aki bejárta már az egész világot és szikrázik az ötletektől. (Állítólag jó humora is volt, de a könyvben, akárcsak Verne életművének egészében, gyakorlatilag nincsen humor.) Magas, vörösesszőke barkót visel, legfeljebb negyvenöt éves lehet.
  A két talpig férfi itt ismerkedett meg Richmondban. Harmadikuk Nab, a mérnök fekete szolgája, aki még rabszolgának született, de Cyrus Smith már rég fölszabadította. Harmincéves, vagyis a korabeli fogalmak szerint még ifjú legényke. Bátorságára jellemző, hogy az ostromvonalakon keresztül lopakodott be gazdája után a városba.
  Ezután megismerkedünk a léggömbbel, amit a déliek készítettek avégett, hogy segítségével összeköttetést teremtsenek Lee tábornokkal, de közbeszól az orkán, amely napokig dühöng. Ez idő alatt találkozik a mérnök Pencroff-fal, a harmincöt-negyven éves, nagydarab tengerésszel, aki az egész világot behajózta már, és minden kalandot átélt, „ami kétlábú, tollatlan lénnyel megeshetik”.
  A tengerész viseli gondját Harbert Brownnak, egyik kapitánya tizenöt éves fiának, akit tulajdon gyermekeként szeret. (Korabeli fogalmak szerint egy tizenöt éves gyerek még apró gyerkőc, de Harbert persze talpig férfi. Négy évvel később Verne megírta A tizenöt éves kapitányt, aminek főszereplője ugyanennyi idős és szintén talpig férfi.)
  Ez az öt keménykötésű férfi szökik meg március 20-án éjszaka a déliek léggömbjével, amit nem is őriznek a tomboló viharban. A hatodik a mérnök kutyája, Top, akinek neme az egész könyv során ki se derül, de mint kutya természetesen talpig férfi.
  Március 24-én teszi őket partra a léggömb egy elhagyatott parton. És aki hiányzik közülük, az pont a társaság vezére, a mérnök, kutyájával együtt.

3.
  A hajótöröttek a mérnököt keresve bejárják a földet, amire kerültek, és kiderül, hogy egy apró szigetke, amit néhány óra alatt végig tudnak járni. Reggel azonban láthatóvá válik egy nagyobb szárazföld a közelben, nyugat felé. Átkelnek oda. A harmadik fejezet nagy részét az ismeretlen partvidék leírása teszi ki.

4.
  A partvidéken egy háromszáz láb magas gránitfal emelkedik; ez később fontos lesz. Harbert, aki nagyon jó természetrajzból (mai nevén biológiából), felismeri a környék élővilágában a fontosakat, mármint azokat, amiket meg lehet enni: elsőként egy ilyesféle kagylót. Találnak tiszta vizű folyót és fákat is, valamint egy sziklaomladékot, aminek alaprajza az & jelre emlékeztet, és csak afféle „kémény”, bár hogy ez mit jelent, azt mindmáig nem tudom. Mindenesetre Harbert és Pencroff beköltözik ebbe, és hozzálátnak tűzifát gyűjteni. Spilett ezalatt Nabot keresi, hogy megtudja, mi lett a mérnökkel.
  Pencroffék madarakat is találnak, a tengerész rántottát szeretne, de nincs miben megsütni, úgyhogy be kell érnie kemény tojással. Kis tutajt készítenek, azon szállítják összegyűjtött javaikat a Kéményhez.

5.
  Kiderül, hogy Pencroff, noha erős dohányos, még a gyufáját is kidobta a léggömbből. Pedig vízmentesen záródó rézdobozban volt. Úgyhogy kemény tojás nem lesz, csak nyers kagyló. Visszatér Spilett és Nab – Cyrus Smitht nem találták meg. Nab teljesen kétségbe van esve.
  Spilettnek sincsen gyufája, de a hosszas keresés eredményeképpen a mellénye bélésében rálel egyre. Végtelen óvatossággal édesgetik ki és gyújtanak vele tüzet. (A mai gyufák csak a gyufásdoboz oldalán gyulladnak meg; az akkoriaknak bármilyen érdes felület megfelelt.) Úgyhogy mégis ehetnek kemény tojást.

6.
  Leltárat készítenek. Spilett megőrizte a jegyzetfüzetét és a zsebóráját, egyébként még egy késük sincsen. Megpörkölik Pencroff zsebkendőjének sarkát, mert a pörkölt vászon gyúlékony, és helyettesítheti a taplót. A Kéményben helyezik el. Faágakat törnek és kihegyezik őket. Agyonütnek velük egy csapat kuruku madarat. Fajdot fognak horoggal: akáctövisekre hernyókat szúrnak, liánok végére kötik őket, és elhelyezik a földön a madárfészkek közelében.

7.
  Nab többedszer is a mérnök keresésére indul. Ismét vihar tör ki. Éjszaka kutyaugatást hallanak. Top az, a Kémény közelében ugat. Egyedül van, de elvezeti őket egy elég távoli vidékre, ahol egy mélyedésben megtalálják Nabot, aki kétségbeesetten térdel Cyrus Smith fölött.

8.
  Spilett orvosi ismereteivel megállapítja, hogy a mérnök él, és hozzákezd felgyógyításához. Meglepve észlelik, hogy Smith testén még egy horzsolás se található. Nab beszámol kutatásairól. Lábnyomokat talált a parton, azok vezették ide, ahol Top őrizte az eszméletlen mérnököt. Nab halottnak hitte gazdáját, és el akarta temetni, de előbb elküldte Topot a többiekért. Mindenki furcsállja, hogy a kutya eltalált a Kéményhez, ahol soha nem járt, ahogy azt is, hogy juthatott Smith a maga erejéből ilyen messze a parttól.
  A mérnöknél semmit se találnak, csak az óráját. Sajnos a pörkölt vásznat se hozták magukkal, így tüzet se gyújthatnak.
  Cyrus Smith első kérdése, amikor magához tér: „Szigeten vagyunk vagy szárazföldön?” De nem tudnak válaszolni rá. Megetetik, elmesélik neki kalandjaikat. Smith csak annyira emlékszik, hogy a vízbe zuhant, a kutya utánaugrott, félórát tartotta a víz fölött, de aztán elmerültek. Itt tért magához, és azt hitte, hogy ők hozták ide. Rejtély, hogy került ide, ahogy az is, hogyan talált el Top a Kéményhez. A mérnök cipője beleillik a parton talált lábnyomokba.
  Hordágyat készítenek és hazaviszik Smitht. A Kéményt feldúlva találják. A vihar felkorbácsolta tenger betört, kioltotta a tüzet, elvitte a pörkölt vászondarabot és az élelmiszert.

9.
  Pencroff kétségbeesik, de Spilett nem aggasztja magát, ő tökéletesen bízik Smith képességeiben. Majd ő gyújt tüzet. A vacsora csak kagyló és ehető moszat. Pencroff megpróbál fadarabok összedörzsölésével tüzet gyújtani, de nem sikerül.
  Másnapra Smithnek visszatér az ereje, és tudni akarja, szigeten vannak-e vagy szárazföldön. Emlékezetből felidézi a térképet és találgatja, hogy Óceánia mely tájára kerülhettek; mai nevükön a Marquesas-szigetek környékére gondol, de lehet, hogy egészen Új-Zélandig elvetődtek. Ott emberekkel találkoznának, de ha Mikronézia valamelyik apró szigetére kerültek, akkor lehet, hogy ott kell leélniük az életüket.
  Pencroff a tüzet sürgeti. Harberttel és Nabbal vadászni megy. Fenyőmandulát gyűjtenek, elejtenek egy vízidisznót. Visszatérve már messziről látják a füstöt.

10.
  Cyrus Smith nagyítólencsével gyújtott tüzet: az órákról lepattintott üvegeket agyaggal összeragasztotta, vizet töltött közéjük, ezzel gyújtott meg egy kis mohát. Pencroff el van ragadtatva.
  Elindulnak, hogy megmásszák a közelben magasodó hegyet. Vulkanikus kőzeteket találnak, valamint vadjuhokat. De a vulkán már kialudt. Éjszaka, a hegy tetejére érve meglátják a hold tükörképét a nyugaton elterülő vízen: szigeten vannak.

11.
  A hegytetőről szemügyre veszik a szigetet. A távolban semmi szárazföld, és a szigeten nincs nyoma emberi életnek. Elhatározzák, hogy hősiesen kitartanak, és mostantól nem hajótörötteknek tekintik magukat, hanem a sziget telepeseinek.
  Neveket adnak a sziget részeinek: Franklin-hegy, Grant-tó, Unió-öböl (a polgárháborús északi államszövetségről), Washington-öböl. A kisebb részeket alakjuk szerint: Kígyó-félsziget, Cápa-öböl stb. A folyó neve Vázsonyinál Szerencse, Majtényinél Hála. A parti gránitfal tetején van a Kilátó-fennsík és a Grant-tó.
  A sziget különféle részei más-más szerkezetűek. Nyugaton emelkedik a hegy, itt főként bazalt alkotja, keleten gránit, délen erdőségek, északon homokdűnék.
  A szigetet Lincolnról nevezik el, nem is sejtve, hogy két héttel később Lincoln merénylet áldozata lesz.

12.
  Spilett be akarja állítani az óráját a nap állása szerint, de Smith megkéri, hogy ne tegye. Mivel mindennap felhúzta, az óra még mindig mutatja a richmondi időt, ami nagyjából a washingtoninak felel meg (itt a nap járásáról van szó, nem az időzónáról, amiket egyébként akkortájt vezettek be).
  Hosszabb utat tesznek, aminek során érdekes földrajzi és természetrajzi felfedezéseket tesznek. A kengurukat nem érik utol, ezért Pencroff puskát szeretne. Smith csak íjat és nyilat ígér neki.

13.
  Hozzákezdenek a szerszámkészítéshez. Smith kettétöri Top acél nyakörvét, kiélesíti, nyelet tesz rá, és van két késük. Agyagtéglákat készítenek, s míg azok száradnak, íjat és meridiánmeghatározó eszközt készítenek. A téglákból kemencét építenek és agyagedényeket égetnek. Pencroff pipafejeket is készít, de nincs hozzá dohánya, amit nagyon nélkülöz.

14.
  Smith meghatározza a sziget körülbelüli földrajzi szélességét, majd hosszúságát is. Emlékei szerint azon a vidéken a térkép csak puszta óceánt mutat.

15.
  Fókákat ejtenek el és kovácsfújtatót készítenek a bőrükből. Vasércet bányásznak és vasat öntenek, majd szerszámokat készítenek belőle.

16.
  Alkalmasabb lakást keresnek, eközben a Grant-tó lefolyását kutatják, mert a Vörös-patak vize táplálja, de a víz nem távozik. Top dugonggal akad össze a tóban. Összeverekszik vele a víz alatt, de egyszer csak felrepül a levegőbe, aztán kiúszik. A dugong súlyos sebbel a nyakán partra sodródik.

17.
  A dugong halálának oka rejtély. Viszont megtalálják a tó lefolyását, egy föld alatti csatornán keresztül ömlik a tengerbe. A mérnök kijelenti, hogy napfényre hozza a csatornát, úgy, hogy nagyobb lefolyást nyit a tónak. Fel fogja robbantani a tó partját a gránitfal tetején. Pencroff kitörő örömmel fogadja az ötletet.
  Smith több lépésben, de igen egyszerű kémiai műveletekkel nitroglicerint állít elő. Felrobbantják a tópartot, ahonnan vízesés zúdul alá a sziklafalon.

18.
  Pencroff már semmit sem tart lehetetlennek. Leereszkednek a tó lefolyóján, és egy hosszú alagútra bukkannak, amely hatalmas barlangba vezet. Top érkezik elsőnek, és dühödten ugat, de az utána érkező telepesek semmi különöset nem találnak. A barlangból egy függőleges kút vezet le a tengerbe. Lyukat csákányoznak a barlang oldalán, és elhatározzák, hogy ide költöznek be. A neve egy kötőjelben tér el: Vázsonyinál Gránit-palota, Majtényinél Gránitpalota.

19.
  Ablakokat és ajtókat vágnak a Gránit-palotára, amely kilencven láb magasan fekszik a tengerszint fölött. Smith nem akarja a lefolyót használni közlekedésre, mert azon át más is bejuthat a lakásukba, ehelyett azt majd elzárja, és kötélhágcsón másznak fel. Téglafalakkal helyiségekre osztják a palotát. Pencroff már a szigetet átszelő vasútvonalakról ábrándozik.

20.
  Alig költöznek be, és megjön a tél. A ruházatuk nem alkalmas a hidegre, sokat vannak négy fal között. Fókavadászatot rendeznek és gyertyát készítenek a zsírjukból. Harbert egy búzaszemet talál a mellénye bélése alatt, galambetetésből maradhatott. Smith kijelenti, hogy kenyeret sütnek belőle, és elmondja nekik, hogy egy búzaszem tíz kalászt terem, mindegyikben átlagosan nyolcvan szem búzával. Nagy gonddal ültetik el a búzaszemet.

21.
  Befagy a folyó, de a hidegben is tesznek felfedező utakat. Mivel a szigeten ennyiféle növény és állat él, Smithnek az a véleménye, hogy valaha kontinens része lehetett, sőt talán egész Óceánia egy elsüllyedt földrész maradéka. De egy nap a korallok talán újraépítik az elsüllyedt kontinenst. (Az ötlet a mai tudomány alapján képtelenség.)

22.
  Csapdával rókákat és pekarikat fognak, ami nem disznó, de Pencroff imádja a disznóhúst. Asztalosmunkákat végeznek és kosarakat fonnak, majd juharcukrot finomítanak.
  Top gyakran viselkedik furcsán, a Gránit-palota tengerbe vezető kútjának deszkatetejénél morog.
  Szopós malac kerül a csapdába. Pencroff boldogan készíti el, de a húsba beletörik a foga. Ólomsörét van benne.

MÁSODIK RÉSZ: A SZÁMŰZÖTT

1.
  Hét hónapja éltek a Lincoln-szigeten és nem találkoztak emberrel, még a nyomával sem, hogy valaha ember élt volna a szigeten. A szopósmalacot azonban csak ember lőhette meg. Újabb rejtély. Talán hajótöröttek kötöttek ki a szigeten? Fel kellene kutatni őket.
  Pencroff csónakot épít fakéregből. Harbert és Nab óriásteknőst talál a parton, a hátára fordítják, kövekkel alátámasztják, és elmennek a kordéért. Ám a teknősnek nyoma vész, pedig így képtelen lehetett visszafordulni. Smith szerint a dagály okozta, a vízben már képes volt rá. De ő maga is kételkedik a magyarázatában.

2.
  Csónakútra indulnak, és a parton rábukkannak egy hatalmas ládára, ami két hordóhoz kötve úszik. Elvontatják a Gránit-palota elé és felnyitják. Hasznos szerszámokat, fegyvereket, műszereket, fényképezőgépet, ruhaneműt, konyhaeszközöket és könyveket találnak benne. A láda eredetéről semmi sem árulkodik, ahogy arról sem, kik voltak a hajósok, akik becsomagolták, nyilván hajótörésre készülve.
  Pencroff kizárólag fél font dohányt hiányol a ládából.
  Különbség a két fordítás között, hogy Majtényinél a mérnök kikeres egy szakaszt a ládában talált Bibliából, Vázsonyinál viszont, az ötvenes évek szelleme szerint, ez a részlet hiányzik.

3–5.
  Újabb felfedező út és vadászat, most már puskával. Bejárják a sziget nyugati és déli részét. A csónakot a folyó felső részén hagyták, de hazafelé menet az alsó részén kell majd átkelniük; hiányolják a régóta tervezett hidat. Hajótörötteknek nem találnak nyomára, de hajóroncsot találnak: a saját léggömbjük roncsait az erdőben, fák tetején. Elraktározzák egy sziklaüregben és folytatják az utat.
  Amikor a folyópartra érnek és hozzálátnak tutajt készíteni, a saját csónakjukat fedezik fel, amint lefelé sodródik a folyón. A kötele nyilván elkopott, és éppen jókor érkezett; ami kissé furcsa.
  A telepesek hazaérnek. A Gránit-palota homlokzatáról eltűnt a kötéllétra.

6.
  Valaki elfoglalta a lakásukat, amíg távol voltak. A kötéllétrát felhúzták. Reggel megpróbálják nyíllövéssel lerántani, de valaki behúzza az ajtón. A betolakodók majmok. Néhányat lelőnek az ablakokon át, de aztán azok elbújnak odabent. A telepesek végül arra jutnak, hogy a régi lefolyóaknán át támadnak, amikor a majmok egyszer csak fejvesztve menekülni kezdenek. A létrát azonban elfelejtik leereszteni. Egy részüket lelövik, a többi elmenekül. Feljutni továbbra se tudnak, ezért indulnának a lefolyóhoz, amikor valaki leengedi a létrát. Odafent egy orangutánt találnak. Megtartják és Jupiternek, röviden Jupnak nevezik Pencroff egyik régi majmáról.

7.
  Hidat vernek a folyó alsó folyásán. A Kilátó-fennsíkot egy újabb patak nyitásával kis szigetté változtatják, ezzel elállva a fosztogatók útját. „Learatják” a búzatermést, ötven magot félretesznek, hétszázötvenet pedig elvetnek. Évi kétszeri aratásra számíthatnak. Hazahozzák a léggömböt. Fogságba ejtenek egy vadszamárpárt, így igavonó állatuk is lesz.

8.
  A léggömb anyagából ruha- és ágyneműt készítenek, a puskapor pótlására pedig lőgyapotot. A megszelídített Jupot inassá léptetik elő. Karámot építenek a hegy lábánál, muflonokat, vadkecskéket tartanak benne.

9.
  A kötéllétra mellé vízhajtású felvonót készítenek, aztán hozzálátnak az üvegművességhez. Ablaküvegeket, edényeket fújnak. Megünneplik a szigetre érkezésük első évfordulóját. Újra meghatározzák a sziget pozícióját, most már a gazdátlan ládában talált pontos műszerekkel, és megkeresik a helyet az atlaszban. Nagy meglepetésükre sziget van ott feltüntetve: a neve Tabor-sziget, de mintegy százötven mérföldre fekszik az ő koordinátáiktól. Pencroff bárkát akar építeni és odahajózni, hogy megnézzék.

10.
  Hozzálátnak a hajóépítéshez. Másodszor is learatják a búzatermést: öt véka. Gedeon Spilett egy kirándulás alkalmával dohánycserjére bukkan. Harberttel jókora mennyiséget gyűjtenek belőle, a felfedezést gondosan eltitkolva Pencroff elől, és hozzálátnak a megszárításához. Bálna vetődik partra a Gránit-palota előtt, szigonnyal az oldalában. Pencroff nem gondolja, hogy ez bálnavadászok közelségére utalna: a bálnák ezer mérföldeket is úsznak szigonnyal az oldalukban. A szigony örömet szerez Pencroffnak: szülővárosába valósi, ismerős hajó neve van rajta. A bálnát feldolgozzák.
  Egy nap ebéd után Pencroffot óriási döbbenetére és boldogságára pipával kínálják meg ebéd után.

11.
  A muflonok gyapjából posztót készítenek saját készítésű kallómalom segítségével. Megsebesítenek egy albatroszt, s mikor felgyógyul, üzenetet erősítenek a nyakára, leírva egész történetüket. Reménykedve nézik, ahogy a madár elszáll Új-Zéland felé. Cyrus Smith egy beszélgetésben a jövő energiaforrásaként a vizet jelöli meg, amit elektromossággal alkotóelemeire bontanak majd, és a hidrogént meg az oxigént hasznosítják majd. A tudomány azóta túllépett ezen az elképzelésen.
  Megfigyelik, hogy Top és Jup is különösen viselkedik a tengerbe vezető kút közelében. Egy alkalommal, amikor társai nincsenek otthon, a mérnök a felvonó üzembe helyezése óta fölöslegessé vált kötéllétrával leereszkedik a kútba és gondosan átvizsgálja egészen a víz színéig. Nem talál semmi gyanúsat.

12.
  Elkészítik a hajó vitorláit, sőt zászlaját is: az Egyesült Államok lobogója ekkoriban harminchét csillagot számlál, amihez Pencroff hozzátesz egy harmincnyolcadikat, „Lincoln Szigetállam” nevében. (A csillagok emlegetése a Vázsonyi-fordításból kimaradt.)
  Rókafalka támad a Kilátó-fennsíkra, mert elfelejtették felhúzni a hidat. Visszaverik őket, de Jup súlyosan megsérül a harcban. Néhány nap gondos ápolás után felgyógyul.
  Vízre bocsátják a hajót, ami Pencroff keresztnevét, a Bonadventure nevet kapja. A próbaúton Pencroff a Tabor-szigeti út mellett kardoskodik, amit a mérnök felesleges kockázatnak tart. Ám egyszer csak palackot találnak a vízben, rövid üzenettel: „Hajótörött. Tabor-sziget”, és a koordináták.

13.
  Különös véletlen, hogy éppen útjukba vetődött a palack. Pencroff, Harbert és Spilett másnap elindul és kétnapos úttal eléri a Tabor-szigetet. Sokkal kisebb és jelentéktelenebb, mint a Lincoln-sziget. Végig erdők borítják, néhány alacsony dombtetővel.
  (A Tabor-sziget a valóságban is létezik, de zátonyként tartják számon, és nincs adat arról, hogy egyáltalán a víz fölé emelkedik-e. Ezt azonban Verne, aki helyismereteit az atlaszokból szedte, nem tudhatta. 1983-ban megállapították, hogy a sziget valójában nem pontosan a 37. szélességi fokon fekszik [ami pedig Vernénél fontos], és sokkal keletebbre van.)
  A szigeten európai fajtájú háziállatokat látnak, régi fejszecsapások nyomait az erdőben, gyommal benőtt ösvényeket, elvadult konyhakertet. Minden jel arra mutat, hogy régóta nem él itt ember, pedig a palackban talált üzenet újnak tűnt. Végül találnak egy kunyhót.

14.
  A kunyhót láthatóan évek óta nem lakják. Egy hajó roncsaiból ácsolták, megtalálják a nevét is: Britannia. Mivel a hajótörött láthatóan nem él már, hozzálátnak összeszedni, aminek hasznát vehetik. Harbertet egyszer csak megtámadja egy óriási majom. Legyűrik és megkötözik.
  A majom alaposabb tanulmányozás után embernek bizonyul: egy elvadult, elállatiasodott embernek. Nem lehet kommunikálni vele. Befejezik a berakodást és hazaindulnak, a hajótöröttet bezárva a hajó egyik fülkéjébe.
  Útközben vihar támadja meg őket, amiben a fogoly egyszer csak felrohan a fedélzetre, egy tengerészfogással kimenti őket szorult helyzetükből, aztán visszatér a fülkébe.
  A viharban elvétik az irányt, nem találják a szigetet. Egyszer csak tűzfényt pillantanak meg a Gránit-palota fölött.

15.
  Cyrus Smith és Nab nagy örömmel fogadja őket, már aggódtak. A mérnök szerint a hajótörött csak néhány hónapja lehet ilyen elállatiasodott állapotban, mert a palackban talált üzenet nem lehet régi. Társa pedig nem lehetett, mert a szöveg csak egy hajótöröttről szól.
  Az ismeretlent elszállásolják a Gránit-palotában. Álmában lenyírják bozontos szőrzetét és a foszlott ágyékkötő helyett rendes ruhát adnak rá. Sokat beszélnek hozzá, de értelme tompa marad. Egyszer azonban a mérnök könnycseppet lát a szemében, és azt mondja: akkor ember vagy megint.

16.
  Az ismeretlen végül megszólal és megkérdezi, kik önök. A mérnök az ő barátainak nevezi magukat, de az ismeretlen azt feleli, nekik nincsenek barátai. Ő angol, és örül annak, hogy a telepesek nem azok. Kiderül, hogy tizenkét évet töltött a szigetén. Ez viszont megmagyarázhatatlanná teszi a palackba tett üzenetet.
  Egy nap megkérdezi, szabad-e ő. Szabad, feleli a mérnök. Akkor Isten velük, feleli az ismeretlen, és elrohan. Visszajön, mondja Cyrus Smith.
  Negyedszer is learatják a búzát és szélmalmot építenek. Végre kenyeret ehetnek.
  Az ismeretlen egy nap drámai körülmények között tér vissza: ledöf egy jaguárt, amely Harbertet fenyegette. De kezet fogni nem hajlandó velük, mert ők becsületes emberek.

17.
  Az ismeretlen arra kéri őket, hadd éljen a karámban és gondozhassa az állatokat. Házat építenek ott és berendezik neki. Mielőtt odaköltözik, elmeséli az élettörténetét, amelyet Verne egy külön regényben, a Grant kapitány gyermekeiben írt meg 1868-ban.
  1854-ben a skót Duncan gőzhajó átkutatta Dél-Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot a déli szélesség 37. foka mentén, hogy rátaláljon Grant kapitányra és a Britannia többi hajótöröttjére, akikről csak azt tudták, hogy ezen a szélességen vannak, de a palackban talált üzeneten a hosszúsági fok adata elmosódott. Az expedíció Ausztrália nyugati partján egy Ayrton nevű emberrel találkozott, aki okmányokkal bizonyította, hogy a Britannián szolgált. Azt hitte, egyedül ő menekült meg a hajótörésből. De az nem itt történt, hanem Ausztrália keleti partján. Az expedíció ezért útnak indul Ayrtonnel, keresztül Ausztrálián.
  Ayrton azonban hazudott. Valóban szolgált a Britannián, de nem hajótörés folytán került partra, hanem a kapitány kitette, mert lázadást akart szítani. A hajótörésről a Duncan embereitől hallott először. Mostanáig Ben Joyce álnéven szökött fegyencek bandájának vezéreként működött, és kézre akarta keríteni a Duncant, hogy kalózkodhasson vele.
  De Új-Zéland után lebukott, és vallomása fejében azt kérte a hajó tulajdonosától, lord Glenarvantól, hogy tegye partra egy lakatlan szigeten. Csakhamar kikötöttek a Tabor-szigeten, a 37. szélességi fokon, és ott találták meg Grant kapitányt két társával. Ayrton a szigeten maradt, de a lord közölte vele, hogy egy nap visszatér, hogy lássa, tisztességes ember lett-e belőle.
  Az elbeszélés után a mérnök csak annyit kérdez: ha önként vállalta büntetését, miért írta a palackban talált üzenetet? Ayrton nem érti. Ő soha semmilyen üzenetet nem írt.

18.
  Ayrton a karámba költözik. A telepesek villamos távírót készítenek, amely összeköti a karámot a Gránit-palotával, így bármikor üzenhetnek egymásnak.
  A telepesek megemlékeznek a szigetre érkezésük második évfordulójáról, és reménykednek, hogy Észak igazságos ügye azóta diadalt aratott Amerikában.

19.
  Eltervezik, hogy üzenetet visznek majd a Tabor-szigetre, hogy a majdan odaérkező lorddal közöljék a térképeken nem található Lincoln-sziget helyzetét. Erre azonban tavaszig már nem lesz alkalmuk.
  Viszont körbehajózzák a szigetet. A nyugati parton, a hegy lábazatát alkotó bazaltszikláknál Top éppen úgy ugat, mint a Gránit-palota kútjánál. De nem találnak semmi gyanúsat.
  Pencroffnak ekkor jut eszébe megköszönni az irányjelző tüzet, amikor hazafelé tartottak a Tabor-szigetről. A mérnök nem érti. Nab és ő azon az éjszakán semmiféle tüzet nem gyújtottak.

20.
  A mérnök társai elé tárja a szigeten tapasztalt megmagyarázhatatlan események sorát. Úgy tűnik, a szigeten valamely ismeretlen, jóindulatú hatalom működik, amely segít nekik.
  Harbert egy nap fényképfelvételt készít a Gránit-palotából a tengerről. Apró foltot vesz észre rajta; megpróbálja lemosni a lemezt. (A filmtekercs csak néhány év múlva jelent meg.) Megnézi nagyítóval is, aztán megmutatja a mérnöknek.
  Hajó!

HARMADIK RÉSZ: A SZIGET TITKA

1.
  A Gránit-palotába hívják Ayrtont: hátha a Duncan. Megérkezik és azonosítja: nem az. Ez vitorlás. Közeledik, de gyanús a mozgása. Végül kivehetővé válik rajta a fekete zászló.
  A telepesek sietve álcázzák a Gránit-palota ablakait és leszerelik a szélmalom vitorláit. Hátha csak vizet venni állnak meg.
  A kalózhajó, amelyen ekkor már látni, hogy brigg, elsüti ágyúját és horgonyt vet a Gránit-palota előtt.

2.
  Ayrton kikönyörgi, hogy odamehessen kikémlelni őket. Pencroff-fal átkelnek a zátonyra, Ayrton kiúszik a hajóhoz, felmászik és kihallgatja a kalózok beszélgetését. Megtudja a hajó nevét: Speedy, és a vezérük nevét: Bob Harvey. Az ő egykori fegyenctársa Ausztráliából. Ötvenen vannak, s végül megvalósították az akkori tervet, elraboltak egy hajót és a tengereket járják.
  Ayrton megpróbálja felrobbantani a hajót, önmagával együtt. A lőporkamránál azonban felfedezik, verekednie kell velük, majd a tengerbe ugrik és visszatér társaihoz.
  A kalózok most már tudják, hogy emberek élnek a szigeten. Ötvenen vannak, ők pedig csak hatan. Hacsak nem számítjuk, mondja Cyrus Smith, és nem mondja meg, hogy kit.

3.
  Őrállásokat foglalnak el a parton és több helyről lőnek a partra szállni készülő csónakokra, ezzel nagyszámú őrség látszatát keltve. Hat kalóznak azonban sikerül partra szállni a sziget déli részén, bár csónakjuk összetörik. A sziget belsejébe menekülnek.
  A brigg hasztalanul ágyúzik, csak a sziklákban tehet kárt. Végül a kapitány elunja és elindul a hajóval a sziget és a zátony közötti csatornába. A telepesek bemenekülnek a Gránit-palotába. A brigg horgonyt vet a palota előtt és ágyúzni kezd. Egy golyó becsap a Gránit-palotába is. Ekkor azonban a brigg óriási robbanás kíséretében eltűnik a csatorna vizében.

4.
  A telepesek hozzálátnak kimenteni az épségben maradt holmikat. A robbanásért a lőporkamrát okolják, ám a törzsön talált lék nem erre utal. Inkább mintha szikla hasította volna föl, pedig a csatornában nincs is szikla.
  Napokig tart a hajó tartalmának biztonságba helyezése. Még az ágyúit is kimentik. Egyszer aztán Nab talál egy törött vashengert, amit a mérnök figyelmesen megvizsgál. Ez okozta a hajó pusztulását, mondja. Mert ez egy torpedó megmaradt része. (Mai nevén akna. Akkoriban minden víz alatti robbanószerkezetet torpedónak hívtak.)

5.
  Nyilvánvaló, hogy él még valaki a szigeten, akinek ezek a megmagyarázhatatlan események köszönhetők. Úgy döntenek, hogy megpróbálják megkeresni. De óvatosnak kell lenniük a szigeten partot ért hat kalóz miatt.

6.
  Ayrton ellátogat a karámba, nem izgatva magát a fegyencek miatt. A telepesek megvizsgálják a Gránit-palotától távolabb kikötött Bonadventure-t, és Pencroff észreveszi, hogy a horgonykötél nem olyan csomóra van kötve, amilyenre ő szokta.
  Ayrton nem válaszol a távíróüzenetre. Odamennek. A sürgönydrótot elvágva találják. Harbertet golyó találja a karámban.

7–8.
  Él. Beviszik a karámbeli házba, és megpróbálják gyógyítani. A tüdejét érte a lövés. Heteket töltenek a karámban; Ayrtonnek nincs nyoma. Mivel a távíró nem működik, Topot küldik a Gránit-palotában maradt Nabhoz, a nyakörvére erősített üzenettel. A válasz rendben megérkezik: a Gránit-palota környékén nincs kalóz.

9.
  Harbert hosszasan betegeskedik. Karámbeli tartózkodásuknak egy üzenet vet véget, ami Jup nyakára erősítve érkezik: a fegyencek betörtek a Kilátó-fennsíkra. Harbert kijelenti, hogy kibírja az utat, menjenek. A kordén teszi meg az utat. A fennsíkon mindent felperzselve találnak, Nab próbálja oltani a tüzet. Harbert eszméletlenül fekszik a kocsiban.

10.
  Súlyos láza van. Sajnos sem kínafakérget, sem kénsavas kinint, a korabeli lázcsillapítókat nem tudnak szerezni. Spilett szerint mocsárláz. A fiú nem fogja kibírni a lázrohamokat. Már haldoklik, amikor Top furcsán felugat, és az asztalon egy dobozkát találnak, rajta felirat: Kénsavas kinin.

11–12.
  A gyógyszer hatására Harbert fokozatosan felgyógyul. Expedíciót indítanak a fegyencek kézre kerítésére. Először Ayrtont találják meg, a karámbeli kunyhóban, elég rossz állapotban. A fegyencek a közelben vannak: holtan.

13.
  Ayrton elbeszéli, hogy elhurcolták, meg akarták ölni, aztán ráismertek és Ben Joyce néven szólították. Rá akarták venni, hogy csatlakozzon hozzájuk, de nem volt hajlandó. Négy hónapig egy barlangban tartották megkötözve. Nem tudja, hogy került vissza a karámba, és azt sem, ki ölte meg a kalózokat.
  A holttesteken egy-egy apró sebet találnak, amit valamilyen ismeretlen fegyver ejtett.
  Ayrtontől azt is megtudják, hogy a Bonadventure megsemmisült. A kalózok rátaláltak, vízre szálltak vele, de nem volt velük kormányos, és összetörték. Így nem tudnak üzenetet vinni a Tabor-szigetre.
  Hosszú kutatást indítanak a Franklin-hegy lábazatában, hogy rátaláljanak titokzatos jótevőjükre, de hasztalanul. Annak azonban apró jeleit észlelik, hogy a vulkán nem aludt ki teljesen.
  Megünneplik szigeti életük harmadik évfordulóját.

14.
  Hozzálátnak egy új, nagyobb hajó építéséhez. Erőddé építik át a karámot. Szeptemberben füstöt látnak a vulkán fölött.

15.
  Úgy döntenek, ha sikerül elhagyniuk a szigetet, akkor is visszatérnek és települést alapítanak itt. Egy este megszólal a távíró, noha valamennyien a Gránit-palotában vannak.
  Mit óhajt? – üzeni a mérnök.
  Siessenek a karámba! – jön a válasz.
  Sietve teszik meg az utat a viharos éjszakában, remélve, hogy végre fellebben a titokról a fátyol. A karámban egy papírlapot találnak: Kövessék az új távíróhuzalt!
  Odakint rátalálnak a régi huzalhoz kapcsolt új vezetékre, amelyet végig szigetelés borít, mint a tengeri kábeleket. (Ma persze minden vezetékkel így van.) Elindulnak és követik, hegyen-völgyön át, át a hegy lábazatán a nyugati partra. Végül a tengerbe vezet.
  Várjunk, mondja a mérnök. Apálykor megnyílik az út. Nem hívott volna, ha lehetetlen eljutni hozzá.
  Apálykor napvilágra kerül egy félig vízzel borított barlang és egy fémből készült evezős csónak. Beszállnak és beeveznek a barlangba. Hatalmas vulkanikus barlang, amelynek végében különös, roppant erejű fényt látnak. Csak elektromos forrásból jöhet. (Akkoriban az elektromos fény inkább misztikum volt, mint mindennapi gyakorlat.)
  A barlangot borító tavon hatalmas, bálnaforma tárgy úszik, abból árad a fény. Ez ő, döbben rá Cyrus Smith, de csak Gedeon Spilett érti, hogy kire gondol. A törvényen kívüli ember.
  Belépnek a tengeralattjáróba és megtalálják a pazarul berendezett szalont. Egy idős férfi ül a pamlagon.
  – Nemo kapitány, ön hívott bennünket. Itt vagyunk – mondja Cyrus Smith.

16.
  Nemo kapitány megdöbben, hogy a mérnök tudja az ő nevét, és a tengeralattjáró, a Nautilus nevét is. Mert az a három ember, akiket egykor a hajójára vett, nem veszett oda a norvégiai örvényben, hanem megírták a történetet Húszezer mérföld a tenger alatt (a magyarban Nemo kapitány címmel, megjelent 1870-ben). De azt ők sem tudták, hogy kicsoda voltaképpen a tengerek mélyét járó titokzatos hajós.
  Nemo kapitány elmondja az életét. Indiában született, eredeti neve Dakar herceg (Vázsonyi), illetve Dakkar hercege (Majtényi). Angliában tanult, noha gyűlölte ezt az országot, amely elnyomta hazáját, és hazatérve harcolni kezdett ellenük. 1857-ben kitört a szipojlázadás, amelyet levertek. Dakar herceg egész családja meghalt. Néhány társával elrejtőzött, titokban megépítették a Nautilust, és a tenger alatt megtalálták azt a szabadságot, amit a szárazföldön nem, az emberektől távol.
  Társai azóta meghaltak, csak ő maradt közülük, és bekormányozta a hajót egyik rejtekhelyére, ebbe a barlangba. Amikor a viharban a mérnök lezuhant a léggömbről, ő éppen a víz alatt vadászott és megmentette az életét. El akart menni az emberek közeléből, de nem tudott, a barlang szája azóta szűkebb lett és a Nautilus már nem fér ki.
  Apránként meggyőződött róla, hogy a telepesek derék emberek, akik otthon a rabszolgaság eltörléséért harcoltak, ezért időnként segített nekik.

17.
  Nemo kapitány végrendeletében azt kéri, hogy süllyesszék el a Nautilust vele együtt. Rájuk hagy egy kis kincsesládát. Néhány percig négyszemközt beszél a mérnökkel, majd meghal. A telepesek lezárják a hajót és kinyitják a csapokat. A Nautilus elsüllyed.

18.
  Hazatérnek és folytatják a hajóépítést. A vulkán egyre több életjelet mutat. A mérnök aggódik a küszöbön álló kitörés miatt.
  Az új év januárjában a vulkán lángolni kezd, majd lávabombákat ereget. Cyrus Smith elkíséri Ayrtont a karámba, aminek Pencroff nem örül, mert kell a kéz a hajóépítésnél. A mérnök és Ayrton a karámból elmegy a Dakar-kriptába, ahogy a tengeralattjáró barlangját elnevezték. Beeveznek az üreg hátsó falához, amin a mérnök repedéseket lát. Igaza volt Nemo kapitánynak, mondja, itt rejtőzik a veszedelem.

19.
  A mérnök közli társaival, mit mondott neki Nemo kapitány – ez volt az utolsó szolgálata. Nem, mondja Pencroff, ő még halála után is szolgálatunkra lesz.
  A Dakar-kripta egészen a vulkán kürtőjéig hatol, csak egy vékony fal választja el a tüzet a víztől. Ha az átszakad, a sziget a levegőbe repül.
  Lázasan építik a hajót. Január végén a Franklin-hegy kúpja rázuhan a sziget kopár északi részére. A lávafolyam elindul és felperzseli a karámot, az állatokat az utolsó pillanatban sikerül elereszteni. A láva elpusztítja a Grant-tavat is. A sziget termékeny részéből alig marad valami.
  A kitörés ereje alábbhagy. Március első hetéig dolgozhatnak, és 9-én vízre akarják bocsátani a hajót, de aznap éjjel felrobban a Franklin-hegy, és vele az egész sziget.

20.
  Egyetlen apró zátony marad meg a szigetből, amin a hat telepes és Top menedéket talál. Jup is odaveszett. A hajó összezúzódott. Maradt valamicske élelmük és pár korty vizük, ezen tengődnek.
  Március 24-én nyílegyenesen feléjük tartva megjelenik a Duncan.
  Az ő üzenetükre jöttek, amit a Tabor-szigeten találtak. Robert Grant kapitány, Grant kapitány fia megmutatja az üzenetet. Felismerik rajta Nemo kapitány kézírását a karámban talált levélről. Tehát ő kölcsönözte ki annak idején a Bonadventure-t, és Pencroffnak igaza volt, még halála után is a segítségükre lett.
  Ayrton a sziget felrobbanásakor megmentette a kincsesládát, és most átnyújtja a mérnöknek.
  A Duncan kiköt Amerikában, ahol azóta béke honol, Észak igazságos ügye diadalmaskodott. A kincsen nagy földterületet vesznek Iowa államban, amit Lincoln-telepnek neveznek el, és a rajta található hegyet, tavat, folyót, erdőt ugyanúgy nevezik el, ahogy a szigeten hívták őket.


Láng Attila D., 2011.1.2.

A rejtelmes sziget Ayrton‚ Tom Biblia biológia Bonadventure Britannia Brown‚ Harbert földrajz Franklin‚ Benjamin Glenarvan‚ lord Grant kapitány gyermekei Grant‚ Robert Grant‚ Ulysses Harvey‚ Bob irodalom Joyce‚ Ben kalóz Lee‚ Robert E. Lincoln‚ Abraham Majtényi Zoltán Nab Nautilus Nemo kapitány New York Times Nógrádi Gábor Pencroft‚ Bonadventure polgárháború Sharif‚ Omar Smith‚ Cyrus Speedy Spilett‚ Gedeon szipojlázadás Tabor-sziget Top tűzhányó Vázsonyi Endre Verne‚ Jules Washington‚ George

Hagyományok és elvekJobbról balra át

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: