Furcsa dolog történik az amerikai igazságszolgáltatásban. Két wisconsini kislány egy képzeletbeli figura kedvéért gyilkossági szándékkal összedöfködött egy harmadikat – előfordul, őrültek mindig voltak. De teljes névvel és fotóval szerepelnek a sajtóban, éspedig azért, mert felnőttként állnak bíróság elé.
Tizenkét évesen.
Én teljesen elvesztettem a fonalat. Amerikában huszonegy éves koráig nem szavazhat az ember, nem vehet egy üveg sört, viszont tizenhat évesen lehet neki jogosítványa (ami sokkal veszélyesebb, mint sört venni, vagy pláne mint szavazni), és eszerint tizenkét évesen már életfogytiglanra is ítélhető? Esetleg már ötévesen is? Valahol olvastam, hogy hatvanöt évet is kaphatnak, ami lehet újságírói túlzás, lehet félreolvasás hat egész öt tized helyett, de teljesen mindegy, a kisiklás nem a várható vagy a tényleges ítélet hosszában, hanem az eljárás létében van.
Tizenkét éves gyerekeket nem állítunk bíróság elé. Ez ilyen egyszerű. Tanúk lehetnek, sértettek is, vádlottak nem lehetnek. Nem képesek még felmérni a tetteik következményeit. Egy tizenkét éves gyerek nem úgy mászkál a világban, hogy „ezt meg ezt nem szabad tennem, mert bűncselekmény”, legfeljebb annak van tudatában, hogy nem szabad. Ha rájönnek, akkor kikap a szüleitől. Rendőrség, bíróság, börtön nem szerepel az általa elképzelhető jövőben. És nem fogja fel a büntetést. Nem hatvanöt évet, azt felnőtt ember se fogja föl, ezzel az erővel lehetne hatezer év is. Vegyünk csak öt évet. Akkorra tizenhét évesek lesznek. Én jól emlékszem tizenkét éves koromra. Öt év akkoriban beláthatatlan időtávlatnak tűnt. De már maga a börtön sem való gyerekeknek, nem évekre, egy napra sem. Ekkora gyereket némely országban elítélt szülőjéhez sem engednek be látogatóba.
Az mellesleg nyilvánvaló, hogy a két gyerek súlyos mentális defektusban szenved, egész pontosan tökéletes bolond, elmebeteg. Modern társadalmakban az ilyesmit gyógyítani próbálják, nem pedig bezárják őket. Éppen mivel gyerekek, remélhető lenne, hogy még felépülnek, ha segítséget kapnak. Amióta bilincsbe verték, újságba plakátolták és börtönnel rémítik őket, ennek az esélye drasztikusan csökkent. Jelenleg az a legvalószínűbb kilátásuk, hogy ha elítélik őket, akkor néhány hónap alatt tökéletesen megőrülnek a cellában, és pár évet még vegetálnak a zárt osztályon.
Sok minden van, amit nagyra tartok a szép szabad Egyesült Államokban, de azt látom, hogy az egész csak addig tart, amíg meg nem gyanúsítják az embert valami komoly bűntettel. Attól kezdve azt kívánja, bár inkább ókori rabszolga lenne.
Az oldal, ahol a lányok olvastak Slendermanről, sajnálja. Pedig ők nem hibásak ám. Meg kell különböztetni gyereknek való és felnőttnek való dolgokat. Az, hogy ez a két gyerek elhitte egy horrornovella tartalmát, egyrészt azt mutatja, hogy még gyerekek, tehát nem büntethetők, másrészt azt, hogy a szüleiknek oda kellett volna figyelni, hogy mit olvas a gyerek. Nem hiszem, hogy ha ennyire rajongtak Slendermanért, annak semmiféle jelét nem adták a gyilkossági kísérletig. Fel kellett volna figyelni a jelekre és kezelni a helyzetet. Meg a gyerekeket.
Ehelyett van két gyermekkorú halálos áldozatunk, bár testileg még életben vannak, és egy sérültünk, aki remélhetőleg felépül.