Túl kemény, hogy beverjem
Az "IZOTÓP" csak holnap lesz, de ma már kiderült annak a célja elsõsorban nem az, amire akkor lehetett gyanakodni, de fontossága cseppet sem lanyhult. Ma voltam ugyanis a Jánosban Tanár úrnál a soron kívül kért s idõpont nélkül kapott extra kontrollon a nem normális csípõm miatt. (Pedig csípõm szép, kerek, okos és teszi amit egy csípõnek tennie kell, ugye.)
A kapott infó szerint reggel hétkor indultam itthonról az alapítvány támogató szolgálata által, a nyolc órás megjelenésre készülve, hiszen mivel konkrét idõpontot nem kaptam, az volt az ukáz, hogy a rendelés kezdetétõl legyek ott, s "kapjam el" Tanár urat, s lesz ami lesz.
Nos, én így is tettem.
Vittem a teljes pakkom -mely vagy félszáz ambuláns lap és zárójelentés, valamint rtg-cd-k, ct- és laborleletek-, leadtam ezeket, majd miután elmondtam, hogy kértem kontroll-véleményt a vápámról, s annak eredményét szeretném megbeszélni Tanár úrral, s nem tudok leülni a váró padjára ezért kinn, egy tolóágyon leszek -ha keresnének-, elvonultam s türelemmel vártam.
Gondoltam akár estig is ott lehetek, úgyhogy halálos nyugalommal lógattam meglehetõsen kellemetlenül a lábaim, teszteltem a mozgássérültek részére kialakított, abszolút hiányosságokkal megépített s nem jelzett mosdót, intéztem néhány telefont -már amikor éppen hajlandó volt mûködni a szeretett Nokiám-, s vártam. Meglepetésemre viszonylag korán hallom ám, hogy Tanár úr a nevem kiáltja, úgyhogy ügettem is befelé.
Persze rögtön kezdtem, hogy elõrebocsátom, Tanár úr kezébe tettem az életem,nem bizalomhiány okán, hanem megrögzöttségem miatt, de kértem kontroll-véleményt több orvostól is, akik egybehangzó véleménye szerint az új vápám kimozdult a helyérõl. Láthatólag -illetve úgy tûnt- nem vette lelkére ezt és tesztelte mozgásaim, meghallgatott, majd elvette a papírjaim, cd-im, és meghozta ítéletét.
Itt szúrom közbe, hogy azt hiszem, Dr. Fényes László és Dr. Vámos Gábor említése -kik mindketten az OBSI szaktekintélyei-, valamint Dr. Juhász András -Battán is és ott, a Jánosban is rendelõ SZAKORVOS- egybehangzó véleménye bírta késõbb kifejtett álláspontja revideálására, de nem is a szakmai rivalizálás a lényeg, hanem akár épp ellenkezõleg; vagy pedig az, hogy látta, ha nekem valami fontos, akkor azt nem hagyom annyiban, márpedig a nem normális fájdalom az nagyon is fontos.
De vissza. Megvizsgált s leültünk a szobájában, hogy megbeszéljük a dolgot. Azt mondta, tudja, hogy az én tûrõképességem jóval fölötte van a hétköznapinak, tehát komolyan veszi a panaszaim -ööö... akkor eddig mér' legyintett??-, és értékeli a kollégák véleményét, de az a lyzis, ami látszik a felvételeken, az nem elmozdulást mutat, hanem az az eredeti helyzet.
???????????????????? - mondám erre én, e.
Mert ahogy minden alkalommal azt elmondta, a csontom olyan kemény volt a mûtétnél, hogy hiába képezte ki a vápa helyét a csípõcsontban abba képtelen volt tökéletesen bekalapálni az eszközt.
__Sõt, volt egy betegem,akinek ugyanígy jártam a mûtétjénél, és ki is kellett venni a félig helyrepüfölt vápát, s megnagyobbítani annak a helyét...__
??????????????????? - mondám ismét, és akkor az enyémet nem lehetett volna?
S itt jött a lényeg:
- Azt hittem, ha ez gondot is okoz, majd enyhülni fog, vagy megszokja Márta.
SÕT
- Mert maga annyi mindent elfogadott már, és nem gondoltam, hogy ez ennyire érzékelhetõ lesz s ráadásul még centiméterekben is mérhetõ végtaghossz-különbséget jelent majd.
Csak néztem. Tehát tudta, mégis leírta, hogy "Indokolatlan fájdalom" a csípõcsontban.
???????????????????????????????????
???????????????????????????????????
De mindegy... Nagyi nem sárga, villamos elment... most most van.
- Vállalja a mûtétet, gondolom?
Úgy mentem oda, ha nem merül fel bármi konkrét lehetõség, hanem ismét legyintés, akkor kérem az összes iratanyagom -rosszabb esetben betegjogi képviselõn keresztül, de semmiképp sem akartam eddig eljutni, mert Tanár úr hitelét, tehetségét, odaadását nem kérdõjelezem meg, de a magam helyzete bocs, vaskos prioritást élvez mindezekkel szemben- és megyek a fentebb sorolt nagy tudású doktorok valamelyikéhez,amit nem akarok megtenni, de ha muszáj, megteszem. Tehát, igen, ha egy mûtéttel ez orvosolható, akkor persze.
Naptár elõ, lapozgatás... "Mit tervez nyárra?" -hehe, azt, hogy nem fáj!!-, május 12., hétfõ.
-Ha jól emlékszem, Márta macerás vérileg is, ugye? -bólintottam- Tehát a vérválasztás miatt befekvés május 9., reggel 7 és 8 között. Jó lesz így?
Hogyne! Illetve persze, nyugtával dicsérd a napot, s nemfájjal a TEP-et, de üsse kavics, ha eddig elvergõdtem, már csak jobb lehet!
Tehát, VÉRMACERA újraindul, kisebb intenzitással, mert ha minden igaz, nem lesz ez egy hentesmûtét, de akár csípõtöréssel is járhat, ha a vápa tényleg annyira ragaszkodik hozzám, mert a csont könnyebben törik, mint a titán, de ezen a folyón akkor megyünk át, ha odaértünk a partjára!
Cél a május, ott is a verõfényes, fájdalommentes, egymankós, stabil, egyforma hosszú lábakkal megélt rehabilitáció, majd maga a szabadság. Melyben mindezek mellett "csak" hab lesz a tortán az addigra megkapott MOCIM.
S mi ebbõl a tanulság? Lehet, semmi. Nekem mégis az, hogy ha én ki nem járom a nekem fontos dolgokat, ha feltétel nélkül elfogadom a mégoly tisztelt tekintély ítéletét is, akkor is, ha én máshogy érzem,akkor bizony ehetem amit fõztem.
Érdekérvényesítés rulez.
2014-03-18
~~DISCUSSION~~
| ← Benn vagyok!!! | Radioactivity - akár ZENEMA is lehetne, de annak csak áthallásként → |