Sokszor -nem elégszer, de nem egyszer- írtam már az EBH-ról. (Pl.: itt vagy emitt...)
Most volt a TÁMOP 5.5.5 projekt záró rendezvénye, a Hotel Gellértben.
Ideális helyszín, több szempontból is. Számomra leginkább azért, mert metróval tökéletesen -akadálymentesen- megközelíthetõ a Kelenföld Pályaudvar Volán buszvégtõl, így macerát sem jelentett a megjelenésem.
Elõre leszerveztem, hogy lehetõség szerint kerekesszékkel megyek, így fontos, akadálymentes-e a helyszín ésatöbbi s várakozásaimnak megfelelõen felkészülten álltak a kérdéseimhez. Két mankóval mentem, majd a délelõtt folyamán odaért a székem is, s boldog megkönnyebbüléssel ülhettem át bele, mert addig a táskámmal, két mankómmal s a kapott repicsomaggal voltam odaszegezve a szalon egy normálisaknak igen kényelmes, nekem inkvizíciós székéhez.
/Elõadóteremnek berendezve akkor/
Épp ezért én csak jóval késõbb fotóztam, hiszen a nap elsõ részében a túlélés volt az egyetlen cél, amit szem elõtt kellett tartanom.
Egy dolog miatt különösen meg kell jegyeznem ezt a napot, mely esemény még a szokásos fontosságánál is magasabb szintre emelte ezt, s nem az ebéd non plusz ultra színvonaláról, vagy a személyzet -mind a hotel, mind a szervezõk- készségessége miatt, hanem egy, számomra meglepetés okán.
Ez pedig a GRUND SZÍNHÁZ.
Olyan eleme volt ez a napnak, mint a képzés némely gyakorlata, melyek az egész igen magas színvonalából még kiemelkedtek.
Könnyed -hisz improvizációs-, kitalált -hisz ha úgy tetszik, irányított szitukkal operált-, okos -mert talán egyáltalán a felvetésükhöz kell a növényi szintnél jóval magasabb s kombinált iq, pláne eq- és bátor -ami talán túlzás, ehelyett inkább a profi a jó szó, mert képesek és bátrak voltak bevonni minket a játékba.
Mint a képzésen, szituációs játékok voltak terítéken s ezek ütemét megszakítva szólhattunk bele, mi, szemlélõk, s fordíthattuk akár más irányba a történéseket.
Megismerkedtem egy LMBT aktivistával -akinek a nevét persze mert nincs eszem elfelejtettem és amit nagyon sajnálok- aki nagyon szimpatikus, s délutánra, mikor a RÖVIDFILMPÁLYÁZAT eredményhirdetése zajlott, nézd meg, amúgy!!!!- jöttem rá, hogy akár fotón is megörökíthetem a helyszínt, de a tárhelyem itt most azt mondta, ennyi és nem több, így nem tudom betenni a képet.
Után indokolatlanul sokat gyalogoltam -hisz én osti, azt gondoltam, mit nekem egy metró megálló!!!-, aztán hazabuszoztam és megint gazdagabb lettem.
(Remélem, a kerekesszékem megkerül, mert azt ott hagytam a recepción, ahonnan ma viszik el, ha minden igaz.)
← Emelet vs járdaszegély | Bölcsõ → |