Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






A palmtekercs

Egy beszélgetés kapcsán elgondolkodtam a palmos olvasásról mint olyanról.
  Azt hiszem, a PDA-k megjelenése a harmadik óriási fejlemény a könyv fizikai megjelenésének történetében, mármint időrendben. Az első az volt, amikor rájöttek, hogyan lehet a könyvet egyetlen tárggyá tenni a sok-sok különálló agyagtábla helyett; a második pedig az, amikor rájöttek, hogy lehet megoldani, hogy egy kéz is elég legyen a könyv fogásához. Tudniillik addig kettő kellett, az egyik tartotta azt a tekercset, amelyikre föltekeredett a könyv, a másik azt, amelyikről letekeredett.
  Ha képszerűen akarom kifejezni, azt mondhatom: egy könyv kezeléséhez először egy szekér kellett, aztán már elég volt az ember két keze, harmadjára már csak egy keze kellett, legvégül pedig egy kezének egyetlen töredék része. Mivelhogy az egy szem kezünkben tartott PDA egy halom könyvet képvisel.
  Így például, teszem azt, az én kis Palmom jelen pillanatban csak Asimovtól vagy egy tucat kötetet tartalmaz, továbbá egy csomó Ransome-ot, Padisákot, Szabó Magdát, Fehér Klárát, Clavellt, Merle-t, Zsoldost, Zalkát és másokat. No meg az összes saját irodalmi alkotásomat. Mivelhogy még nem csináltam meg, amit tervezek, hogy veszek egy igazán nagyméretű kártyát és arra sok könyvet teszek rá, úgyhogy most csak a saját szkenneléseimből van fönt egy válogatás, amit nem kellett letörölnöm, mert hibás volt a konverzió vagy mert a Palm összeomlott, amikor kinyitottam a könyvet (holott ugyanazon könyv előző kinyitásainál nem tette). De ha belepillantok a PC-n levő konyvtar könyvtáramba, amiben csak a magyar nyelvű könyvek három és fél gigát tesznek ki (viszont például máltai nyelvűekből csak egyetlen mega van, ami azért nem zavaró, mert nem tudok máltaiul), akkor nem éppen aziránt aggódom, hogy nem fogok elektronikus olvasnivalót találni. Pár év múlva megfizethető lesz az akkora SD-kártya, amire az összes magyar nyelvű könyvem ráfér…
  Ez azt jelenti, hogy mostantól néhány dekányi súly és néhány köbcentiméternyi térfogat egész könyvtárakat tartalmazhat. Ez természetesen eddig is így volt, amióta van wincsi, van CD, de a PDA-k megjelenéséig ezek csak tárolni tudták a könyveket ilyen kicsi helyen, az olvasásukhoz kellett egy komplett gép, ami sokkal nagyobb volt, mint bármilyen hétköznapi könyv.
  A könyv fogalmát a számítástechnika már igencsak kibővítette. Először szoftvert és multimédiás elemeket tettünk a szöveg köré, majd jöttek a webes szolgáltatások. Most mindkettőt betehetjük a zsebünkbe. Az én Palmomon például ott lakik a DictionaryToGo angol értelmező szótár demóverziója, amíg le nem jár, valamint a Slovoed magyar–angol, angol–magyar szótára. Mindkettő több egyszerű szövegszerkesztőben feldolgozott dokumentumnál. És van rajta böngésző, amin keresztül a web kimeríthetetlen szöveganyagát mind elérhetem.
  Az ember persze gondolkodóba esik: milyen jövő vár ezek után a nyomtatott könyvre? A kérdésnek van alapja, nem is kevés, mert amikor a lapokra nyomott, kötött könyv megjelent, akkor rövidesen eltűntek a tekercsek és a kettő közötti átmenetet jelentő kódexforma, amelyek viszont korábban az agyagtáblákat szorították ki. Tekercset még csak-csak látunk egy-egy zsinagógában, hagyománytiszteletből ilyenre készítik az ott használt Tóra-példányokat. Agyagtáblát már hagyománytiszteletből se használnak sehol.
  Persze azért az meredek állításnak tűnik, hogy a PDA-k hipp-hopp föl fogják váltani a könyveket. Elvégre az én TX-em még mindig nyolcvanezer forint, ez azért még a mai könyvárakhoz képest is elég sok. Ráadásul attól, hogy vettem egy PDA-t, még nem tudom elolvasni rajta Böszörményi Gyula legújabb regényét, azt ugyanúgy meg kell vennem a boltban.
  De hát mi itt egy átmeneti korban élünk. A PDA-k azért olyan drágák, mert még nagyon újak, a számítástechnikai ipar legfrissebb hajtásait képviselik. A könyvek azért jelennek meg szinte egytől egyig nyomtatásban, mert így lehet őket eladni. És tíz év múlva? Ötven év múlva?
  Tíz év múlva az emberek tömegeinek lesz PDA-ja, mert sokkal olcsóbb lesz, mint most, és a „menedzsertípusú ember” nem lehet meg nélküle. A PDA-k egyre nagyobb részében lesz WiFi-rádió, és a világ egyre nagyobb részét fedik le WiFi-csomópontokkal. De ha ez utóbbi nem így lenne is, a PDA-kat akkor is egyre több helyütt és egyre könnyebben lehet rácsatlakoztatni a netre, ahol már most is hatalmas könyvmennyiség várja olvasóit.
  A PDA-s olvasásnak újszerű következményei is lehetnek. Az emberekben fölmerül majd, hogy miért vegyenek meg egy egész könyvet olyankor, amikor csak egyetlen információ kell belőle. Még ha az az információ csak abban az egy műben van, akkor is. Elég lenne letölteni azt a részletet, és kész. A kiadók pedig úgy fogják gondolni, hogy jó, ne vegye meg az egész könyvet, de fizessen azért a részletért, amit letöltött. Mindenki jól jár: a kiadó bevételhez jut, az olvasó olcsóbban kapja meg az információt. Azok a kiadók, amik szótárakat, térképeket és hasonló műveket adnak ki, kiszorulnak a piacról, ha megmaradnak a papír mellett. A nyomtatott térkép vagy túl terjedelmes, vagy nem elég részletes, és mindenképpen nagyon hamar elavul. Nem mondja meg, hol vagyunk éppen a tanulmányozott földterületen, és nem lehet beállítani, hogy csak a pillanatnyilag szükséges térképjeleket mutassa. A szótárból sokszor csak egyetlen szó kell, de egy hosszabb szöveg lefordításakor sem használunk többet a nagyszótár anyagának egy-két százalékánál. A többiért fölöslegesen adtunk ki pénzt.
  A PDA-k új lehetőségeket adnak azoknak, akiknek gyakran van szükségük szakirodalomra ott és akkor, ahol és amikor a probléma felmerült, és mégsem kell majd egész könyvtárat – de még egy laptopot sem – magukkal cipelniük. Az orvos – különösen a mentő- és háziorvos, aki munkájából adódóan sokat van távol a könyvespolcától – PDA-n nézhet utána gyógyszerek mellékhatásainak vagy ritka betegségek tüneteinek. A régész az ásatás helyszínén, a zsebébe nyúlva nézhet utána, hogy a frissen megtalált műtárgy melyik régebbi leletre hasonlít.
  Talán a szépirodalom az, ahol lassúbb lesz a változás, mert az emberek egy ideig még ragaszkodnak a nyomtatott könyv hangulatához, tapintásához, szagához. Aztán ez is elenyészik, mert mindig lesznek, akik szívesen hordanak magukkal egypár könyvet a PDA-jukon, és az ő kedvükért egyre több PDA-ra optimalizált ebook jelenik meg. Ezek pedig olcsóbbak lesznek a papírkönyveknél, ami egyre több embernek csinál kedvet, hogy inkább elektronikusan vegye meg ugyanazt a regényt.
  Nem, egyáltalán nem olyan meredek állítás, hogy a PDA-k felválthatják a könyveket. Tessék csak idefigyelni:
  „Elismerem, hogy a könyv áteshet a lényegét nem érintő változásokon. Egykor kézzel írták, most nyomtatják. A nyomtatott könyv közreadásának technikája százféleképpen fejlődik, és lehet, hogy a jövőben a könyvet az olvasó otthonában fogja elektronikusan előállítani egy tévékészülék.
  Végül azonban az olvasó kettesben marad az írott szóval – s azt mi helyettesíthetné?”
  Ezeket a szavakat Isaac Asimov több mint harminc éve írta le (A Hold tragédiája, fordította Békés András). Azt már láthatta akkor, hogy a könyvet egyszer esetleg elektronikusan fogják előállítani az olvasó otthonában; húsz évvel később bekövetkezett halálakor talán már azt is sejthette, hogy az ehhez szükséges készüléket egyszer a zsebünkből vesszük elő, akárcsak az eredeti könyvet. És tetszett neki a gondolat, nem féltette írói karrierjét az elektronikus könyvtől. Hiszen a szöveg akkor is az író szövege, csak a közlés formája változott.
  Asimovot, aki hozzám hasonlóan betűmániákus volt, bizonyára nem zavarta volna, ha monitoron kell hosszabb szöveget olvasnia, de mint tudjuk, ezzel nincs mindenki így. A PDA ebben is segít. Egy nagyfelbontású, kontrasztos, jó színbeállítású PDA-képernyő, egy jól olvasható fonttal, akármilyen nyomtatott szöveggel vetekszik. (Bár ha meggondolom, ebben nem vagyok jó ítész. Én monitoron is vígan olvasok.)
  Sokakat valószínűleg zavar – engem is évekig zavart –, hogy a képernyőn, legyen az PDA vagy PC, a szöveg nincs lapokra osztva, hanem egy kilométeres hosszúságú tekercs az egész. No de, kérem szépen, a könyv történetéből évezredek teltek el úgy, hogy a tekercs volt az uralkodó forma. S lám, Palmra is van olyan könyvolvasó program, amit automatikus tekercselésre lehet kapcsolni, állítható sebességgel, épp csak a két pálcika hiányzik, hogy egyikről a másikra tekeredjen a file.


Láng Attila D., 2006.8.11.

A Hold tragédiája Asimov‚ Isaac Békés András Böszörményi Gyula Clavell‚ James DictionaryToGo ebook Fehér Klára irodalom könyv Merle‚ Robert multimédia Padisák Mihály Palm Palm TX PDA Ransome‚ Arthur SD-kártya SlovoEd Szabó Magda számtech wifi Zalka Miklós Zsoldos Péter

Gyártsunk bűnöst és büntessük meg azonnalKérem a Nobel-díjamat

Hozzászólások

Hozzászólás írása. Wikiszintaxis használható: