Mire jó a pesszimizmus?

  Mert az optimista hozzáállás elõnyeit ismerem. De mikor szembesülök azzal, hogy valakibõl megállás nélkül ömlik a pesszimizmus, na, olyankor újra csak állok, és bután nézve tipródom.

Meggyõzõdésem, hogy a pesszimzmus nem vihet elõre vagy hátra, szóval ott nincs választás: hátra visz, és passz. Illetve olyan, mintha a vonat állandóan beállt satufékkel igyekezne haladni.

Mire jó ez?

A tál cseresznyébõl miért jó, ha a nyomorultat látom meg elõször... másodszor... aztán úgy maradok, és csak és kizárólag nyomott gyümölcsöt ehetek?

Miért nem veszem ki a legszebbet? Aztán megint a legszebbet... aztán megint...

(Tudom, hogy írtam már errõl, de én butatyúk vagyok, és most olvastam egy postot, amirõl megint eszembe jutott ez. Illetve a kérdés konkrétan, hogy az írója elõtti tál tényleg tele van rohadt gyümölccsel?)

Érdekes, az én tálam ilyen:

  2006-05-09
  ~~DISCUSSION~~

mire_jo_a_pesszimizmus

← Nem lehet?

TESZT →