Nos, nem csalódtam. A címszereplõ hozta megszokott formáját, számomra erõltetett játékkal tette elénk Michael Newman alakját, aki sablon életet élõ, amerikai kisember lévén, a feje felett összecsapó hullámok miatt utolsó szalmaszálként használni kezdi a megmentõjétõl kapott univerzális távirányítót... (jaj)
És akkor itt jön az a mozzanat, amikor nekem bizony, fejet kell hajtanom...
Ki is a megmentõ? Ki is a halál angyala? Hmmm... nem hittem a szememnek! Skubiztam egy darabig, bökdöstem Ildikét, hogy most akkor tényleg õt látom, vagy csak valami értékelhetõt keresek az amúgy nekem marhára fárasztó filmben??
Nos: Christopher Walken. Onnantól, hogy feltûnt a színen (évezredeknek tûnt, bár igazából nem számottevõ idõ), elviselhetõ lett még nekem is a film. Hiába, na. Én szeretem a nemnormi figurákat, és ugye az tagadhatatlan, hogy õ nagyon is az. (Persze, már amennyire innen látszik. Nekem a Szarvasvadász óta jelent ez a ember egy nem feledhetõ színészt.)
Szóval, lényeg a lényeg: Adam Sandlernek ezennel megbocsátottam, hogy elvett egy hosszú, éjszakába nyúló estét az életembõl... Persze, Christopher Walken felé még nem tudom, hogy sikerül-e ilyen nagyvonalúnak lennem, és elnézem-e neki, hogy egy ilyen "alkotásban" csillogtatja tehetségét... :)
← Drukkot kérek! | Everwood → |