Kieg.
Lehet, lesz még, de na...
1/a
NA, most majd van.
Éppen a fürdõszoba szemlébõl tértem vissza, mikor levettem a köntösöm és ültem le az ágyamra, mikor meghallottam a folyosón Tanár úr összetéveszthetetlen orgánumát, azon nyomban köntös vissza levél már korábban zsebre téve- és iramodtam is kifele.
Biccenteni sem tudtam, mert már messzirõl mondta: Márta, magához jövök, mûtõben voltam!
(Kérdeztem: sikeres napja volt? de ez csak olyan hézagkitöltés volt, erre mondta, hogy igen, s folytatta: Jó ez magának, mert áttehetjük máshová, vagy ez így megfelel, hogy a folyosón van a fürdõ?
nem, nem felel meg.)
Azzal kezdtem, hogy elõkaptam a visegrádi jegyzetem, mondván, hogy esetleg nem-e lehetne-e, hogy odakerülnék-e, netán, s mutattam a jegyzetem, amin az orvos-igazgatók és felvételi irodavezetõ elérhetõsége volt, és megnyugtattam, hogy személyesen el is mentem és megnéztem az intézményt, hogy számomra megfelelõ-e. (Akármilyen hülyén hangzik ez, de ez így, az én szintemen az érdekérvényesítés netovábbja) A helyzet az, hogy úgy néz ki, Visegrád, jövök!
Majd folytattam, hogy nekem nincs pénzem erre Õ mondta, hogy Márta, nem is vártam-, s ezt csak a boríték miatt hangsúlyozom, mert nem az van benne, csak egy levél, amiben összeszedtem agymaradékom súlyosan leterhelõ béklyóit. Természetesen csak azt ami idevonatkozik.
S persze azt is mondtam, hogy remélem, nem magam alatt vágom a fát, de még ezzel a veszéllyel is le kellett írnom ezeket s most oda kell adnom, különben tudom, nem hagyna nyugodni a dolog, és abban is biztos vagyok, ezt méltán megtehetem, mert Tanár úr olyan, akinek elmondhatom, tehát ez a parám, csak amolyan hangulatkeltés.
Olyan volt, mint régen. Már úgy értem mondjuk 10 évvel ezelõtt. Hogy holnap milyen lesz, azt nem tudom. De én megtettem, amit megtehettem.
| ← Drukk! | TEPrev - 1 → |