1) Mi is? Hát, EZ.
2) Mer'mér'? Hát EZÉR'...
Itt tartok éppen, a mára már félévesnél is hosszabb folyamatban. S talán most egyenesben vagyok, csak ki ne derüljön, hogy késõ.... vagyis lószart, akarom mondani, ugyan dehogy késõ, csak a fal és a zördögfestés esete hessegetõdik elfele, ugye...
A lánc elemei,
- a második TEP augusztus 22-én való beépítése -ennek volt félévfordulója a minap-,
- az akkor napvilágra került méltatlan, négy, majd csak három centivel magasabb létforma elfogadása...,
- aztán az addig rejtett, de mára nyilvánvalóan onnan induló, akkor is érezhetõ, de azóta már-már viselhetetlenné fokozódó kín, s ennek hiábavaló bizonygatása,
- majd levakarhatatlanságom okán végre valahára BEIGAZOLÓDÁSA,
- s most jön a kiigazítás.
Jönne.
Vagy mi a retek.
Tanár úr -akinek a kezébe tettem teljes bizalommal az életem és akit határtalan tudással, kihívásokkal szembeni nyitottsággal és küzdõszellemmel bíró óriási szaktekintélynek ismerek s ismer el a szakma is-, nem látta e vápa elmozdulását -sem a térdem -2 db 2x1 cm-es- csontkinövését-, s elintézte a többször, soron kívül kért idõpontban lejátszott kontroll vizsgálatom alkalmával a panaszaim ennyivel:
- Márta, magának annyi baja van, örülünk, hogy járni képes! Nincs konkrét oka a fájdalomnak.
S ezt így -ismeretlen okú fájdalom- bele is írta minden alkalommal az ambuláns lapomba, csakhogy én nem álltam meg, mert hisztispicsa vagyok, ez oké, beképzelek ezt-azt, ez is oké -például sokszor, nagyon sokszor barátságot oda ahol legfeljebb leereszkedés vagy érdek van-, de a fájdalomnak nagyon széles skáláját ismerem, azt meg tételesen tudom, a csípõprotézis beültetés után a csípõ NEM FÁJHAT. És pont. Ergo: mennem kell, amíg valaki el nem hiszi nekem ezt és meg nem teszi a kellõ lépéseket.
A feljebb citált szárleszállós kérdõs posztban írtam, hogy vödörelmozdulás végre leíródott, ám ez csak az elsõ .de láthatóan az egyik, ha nem a legfontosabb lépés a normális állapothoz vezetõ úton, mert így mehetnek tovább a dolgok.
Persze még ez sem ilyen egyszerû, mert Juhász doktor javaslata, miszerint bölcsességfogak ki, majd fokozott gyulladás, utána csontosodás, sora túl sok veszélyt rejt magában, s vajmi kevés reményt a megnyugtató megoldásra, így elküldtem a kiírt röntgeneim -OORI-ban és itt, az SzTK-ban is a legfrissebbet- az OBSI-ba konzultációra.
Persze ez nem ment egyszerûen és én, mivel egyáltalán nem értek hozzá elfogadtam az itthon kapott javaslatot csak egy ismerõsöm, aki az OBSI-ban dolgozik, mondta, hogy õ nem nyugodt, megmutatná a cd-ket ott és kérne kontroll-véleményt, hátha valami nem teljesen kerek. S miután ez egyre rosszabb és nagyon régóta húzódik én boldogan belementem.
Tegnap este meg is kaptam a szóbeli kiértékelést.
Hmmm... nem nyugodtam meg nagyon.
Ennek nyomán ma reggel fél 8-kor, felszerelkezve egy üvegcse laborcélzott folyadékkal, mentem a háziorvosomhoz. (S azért olyan korán, hogy a vitt cuccot leadhassam még, mert labor itt reggel 9-ig van.)
Háziorvosom nagyon készséges, ismer, tudja minden történésem, s most is azonnal adta a megfelelõ papírokat, és hozzá az útmutatót, jelesül: egyik laborvizsgálathoz és az izotópos röntgenhez õ nem adhat beutalót, arra csak szakorvosnak van kompetenciája, tehát ezekhez hová is menjek.
S mentem. Elõbb vérvétel, aztán sebészet.
Ahol is egy eddig számomra ismeretlen orvos rendelt, aki nagyon szimpatikus, kedélyes, középkorú, tekintélyt kölcsönzõ magasságú úr. Elmondtam neki a mesém, mutattam a papírjaim -legfõképp azt, amelyiken leíratott a vápa elmozdulása-, s máris kaptam a kiegészítõ PROCALCITONIN szint mérésére vonatkozó kérelmet, ám a másik javaslat, melyet szintén telefonon kaptam elõzõ este, pillanatnyi falba ütközött. Mondván, mi az, hogy IZOTÓPOS RÖNTGEN???? Azt mondta doktorbácsi, hogy olyan nincs, Õ olyanról még nem hallott.
Öööö.... nekem ezt mondták az OBSI-ból.
Oké... akkor írt nekem a Szt. Imre Kórház (területileg idetartozik Batta) Izotóp Labor felé címzett beutalót, melyben megjelölte célterületnek a bal csípõm, s mikor átadta a beutalót, elmondta, ez így biztos nem lesz jó, mert tudomása szerint olyan nincs, hogy "izotópos röntgen"... én meg egyrészt annyira meglepõdtem, hogy a falattaamásikat, másrészt az órák óta tartó ácsorgástól -mert csak itt-ott van számomra alkalmas szék- agyam a létfenntartásra fókuszált s nem bírta elõadni a "kontrasztanyag" szót, pedig ott álltam, mankóimra támaszkodva, belül üvöltve a kíntól,meredten magam elé bámulva s kutatva agyam helyén lévõ -most vészesen üres- regiszteremben, hiszen nemhogy én ismerem ezt, de még allergiás is vagyok a kontrasztanyagra, mely ugye az izotópot, mint olyat, tartalmazza. Pedig így tán beugrott volna nagy tudású doktorbácsinak.... de sebaj... (Ja, arra a kérdésre, hoyg oda nem kell idõpont? Csak odamegyek és kész? Ez volt a válasz: Ezt én honnan tudjam, nyilván nem így megy, de kérdezzen rá!) ((Hmmm...))
Utána torna, épphogy odaértem fél 11-re, Edit megmacerálta addigra zöldre állt talpam-lábfejem-bokám, majd mentem vissza háziorvosomhoz, hogy megnézze, valóban rossz-e a kapott beutaló.
Tóth doktor -ahogy fent mondtam- nagyon készséges. Meghallgatott, megnézte a beutalót s már telefonálgatott is. Vagy négy kör alatt sikerült elrendezni a dolgot, hogy igen, az a beutaló erre jó, s a vizsgálat elõtt igyak meg 1,5-2 l folyadékot és összesen 3-4 óra lesz az egész.
Idõpontot is kaptam, mely a legkorábbi szabad volt: március 19. reggel 8.00 óra.
No, ez egyrészt remek.
Másrészt meg két okból is nagyon szar,.
1) 18-án megyek Tanár úrhoz s szerettem volna vinni már az eredményeket, melybõl látható az amire õ legyintett s melyet én féléve mondok,
2) reggel 8-ra én hogy a retekbe kerülök fel Battáról a kórházba? ('R' ÉPÜLET)
De ez csak kukacoskodás. Csodák márpedig vannak, tehát addig még alakulhat a dolog, lehet elõbb is mehetek valahová, és ha nem, legalább a labort és a beutalómat Tanár úr orra elé rakhatom, másrészt meg már meg is van, hogy hol alhatok Pesten akkor, hogy ne hajnalban kelljen buszoznom ha marad ez az idõpont.
A másik, nagyon csendesen, de ütemesen zakatoló tamtam a fejemben, hogy addig még van három hét... nehogy a gyulladás addig olyat tegyen csípõmmel, ami jóvátehetetlen... de ezzel nem is foglalkozom.
Nem.
Ami késik, az késõbb van. És pont.
| ← Lámpaerrnyõt le! | A tudatlanságod mindenkinek kényelmesebb! → |