Az apropó: http://idezojeles.blogter.hu/
Na, ilyenkor kell a komód. Nagyon kell, nélküle nem is bírnám ezt elviselni. Belenéztem a blogba, gondoltam, jó lesz amolyan nosztalgiázásnak... Aztán persze ott ragadtam.
Tudtam én... tudtam én... kevés vagyok, világ életemben kevés voltam a KisPálhoz. Sokat hallgattam, ill soxor szólt itt. Csabához tartozik ez most is. Az övé...
Most elmegyek és visszataszigálom azt a gyönyörûen faragott, nagy kovácsoltvas fogantyús fiókot, benne a rengeteg édes emlékkel.
Köszönöm TNy!
tudtam_hogy_nem_szabad_beneznem_oda
| ← Még mielõtt bármi is történt volna... | Elbírok én ennyi batyut? → |