Téli mese
Most újra elolvasom.
De most nem ez a lényeg, bár a regénybõl -mint annyi másból, amit olvastam-láttam-hallottam- csak annyi maradt meg bennem, hogy "milyen jó volt!", de a történetre, akár csak hangulatra nem emlékszem. Hiába, agy nélkül így mennek a dolgok, na.
A regény címlapja a szemem elõtt van, nomeg ez a fent idézett foszlány, úgyhogy ma kezdem ismét az olvasását.
Már ide is hoztam magam mellé.
Mire elkezdem az én téli mesémet, már újra termékeny talajjá válik memóriám jégmezején egy darabka, ahol is lesz ez a történet.
November 24-én délután, vagy inkább este 19:30-kor szállok fel Ferihegy 2B terminálról. Megyek, és ellenõrzöm, hogy valóban olyan színes-e az ír karácsonyvárás. Megnézem, milyen a nyáron oly valószerûtlenül smaragdzöld, buja vidék. És látni, érezni fogom a téli tengert.
Huh, nagyon készülök és mélázós perceimben rögvest ezek a képek ugranak be...
Ilyen?
Vagy ilyen?
Este-éjjel repülök majd, de a téli látkép ez (akkor is, ha én majd nem látom), a háló szerint, legalábbis:
Hát, lehet, hogy télen is zöld? Majd meglátom. Ugye Ditte?
/könyv képe innen/
/festmény innen/
/világítótorony innen/
/térkép innen/
Addig meg izgulok.
2009-09-30
~~DISCUSSION~~
| ← Nem egészen | I'm Not Alone → |