Pedig igyekszem.
Egy kis terápia, hátha nem az ájulás, hanem a nosztalgia kerekedik felül. Nálam, hézagos memóriámban ha felcsillan egy-egy ilyen kincs, azonnal kedves érzelmeket ébreszt és mint most, le kell jegyeznem.
Mert ugye az Albert Einstein Bizottság az tudta mi a lényeg. Ha kevesen is értékelték, de az a kevés, az bizony, nagyon.
Míg az almám másik fele katona volt -sorkatonai szolgálat, az én koromban volt még olyan, hö- ezt a koncertfelvételt* hallgattam soxor, azon a bizonyos, tegnbapo már megemlkített Europa Star kazettás magnón. Egyeske, akkor már a kiságyában lakott, tehát ilyeneken cseperedett gyermekem.
Van még kérdés ezekután?
* Konkrétan ez volt meg kazettán és most találtam rá a jutyúbon, tehát, kézenfekvõ, hogy ide is pekolom a padomra.
Mert "ilyenek a lányok". Ugye?
| ← Beálltam a sorba | Megemlékezés → |