Az elõzmény: http://talema.blogter.hu/?post_id=37502
Nyugodt voltam. Igazából még a két héttel ezelõtti nyugalmam is túlszárnyaltam valamiért, pedig OV íróasztal mögött ülõs, mindenki szájába rágós "most aztán baj van, óriási tragédia, de MI majd segítünk rajtatok" beszédével kicsit felélesztette bennem a gyanakvást, miszerint, hátha akad még jónéhány ember, akit meg lehet vezetni a depressziós nagyi képe és a reményvesztett család dokumentációja után, a megfontolt politikus koreográfiájával. (Szépen faragott íróasztal, mögötte nemzeti zászlónk, s minde háttér elõtt megfontoltan beszél önjelölt s elhivatott megmentõnk.)
De én biza egy semmiagy vagyok, úgyhogy ezzel engem már olyannyira nem lehet megvezetni (vagy elhitetni velem a valóságot, miszerint engem most bizony meg kell menteni), hogy totálisan nyugodt voltam, miszerint az MSZP megnyeri a választást. SZDSZ pedig úgy szerepel, ahogy kell és elvárható tõlük. :) (Fõztem, aludtam, szavaztam, zenét hallgattam, Lost-ot néztem, aztán odakatt a TV2-re, hogy mégis megtudjam igazán hogyan is állunk...)
Szinte eldõlt már, amit én (meg hát azért nem csak én) igazából már tudtam, mikor megszólalt a telefonom.
Hát, ki lett volna más, mint az én apukám... Esztergomból hívott, hogy figyelem-e az eredményeket. A lányaim mellettem ültek, de õk is hallották, amint Apu hangos röhögés közben, zajosan artikulálva közli a nálunk éppúgy a tv-n megjelenõ adatokat, merthogy õ is éppen a TV2-t nézte...
Szóval, az országot majdhogynem átszelõ (jóvanna, ~90 km is valami:) igazi 'mézgacsalád' a miénk! :)
| ← Roki-humor | Fáj → |