9.
Osztán nem is gyött hozzám, senkisenem. Én meg néha tettem egy-két karikát a terepen s kerestem Pistit -nagy nehezen, komolyan igyekezve a keresztnevét már sikerült elhelyeznem agyam helyén egy legalább ideiglenesen stabil zugban, ám vezetéknevét csak ma tudtam meg, s igyekszem nem eriszteni e tudást...-, de nem leltem. Így kiolvastam a könyvem -https://hu.wikipedia.org/wiki/Wildfell_asszonya-, hiszen a négynapos szünet végeztével, gondoltam veszek ki újat a könyvtárból -mely elgondolás elhamarkodott volt, hiszen mint kiderült aztán, szabadság miatt zárva a műintézmény. Osztán meg aludtam.
Lympho'16 -10.
Reggel korán jött értem Juli -a terapeuta- és mennem kellett a kezelőbe. Mindent vittem, persze, csak a kencecuccot nem, így Julinak kellett visszajönnie érte a cuccomhoz s áthozni utánam, aki már egy szál pendelyben vártam a lényeget. Osztán megkaptam, amit megérdemlek és talpig betonfásliban mehettem dolgomra...
Ekkor már meg is kaptam a jelzést úton van hozzám mai első vendégem.... A Támogató Szolgálat hozta el mosolygós barátnőmet -ímé: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/szulisun-, tehát én boldogan készültem. S jöttek is. Készített szelfit is, mely még hozzám cseresznyére nem ért el, de ami késik... az később van... ugye tanultam meg volt egy ééééérdekes korban.
Ennél sokkal többet érdemel ez a részlete mind a napnak, mind a történetnek -több tekintetben is-, de legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt. Szívemet melengető... és az, hogy csak ennyit jegyzek, az nyilván a Bronte: néni számlájára írható, hiszen az ő stílusa ez a sokat sejtető titkolózás...
Mikor Zsuzsi és Kriszti indultak -Krisztitől kaptam egy édes-kedves noteszt is, hogy ne csak a gépen pötyögjek... osztán rágyöttem, miért hozta: "Ha már nincs esze, legyen notesze!"... s ha ezen megsértődik... akár igaza is lehetne, pedig a legtávolabb áll tőlem ez a szándék, eszem meg nemvan, ugye, tehát dicséretes az igyekezete...-, tehát mikor már útra készen álltak, megérkezett a váltás. Aki már korábban ideért, csak szerényen tartózkodott, gondolván nekem hivatalos elfoglaltságom van... Ági, aki mára időzítette útját, hogy meglátogathasson. Ettünk sütit, megbeszéltünk fontos dolgokat és kiderült, ugyanarra nem emlékszünk de egyáltalán, tehát azt még ki kell nyomozni...
Míg itt volt Ági,én addig ettem meg az ebédem, amit így is félretettek nekem itt az osztályon, hiszen kóboroltam ahelyett, hogy rendes nyomorék gyanánt az ágyban fekve várnám a raportot...
Majd mikor Ági hazaindult, egy kicsit olvastam az ágyamban és jött Magda. Ő is hozott nekem ezt-azt -pl sütőtökös kekszet, mely fantasztikus...-, és vele is nagyon jót beszélgettünk, meg kávéztunk és lám, megkerült a fent említett Pisti is, aki előlem bujkált a 4 napos szünet idején... de váltig állítja, hogy nem is, mert keresett engem, csak nem talált... hisziapiszi...cö. Magda hazament, már késő volt, nem tudom pontosan mennyi, de itt már az este... mi még kicsit bebeszélgettünk, majd én is bejöttem. Zuhany,fáslimacera, és kész...
A kedvem ma tehát cirka a Sugar-hoz hasonló: https://www.youtube.com/watch?v=bvC_0foemLY
Ám most ennél sokkal jobban tetszik Sia munkássága...khmmm..., tehát:
Pedig ma nem sírok. De nem ám!!!
.......................
Kieg.
Mivel a bokaröntgenemtől sokkot kaptak itt testületileg, s rögvest egy ortopédiai kontrollt rendeltek, készséggel gondolták, hogy menjek a saját orvosomhoz. Ám mikor én elrebegtem Kiss tanár úr nevét a sokk átváltott elzárkózásba és ragaszkodtak hozzá, hogy akkor én kérjek időpontot is tőle, mert a látottak alapján romlott a bokám állapota, s a mankók vs bot helyzet végett az ő szava dönt. Pénteken hívtam is a titkárságot, mondták, hogy szerdán. Szerdán hívtam, akkor meg azt mondták, legkorábban január végére van. Mondtam, hogy sürgős, erre: "Nem sürgős az, ha az lenne, behozná a mentő!" Mondtam, kórházban vagyok ecetera... "Kérjen az orvos!" "Neki van?" "Ha ő kéri, neki van." Fazsa gondoltam, de "Akkor márciusra kérek most, mert akkorkell mennem kontrollra Tanár úrhoz!" "Nem, akkorra nem adok, mert ha kér az orvos magának és előbb jön, nem fogja lemondani a márciusit!" "De." "De nem."
Oh. Mondám én. Meg még egy rakásnyi mást is,de az nem pubikus... Tehát most se sürgősen, se januárra se márciusra nincs időpontom. Csak a két létező bokám közül egy, amely a fásli alatt,a bot okozta sokszoros terhelés miatt iszonyatosan fáj, s nem kerülhetek máshoz, hiszen Tanár úr szaktekintélyét meg sem közelíti senki... ezt nem kétlem, nincs okom rá, de tevőlegesen meg effektíve nem közelíti meg senki, mert gyávák, vagy félreértelmezik ezt és így a beteg, én e, veszhetek kárba... ehhh.... sebaj. A lényeg, hogy mindenki annyira szeret, hogy finomabbnál finomabb izémizéket kapok s igyekszem nem megenni mindet, de még így is adok a kilóimnak... jajnekemna...
Viszont a hazamenetelt sikerült elrendeznem, ám a telefonomat beleejtettem a klotyóba, tehát most szétszedtem és szárítom, szegény nokiautánérzést, hátha kiköhögi a vizet a tüdejéből...
2016.11.02., 21:03
~~DISCUSSION~~
| ← Lympho’16 – 8 | Lympho'16 - 11-12. → |