Itt.
Nem, nem ebben a dimenzióban, de ebben a városban s ebben a házban mindenképpen.
Éreztem már menthetetlen helyzetet... tehát nem volt ismeretlen az, ami az imént eltöltött amint próbáltam kikecmeregni Apu zuhanyfülkéjéből, de az ismerősség mit sem javított annak szívembe markoló, jeges voltán.
Regénybe illő, hogy a másodperc tört része alatt, mely idő ott és akkor hosszú perceknek tűnt, egyensúlyomat keresve, lepergett agyam helyén a néhai sejttenger tágas térségében az előttem feltárult lehetőségek sora. Miszerint
a) nem találom meg azt -egyensúlyom, ugye-, s kecsesen, mint Derry víztornya az AZ-ban, leomlok az éppen mártiszélességű fürdőszoba kövezetére, s mivel nincs itt senki -20171003 óta
nekemsenkimsincsen-, ott lelem halálom...
b) nem találom meg azt -egyensúlyom, ugye-, s kecsesen, mint Derry víztornya az AZ-ban, leomlok az éppen mártiszélességű fürdőszoba kövezetére, s mivel nincs itt senki -20171003 óta
nekemsenkimsincsen-, s csodával határos módon -az egyik csípőprotézises kalandom során megismert betegtársamhoz hasonlóan-, napokig fekszem a kövön, míg valakinek feltűnik hiányom s -mint Aput a barátja- betörve a házba megtalál valaki...
c) nem találom meg azt -egyensúlyom, ugye-, s kecsesen, mint Derry víztornya az AZ-ban, leomlok az éppen mártiszélességű fürdőszoba kövezetére, s mivel nincs itt senki -20171003 óta
nekemsenkimsincsen-, s feladom, és kezdhetem az elején ezt az egész taknyot...
De nem adtam fel. Röhej, tudom. Kisember, kis győzelmek...
Merev, fájdalomtól ordító és ízületfeszüléstől kattogó bokával, merevített ujjakkal küzdöttem a papucsért s közben igyekeztem nem engedni elcsúszni a botom a nedves kövön, melyre muszáj volt támaszkodnom, hiszen kapaszkodó itt egyáltalán nincs, de még tereptárgy sem, amibe fogódzkodhattam volna. Talpam -amelyik lábam jobb állapotú, de baloldali..- közben veszettül csúszkált, hiszen a zuhanyozás alatti vízmentes tapadást felszámolva, még a zuhanytálcában kénytelen voltam egyet lépni, ám így képeztem alattam egy remek filmet, mely tökéletes kenést biztosított a gyakorlatilag akadálytalan tovasiklásnak... ööö... ez volt az említett pillanat.
Ennek már van egy félórája is, de úgy kalapál a szívem, hogy csak na... Megrándult a csípőm is, de ez nem vészes, sokkal rosszabb a félelem...
-20011118 óta nem félek.-
Mi az ami miatt nem estem el? Mi az ami miatt nem fekszem halálom várva az esztergomi ház fürdőszobájának padlóján?
Le kéne innom magam.
2017.12.30., 22:00
~~DISCUSSION~~
utolso_zuhany