Cici és miegymás.
Most láttam egy agyzsibbasztó értekezést a témáról, melyben arról folyt a polémia, hogy ma már elengedhetetlen, hogy a nõ... A_NÕ énképe, ha kívülállónak tökéletes is,, számára is az legyen. Ezzel idáig maximálisan egyet tudok érteni, azzal a hangyányi kiegészítéssel, hogy tsókolom, magasról teszek a kívülállók véleményére, amennyiben én magam elégedett vagyok magammal. (Hiszen ez egy mérleg, s itt jön be a szilikon témája, ha az a mérleg el van kalibrálva, akkor biza azon sok esetben egy kis szilikon segíthet... de elkanyarodtam...) Mert a folytatása az volt ennek, hogy aki nem elégedett önmagával az feküdjön a kés alá.
Nos, ezzel sincs bajom. Azt gondolom, mindenki úgy hülye, ahogy akar.
Persze van olyan eset, amiben fel sem merül a hülyeség, amikor olyan az adottság, ami valóban akadályozza az egyént az életben.
- túl kicsi,
- túl nagy,
- megereszkedett,
- satöbbi.
De vannak nyilvánvalóan ettõl merõben eltérõ esetek is, szép számmal, mert ugye van az a pénz...
/Cicik lelõhelye ehun, ni 1, 2, 3/
De van ennél még kedvesebb felhasználási területe is e varázslatos anyagnak:
/Csábos ajkak ehunnan e/
És továbbmegyek, mert ez még mindig nem a vég:
/Bácsi meg eminnen gyött/
És persze tudom, hogy a szilikonnak sokkal de sokkal nemesebb felhasználási területe is van, amit sikerült megismernek -úgy ahogy- egy számomra nagyon nagy nyereségként elkönyvelt barátság által, melynek önzõ hozadéka számomra a nyílászárók szigetelése például, valamint egy olyan gyúrólap, hogy megszólal... imádom. Köszönöm Tagore! Mert mint megtudhattam tõle, a szilikon egy varázslatos anyag.
De tulajdonképpen nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy nekem mi jut eszembe az említésére.
Naná, a lábam. Hiszen szóba került annak láb alakúvá formálása cirka két évvel ezelõtt, de szilikon ide, volumen-pótlás oda, nem engedik azt ereim. Pedig szép reményekkel indult a dolog, majd lelombozott az eredmény.
Szóval, nekem most már mindig, az idõk végezetéig a szilikon, eme varázslatos anyag említésére a lábam fog eszembe jutni, nem pedig holmi cicik...
← Nem megszorítás | Para → |