Jo Pitts 2.0

Tegnapelőtt megérkezett Jo Pitts 2.0, azóta vele dolgozunk. Mivelhogy a töméntelen küszködést bejelentettem a HP-nek, ők pedig rövidre zárták az ügyet, nem javítgattak, nem szerelgettek: küldtek egy teljesen új szkennert.
  Egy ideig bizonytalan volt, hogy Jo Pitts-e ő is, de aztán kiderült, az bizony. Ő már, lekopogom, csíkozni nem csíkoz. Lapdobálni se lapdobál. De CSARP-ok azért most is vannak, ha kevesebben is, és szeret leállni, legalábbis az IPM-nél. Egyszerűen megáll a lap közepén és úgy marad. Ilyenkor általában ki kell kapcsolni, újra be, és esetleg hosszas küzdelmet vívni a lap visszaszerzéséért, jó gyűrötten persze, de van, hogy aránylag könnyen ki lehet húzni.
  Ez utóbbira találtam ki egy módszert. Csak egy lappal indítom a szkennelést, és ahogy az eltűnt a fedél alatt, ráteszem a következőt, laponként végig. Persze így ott kell ülni mellette, de ez nem tűnik nagy áldozatnak ahhoz képest, hogy az előző változattal időnként négy oldal után kell fölugrani és hosszasan tenni-venni, amíg megint mehet tovább. És terveim szerint ez csak az IPM-mel lesz.

»»»»»»