Lásd meg az embert!
S ismét láttam.
Az emberek jók. Ez stabil meggyőződésem, akkor is az, ha pontosan tudom, az az impulzus mely ennek ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot sokkal de sokkal mélyebb nyomot hagy, mint a megerősítő tapasztalat. De ahogy másban is -a túléléskamrám fontos darabjai ezek-, ebben is az vezet, hogy jobb szeretek egy olyan világ piciny eleme lenni, melyben úgy általánosságban az ember, mint olyan jó.
Fontosnak tartottam, hogy a mai tüntetésen ott tudjak lenni, de több körülmény is kétségessé tette ezt. (Nem volt kíséretem, vagyis tudtam, ha lesz is, végig velem maradni biztosan nem tud; nem lesz kinn kerekesszékem; a botozós tapasztalatom igen aprócska merítés még, tehát ezek, így együtt eléggé megkérdőjelezték a sikert.) Ám a feladat, mely szok' nekem adódni, nem nagyon szegi kedvem, ha az aktuális cél fontosnak ítéltetik. S lőn.
Idejekorán belőttem az eseményt, mely a jelen címben jegyzett nevet kapta a szervezőktől, s arról is szólt, amit sejtet.
Battáról az egykor innen induló busszal mentem, s ahogy az nekem gyakorta szok' lenni, megint összeakasztottam bajszom egy autóssal -s a védelmére kelt biciklistával. Sokszor megemlékeztem már a Gesztenyés buszmegálló tőszomszédságában álló kisbolt sorról s az azelőtti járdaszakaszról, egészen pontosan az azt teljes egészében elálló autósokról. Azt némi levelezés, boltosokkal s önkormányzattal való egyeztetés útján sikerült elérnem, hogy a cirka 15m hosszú szakasz végén, a parkolás tilalmát jelző táblát s annak betartását ellenőrizzék, majd azt is, hogy az ominózus szakaszra lecsukható parkolásgátlók kerüljenek. (Most hajnali 3:52 van és a görcstől és kíntól, mely a bal lábam -nem ír.... jaj, az én agyam....- jelenleg uralma alatt tartja, esély sincs rá, hogy kikeressem, de majd tán szebb napokon, mert itt van a doku a padomon...) Ám most, hogy én három hétig kórházban voltam, láthatóan a parkolási szokások s a parkolásgátlók használata megváltozott -a kivívott gyakorlattal szembemenően. Ugyanis ez utóbbiak -4 db, melyek kihelyezéséről előzetesen kikértem a boltsor tulajdonosainak/üzemeltetőinek véleményét, mert nem akartam viselhetetlen terhet okozva még egy batyut a karmám nyakába varrni, s mindannyian egybehangzóan örültek az ötletnek, mondván őket is zavarják a például áruátvételt zavaró tilosban parkolók-, tehát ezek a kézivezérelt bigyuszok, az edzőtáborom alatt hogy, hogy nem, mindahányan lenyíltak s vissza sem záródtak. Ám de ezt olyannyira, hogy kifejezetten beépültek az alattuk lévő, téglakeményre döngölt, agyagos talajba. Ezt láttam tegnap is, meg korábban is már, mikor mentem gyogyótornára, de eddig csak olyannal találkoztam, mely autóorr mellett el tudtam lapulva mocizni, így nem engedtem ki konoktalemát, a decens öreg nagyimárti álcája mögül. Ám most, ahogy mentem a buszhoz, egy autó tökéletes derékszöget bezárva az úttal, körösztbe a járdán által parkolt. Ahogy battyogtam, megálltam, s megnéztem az órám –hogy van-e még időm-, majd elsétáltam a kocsiig. Gondoltam, legalább a boltosoknak jelzem, háháááá... ismét itt vagyok!!! De ennél több is sikerült.
Mire odaértem, éppen jött a sofőr. Két bottal tán nem vagyok olyan fenyegető, mint voltam a két mankóval, de tán konoktalema fejem mégiscsak ád egyfajta aurát nékem… Első mondatomban finoman –tényleg finoman- de egyértelműen jeleztem a hölgynek, hogy táblával megerősítetten is, e helyütt tilos a parkolás. Ő válaszolt is:
-Elnézést, nagyon nehéz a szatyrom- hihető volt,két megtermett batyut cígölt. De ez nem mentség. Bocs.
-A tilos az akkor is tilos, de büntetnek is itt, tudom. De legalább annyit nem kockáztatna,ha párhuzamosan állna a tilosban, hogy én szólok ezért Önnek.
Közben odajött egy biciklis hölgy s mellettem támasztotta le a bringát és kérdezte:
-Mindenki ideáll, magát miért zavarja?
…ezt imádom, a szokásjog az ugye mindent felülír…
-Mert így sem biztonságosan, a két bottal, de az EL-GO mopeddel meg egyáltalán nem férek el a járdán ha ide, a tilosba parkolnak.
Sofőrhölgy értette és jelezte, hogy érti a dolgot. Persze nem tudom, hogy így van-e sokkal valószínűbb, hogy meg akart szabadulni a tébolyult nyomoréktól, de az tuti, hogy én megtettem amit tehettem.
Tehátmég visszatérve az esemény számomra való előkészítéséhez, akiírás felfedezésekor rákérdeztem a szervezőknél, hogy lesz-e védett hely a sérülteknek, mert ha ilyen nincs, akkor én meg sem kísérlem még a szervezést sem, hisz számomra életveszélyes,a környezetemnek meg fölösleges bonyodalom lennék csak. Válaszoltak is, s előbb csak a védett hely voltát erősítették meg, majd már az indulásom előtt azt is kiírták, hogy ez a hely egy külön emelvény lesz, tehát mindenféle kívánalomnak megfelel. Így én már nyugodtan mertem nekiugrani a dolognak.
Tehát a konfliktusos előzmény után irány Pest, ahol is elébb és főként Énonokámmal találkoztam. (Édes, gyönyörű, okos fiatalember... és olyan zsigeri természetességgel mozgólépcsőzik, mintha magát betegre parázóöreganyja nem is lenne rokona....)
Majd a randitól egyenest a Kossuth térre vettük az irányt, Magdával, a kíséretemmel. Gondoltam, megnézzük az emelvényt és egyáltalán, hiszen csak akkor maradok ott egymagam -mert Magda nem tudott most maradni-, ha biztonságos. (Az Operaház* emlékezetes magányos halálfélelmes tüntetése beégett ómenként vigyáz rám néhai agyam helyéről, a tágas térről, ugye...)
* a másik ami miatt idekívánkozik az az ominózus jegyzet is, az az, hogy ott fogalmazódott meg bennem a következő -és idézni most pontosan nem megyen, majd ha aludtam egy keveset, tán, na...-, tehát amint ott, a tömegben követtem az általam kétségbeesésemben elkapott s nekem segítő szervezőt, aki "Mozgássérültnek segítek, utat kérek!" rikkantással kísért a kordon mögé, ahol is aztán elfoglalhattam helyem egy hangfalon ülve, ahogy haladtam az emberek között,megütötte a fülem egy megjegyzés:
-Minek jön ide egy mozgássérült?
Persze nem válaszoltam, csak magamban kerestem erre a nekem tetsző, vagy inkább megfelelő/valós választ. S mire beértünk a kordonok mögé akkor, már meg is fogalmazódott bennem egy egyszerű tény:
-Mert ez az én hazám.
Ponttal. Tényként.
Tehát ezért vagyok ott -bármennyire rühellem is, hogy ezt kell tennem, s nem kizárólag legendás lustaságom miatt, sokkal inkább azért a mérhetetlenül felháborító tevékenységért, amit a minielnök tett s tesz a hazámmal. Én ezt tehetem válaszként. S akkor megteszem. Persze csak akkor tehetem, ha a jó_emberek megtalálnak.
Elmentünk az emelvényhez, amire egy rámpa vitt fel s odafent korláttal övezett volt a cirka három négyzetméternyi terület. Két, külön, csak erre a helyre ügyelő sárgamellényesember állt a rámpa aljánál, s terelgették a gyülekező tömeget,én pedig nekikszegeztem a kérdéseim:
-Csak rámpa van?
-Igen.
-Ha nem tudok felmenni, akkor mi van? És ha feljutok mégis, fenn a korlátnak támaszkodhatok, elbír az engem?
-Fel tud menni, segítünk! És szerintem biztonságos korlát, elbírja, nyugodjon meg!
S tényleg megnyugodtam...
Magdának nagyon megköszöntem az addigi pesztrát, váltásként -nem is számítottam rá, tehát derült égből boszi volt a javából- Luci érkezett. S rögvest panaszkodott is, hogy olyan gyorsan szaladok a botjaimmal, hogy szinte kifulladt az üldözésemben!!! Öööö...
Sárgaember ügyesen s készségesen segített feljutnom és bevackoltam magam az egyik sarokba, ahol a lehetőségekhez képest majdnem kényelmesen, de mindenképpen biztonságosan lehettem.
Szokás szerint nem emlékszem a sorrendre, sőt, még csak arra sem kifogástalanul, hogy kik léptek fel, ezért csak az akkori jegyzetem teszem ide
- Papp Réka Kinga a Blues Munkacsoporttal zenélt, és előtte elmondta, hogy a kerítés miért is épül, hogy mije van a kerítés ezen oldalán lévőnek s mije nincs a túlnaninak... Hát DOLGA!!! Az okfejtést magát nem tudom leírni, de majd tán valahol megtalálom, vagy néhai okos agyam helyén a végtelen űrben tán varázsütésre összeáll, s akkor pótolom, mert amilyen pofonegyszerű, olyan briliáns is. A Build The Wall c szerzeményt tolták, pontosan ideillőn (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papp_R%C3%A9ka_Kinga#Politikai_tev.C3.A9kenys.C3.A9ge);
-Bornai Tibor előadta a Mindig van remény című dalát,melyhez én annyit írtam jegyzetembe:
"Mindig veled a remény... de az esélyt elveszi a rezsim", mert az nagyon fontos és azt hiszem egy bizonyos ponton elválik a már amúgy is végletesen széttagolt társadalmunk: egyre nagyobb az a réteg, ahol ha még remény van is, mert az ember, mint olyan, nem tud folyamatosan csak rosszabbra várni..., tehát ha remény van is, ESÉLY már hatalmi erővel és már-már véglegesen -legalábbis belátható időn belül nehezen változtathatóan- egyáltalán nincs. Nem túlzok. Sokszor írtam már le ezt, most nem kezdek bele ismét, s csakis a fáradtságom miatt.
-Egy palesztin menekült mesélt angolul magáról, az útjáról, az életéről. Tolmács állt mellette, így én is érthettem. Szimpatikus volt, ezzel együtt egy párhuzamos darázsfészekbe engedett bepillantást;
-Nem emlékszem a nemzetiségére... volt egy arab fiatalember, aki szintén angolul beszélt és felolvasott egy verset is,azt már az anyanyelvén. Felírtam, persze csak fonetikusan, ám kikerestem: Mahmoud Darwish Útlevél című versét. (A költőről szkszavúan http://www.szatmar.ro/LeBron_es_Kobe_is_jatszana_az_olimpian/hirek/18016)
A helyemről, az emelvényről ezt láttam:
Sokan voltak még, jókat mondtak, okosakat, jól és okosan. Fizikai fájdalmat okoz nekem, hogy a hazámat az elmebeteg minielnök saját birtokaként, mintegy telepnek kezelve, kísérletezik alattvalóival...
És íme, egy valóban hiteles beszámoló:
http://444.hu/2016/09/30/ideje-hogy-megmutassuk-mi-megsem-vagyunk-ennyire-borzalmasak
Luci és Ági a vége előtt pár perccel elindultak, de nem paráztam, tudtam, hogy lekászálódni segítenek majd. Ő érdekük is: ha nem jutok le, örökre a nyakukon maradok. Szóval, mikor vége lett, pontosabban csak számomra, mert a záróakkord az volt, hogy a színpad hátsó falát díszítő kollázst, melyet a tüntetés előtt -pl. L. Ritók Nóra is- készítettek, ott a téren, elcsomagolják, elsétálnak vele egy szomszédos utcáig, s elindítják Szabadkára, ahol tesznek hozzá egy újabb képet majd ők is tovaküldik, s így ez majd -szándékuk szerint- bejárja Európát s viszi a címben megfogalmazott alapvető tézist.
Nos,én e sétát, a megmacskásodott lábaimmal -és akkor nagyon finom voltam e kifejezéssel- nem vállaltam be, hanem az egyik sárgaembert megkértem, hogy segítsen le. Mikor ez megtörtént -lefelé sokkal rosszabb... bár fölfelé a merev boka kínnal tiltakozik, lefelé ugyanezt a kínt megsokszorozva a -valaha 25cm csonthiánnyal- remekül teljesítő lábszáramba küldve kéri ki magának ezt a bokaellenes feladatot- tehát mikor leértem, még mindig a megmentőmbe karolva, megkérdeztem, hogy elkísérne-e a metróig. S lám,készséggel megtette. Ekkor már a felesége is ott volt, s ketten segítettek nekem. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy a metróig kísérjenek el, de mivel a Deák-ra igyekeztek, az én komótos tempómban s az úrba karolva mehettem velük.Óriási segítség volt ez nekem. Köszönöm!
Kelenföldön a buszvégen ültem s vártam az indulást -mitán egy urat megríkattam akaratlanul is- ezt jegyeztem fel:
"A 49-es villamos a Deáktól csak a Móriczig jár. Pótlóbusz a halálf..ról megy a villvégtől, így 4-es metró, Kelenföldön meg zarándoklat a lifttől a másik liftig, itt -a buszvégen- 4-ből 2 mata rossz, de nincs kiírva és csak közben gyön erre reá a zember gyáreke, pénztár nincs, wc nincs, és szomjan halok. De sebaj, ezt elnyomja a bokacsípő duettem... Mer köll nekem látni a zembert, mi??? Cö..."
Aztán végre hazajöttem. Inszomniás vagyok, vagy csak széttép a kín? Hmmmm..? Ki tudja...
Egyet mégis meg kell jegyeznem: a szónok első beszélőként felhívta a tömeg figyelmét többek között az emelvényre, ám csakis -és ezt többször elismételte- a kerekesszékeseket szólította meg. Igen,ők egy részhalmaza annak a csoportnak, melynek tagjai számára nagyon fontos tereptárgy egy ilyen szerkezet. A tömegben láttam több botos, mankós embert is és akármennyire nehezen hihető,ők egy ilyen tömegben fokozottabb és kicsit más veszélynek vannak kitéve, mint a kerekesszékesek. Hogy ezért-e vagy mi másért... egyedül én voltam a védett helyen. Egy kerekesszékes kisember feljött fotózni, de amint kattintott párat, ment is, valamint néhány kisgyereket helyeztek biztonságba itt a szülők.
Nos, nekem nagyon jó volt, hogy volt. Köszönöm!
Nem aludtam egy kukkot sem, és ma is megyek azt hiszem. Hmmm....
2016.10.01., 06:44
~~DISCUSSION~~
| ← NK '16- 15. | Tiszta szívvel - (már) filmmel → |