Hülyülök megfele
De erre legalább emléxem.
Vagy nem is?? Néhány hetes mélyrepülés elõzte meg ezt a jelen állapotot, amit már nem cincál szét a kín (csak módjával és csak kistestvérét küldi maga helyett, úgymint a fájdalmat), sem az égetõ gondok (ez is csak amolyan eufemizmus, mert lehet, hogy csak elsinkófálom magam elõl, de legalább így rózsaszínûbb a kép...), tehát már észrevehetem önmagam.
De jó, mondhatnám, csak így most akkor kiderül, hogy ezt-azt nem tökéletesen mûvelek.
Néhány példa:
1. Az abszolút "sztenderd", hogy ha megígérek valamit, nagy valószínûséggel nem jut eszembe, hogy megtegyem (legyen az telefonálás, levélírás, enek mondom el, annak átadom az üzenetet satöbbi), vagy legjobb esetben is utolsó pillanatban derült égbõl villámcsapásként ér a felismerés, hogy bakker, ezt nekem meg kellett volna tennem!!
De most ez már olyan szintet ért el, hogy a gyerekeim is és a barátaim is tisztában vannak pillanatnyi helyzetemmel, úgyhogy éppcsak nem mutatkoznak be minden egyes találkozásunknál. (Pl. reggelente a gyerekeim.) Szép, mi?
2. Azt a nyomorult kavicsomat mindig elfelejtem bevenni. Az egy (illetve darabra kettõ) aloés tabletta, amit azlrt szedek, hogy ne legyen fekély a szép, nyomorult lábamon. Reggel beveszem, mert az már szertartás, miszerint memória gyógyszer, kavics, kávé. De a nap további részén nincs agy-támogató tabletta beszedési kötelezettségem, tehát ezért nem koncentrálok "görcsösen", ergo, el is felejtem az egészet. Ja, kávézni azért szoktam. Ki érti ezt?
3. Ma a gyerekeim ellátogattak Esztergomba Apuhoz. Apu, nagypapához illõn ebéddel várta õket, s tõlem azt kérte, hogy szóljak, mikor indulnak innen, hogy meleg kajával fogadhassa õket.
Mondanom kell, hogy szóltam-e?
Borzalmas vagyok.
De legalább vigyorgok! :))
2008-05-18
~~DISCUSSION~~
hulyulok_megfele