A tegnapi buli komoly kérdéseket vetett fel bennem. Leginkább magammal kapcsolatban. De az egy másik történet, melyet nincs szándékomban megírni.
Hogy most akkor mégis miért említem -bár, tény, hogy csak így: ily' szûzi visszafogottsággal- az eseményt? Nos, egyszerû oka van. Mint az általam eddig megélt egyetlen talin, most is találkoztam több olyan emberrel, akikre eddig nem fordítottam kellõ figyelmet: nem olvastam az írásait, vagy csak nagyon felületesen; vagy annyira éles a bennem élõ kép (a hálón keresztül kialakult) és a valóság közti különbség, hogy direkt rá kellett ma keresnem...
Tagadhatatlan, hogy most a legnagyobb ilyen elképedést nekem Marlington jelentette. Összesen nem beszéltünk néhány szót (bár, mondhatni barokkos túlzás ez esetben a többes szám, hisz lényegében a ~3 szó, nem is jelenthet párbeszédet, semmilyen szinten sem...:), de számomra feltûnõ jelenségként maradt meg. Olyannak, akit szívesen megismernék. Nos, tudom, késõ bánat, eb gondolat. Nem ez az egyetlen dolog, amirõl lecsúsztam.
Most amiért mégis felhozom ezt, az nagyon is kézenfekvõ: Marlington Random Mondom címû postjában akadtam a Dadaista versgenerátor linkjére.
Persze, azonnal ki is próbáltam. Íme, az eredmény:
| pedig könnyû most minden |
| ez biztonságot nyújt |
| a teremtmények arcán szétfolyik a vízfesték |
| Minek a rádió, ha van sósmogyoró? |
| megkapó egy mákostészta vagy |
| pontyok legelnek egy erõmû teraszán |
| bátor lennék,na de minek;a nap lement |
| mint szakadt papírpénzt használt zsebkendõt |
| ízléstelen pupillán vagyok a fény |
| megmutatjuk amit megmutatunk a megmutatás lényege ez |
| feneketlen periszkóp nem pipacs |
| kikötõi álhírek terjengenek szerteszét |
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Véletlen?
Másnak is mond ez a néhány sor valamit rólam?
Egy kis segítség: a szakmám erõmûgépész.
Na, jól van. Mára befejeztem.
most_mondjam_azt_hogy_en_megmondtam
| ← Ünnep | Mai elbizonytalanodásom → |