NK '16- 7.
A tegnapi zuhé után -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nk_16-_6/aszta/start- dideregve aludtam éjjel és még reggel is zsibbadt lábakkal indultam a napnak. Benn, már az osztályon, a cipő/papucs váltáskor érintettem meg először a cipőm belsejét -este le és reggel fel, egyik lábam segít a másiknak, mikor ez a művelet történik, s korcsolyapántos lévén, csak a cipőfűzőt kell megérintenem-, így csak akkor éreztem, hogy még ekkor is, tehát vagy 12-14 órával a történés után egy merő víz a cipőm.
Nyomasztó volt úgy tudatosulnia bennem annak, hogy mennyire érzéketlen is igazán a lábam. Ám még ennél is súlyosabb, hiszen nemcsak a jobb oldalon nőttről van itt szó, hanem a másik sem küld egy jelet lentről... ilyenkor, és ez riasztó. Vagyis nem is. Már legalább tudom. Bakker.
Szóval innentől már csak a zoknim volt vizes...
Vizittel kezdtünk, jóhírkör nap a kedd, s én a pikniket, azt, hogy egyáltalán belevettek engem, a tsinos matrózfijút és a mindez két bottal való teljesítését mondtam.
Innen tébláb kifele, majd Katinál elektromos kezelés, most tele volt a szoba -négy ágy van, mindegyiken zajlott egy-egy kezelés most plusz Kati, így beszélgettünk.
Majd fogtam az nrszh-s levelem, mert reggel mondtam Főorvosasszonynak, hogy szeretnék bejutni hozzá, s gondoltam, jobb ha az a kezemben van, mert ha hív, ne akkor kelljen még a székemhez mennem a pakkért... De ma ambuláns nap volt,tehát nem került rám sor, ellenben Niki -gyógytornász- megkérdezte, hogy vállalnék-e egy amolyan illusztráció-féleséget a gyógytornász hallgatóknak. Anamnézis, mostani állapot, és szociális helyzet; tehát összességében az esetem -az_életem- ismertetése, mert én jó példa vagyok a rehabilitáció folyamatának bemutatásához. Persze, hogy igent mondtam, ahogy mindig is, ha megkérnek ilyenre, mert azt gondolom,ha az esetemből bárki bármit tanulni képes, már adtam vissza egy vesszőnyit abból a sok sorozatos regényből, amit én kaptam... Sokáig beszélgettünk -elmeséltem nagy vonalakban, aztán kérdeztek ezt-azt-, de kiderült legalább ennyi fontos téma kimaradt -nem én mondtam, hanem Niki, aki tudja mi az, ami nem hagyható ki a tapasztalatszerzésből-, így holnap vagy holnapután folytatjuk.
Utána már cuccoltunk is össze, mert ebédelni mentünk -ismét Tünde segített, nagyon köszönöm, még mindig nem vagyok biztos abban, hogy melyik az a pont ahol legalább egy kicsi szatyorkát biztonságosan el tudok vinni a bal "botra akasztva", de majd kialakul...
Onnan irány a kondi. Kriszta amint meglátott, fogta a stoppert és az első nap lemért futamidőm a két mankóval, mint összehasonlítási alap,mellé most mért egy kétbotos is. Hmmm... azt hittem, sokkal lassabb vagyok így, de a számok nem ezt mutatják. (Sárgától sárgáig körösztbe 11")
Az viszont igaz, hogy kisebb lett a távolság, amit így le tudok küzdeni küzdelem nélkül höhö... Ám, talán számomra a legmeglepőbben, egyáltalán nem érzem bizonytalannak magam. A bokámra és lábszáramra tett pluszterhelést és a dagadást/fájdalmat megkérdezem majd holnap -remélem- Főorvosasszonytól, de már agyam helyén a légüres térben átkattintottam ezt, úgy érzem.
Ismét az állvány volt a székhelyem -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nk_16-_2-, s ott kellett dynair párnán ücsörögve emezt meg amazt csinálnom. Pl, egyik kéz emelgeti a súlyt a mazzag végin, közben másik láb térdtől elemelget, de közben a térdek között rózsaszín labda meg ott marad... ehhh... ennyi mindent ész(helyén) tartani!! Osztán fordítva, ja mert ehhez az oldalamra esett az állvány. Tehát már szemből, nehezékkel béklyózott egyik láb picit felemelése, s közben nem leborulni a székről... majd másik lábbal ugyanez. És ez úgy, hogy a jobb oldalon nőtt lábammal kellett stabilizálnom magam, mert a másik a levegőben van, de pláne meg ellensúllyal nehezítve is, nos ez eddig gyakorlatilag lehetetlen volt. Ám ez az egy hét, a stabilitási célzott kondi-gyakorlatokkal és magával a bot -két bot- használatával annyit ért, hogy már úgy érzem, megtaláltam azt a pontot a térben, ahová ha a jobb oldalon nőtt lábam teszem, megbízható stabil alátámasztást ad azon kívül eső összes többi részemnek...
Szóval, bot rulez. Ihaj.
Ja, most már érzem, hogy vizes a lábam... még mindig az a cipő van rajtam, és még mindig nem tudott kiszáradni. Pedig reggel negyed kilenc és cirka dél között amennyire lehet szétnyitva próbált a nedvességtől megszabadulni, de lám, sikertelenül. Most leveszem és ha mennem kell valahová, azt a félpár -jobblábas- papucsban teszem, hiszen a hosszabb lábam -bal- leér anélkül is... :)
/Esőmalac ehun lakik e: http://www.kovox.hu/html/munkavedelmi.megoldasok.html/
2016.09.13., 16:58
~~DISCUSSION~~
| ← NK '16-5. | NK '16- 8. + túlélőklub → |