Mértékegységek

  – Bözsikém, vidd le a szemetet, légy szíves.
  – Jaj, nagyi, muszáj megtanulnom a mértékegységeket! Egy bécsi rőf az…
  – Bécsi rőf?! Ilyeneket adnak föl?
  – Nem, ezt nekem magamnak muszáj tudni.
  – És miért?
  – Én sem értettem, de az apu elmagyarázta, hogy a mértékegységek nagyon fontosak az életben, ha boldogulni akarok, és sose tudhatom, melyikre lesz szükség. Be is mutatta a gyakorlatban.
  – No hogyan?
  – Kivitt a parkba, keresett egy jó külsejű csajszit, aki egy padon ült, én megálltam a pad mögött hallótávolságban, ő meg odament, leült mellé és elkezdte lökni neki a rizsát, hogy ő mekkora nagy üzletember, és csak tárgyalásra érkezett Pestre.
  – No, az apád mint üzletember…
  – Miért, a kutyakajabolt Dunakeszin még megvan!
  – Az igaz. S aztán?
  – A csajszi megkérdezte, hogy hol van az üzlete, mire apa megkérdezte, hogy járt-e Monte-Carlóban. A csajszi bólogatott, hát persze, és apa kérdezgette, hogy ismeri-e ezt az utcát meg amazt az üzletet, és a végén rávágta: no, onnan már csak ezerkétszáz kilométer. És elmentek egy szállodába. Úgyhogy most tanulom a mértékegységeket.

»»»»»»