Igen. H9h9!
Annyira örülök most, hogy ha tudnék, kiugranék a bõrömbõl!!
Pénteken bemondta az unalmast a mosógép. Bakker. Illetve már csütörtökön, de másnapra lett végleges a tény, miszerint nem hajlandó tenni a dolgát, hiába becézgetem, fenyegetem, ígérek neki jót, fût-fát, megtorlást, magasról tesz rám. Így hívtam a szerelõt, kinek lánya vette fel a kagylót és nekem szegezte a kérdést, mikor elmondtam a bajom, hogy „Maga nem tudja megcsinálni, lehet, hogy csak a szûrõjével van gond?!”
Nos, átlendültünk eme kérdésen –hisz közöltem, hogy nincs kedvem hozzá- majd elõjegyzésbe vett hétfõre, hogy a szerelõ jön majd.
A hétvége barátnõs mosással telt –persze csak a muszáj dolgok mosásával- és reményteli várakozással, hogy valóban csak valami dugulás van –s az sem akkora, hogy mondjuk megegye a szivattyút- és nem szerkezeti, motorikus gixer. Annyit sikerült kideríteni, hogy a szûrõ tiszta, hiszen Kati kibányászta –õ nem roki-, vagyis nem ott van a baj, egyrészt de jó, nem potyára hívtam ki a szakit, másrészt meg basszus, hiszen akkor mi a frász van.
No de sebaj, ez van, nincs mit tenni, szivattyú ellenõrizve, az legalább sértetlen, szûrõ elzáró cucc mosogatógépben szmötyi-mentesítve,én nyugisan várva szakit. Ma reggel meg is jött, idenyúlt, onnan levett ezt meg azt, kikoccolta emezt és lám, már megy is minden a maga útján!
Annyira jó, apró örömök, öreg néniségemre ilyenek jutnak nekem, s mennyire jól érzem magam ettõl! Hát még, hogy este meg megyek az ELTE-re, egy elõadásra. Na, ezt add össze!
De elõbb ezerrel mosok, mert hajlandó mosni szeretett, szép, okos mosógépem!
Még mondja valaki, hogy nem szép az élet!
| ← Így aztán tényleg!! | Gonzó újságírás - avagy kinyílik a világ → |