Egy kávét kérek!
Ez egy válasz, arra a kérdésre, melyet lyányaim tettek fel, hogyaszongya: Mit kérsz szülinapodra?
Erre adtam ezt válaszul, mármint azt, hogy egy kávé erejéig legyünk mán egy légtérben mind egyszerre...
S eljött a nagy nap.
Péntekkel kezdődött, mikor is Dittével is randiztunk -mert éppen most vannak itthon-, Zoëval kettesben jöttek elém Kelenföldre, onnan együtt mentünk át az Őrsre. Most csak ennyit tudtunk találkozni, de ebbe is belefért egy sütizés és jó hosszú séta, hiszen most még a szokásosnál is lassabban közlekedem, így egy héttel a gipszlevétel után...
Kaptam tőlük hajmosószappant és minimuff tepsit :) Holnap sütök is egy muffin-csapatot.
Az Árkádban bementünk a könyvesboltba, ahol is Zoë segített választani ErikÁronnak mesekönyvet -egy Pom-Pom és egy erdő-bemutató ismeretterjesztő könyv lett a nyertes-, majd taxival mentem tovább Kistarcsára.
Most is egy beszélgetős sofőrt fogtam ki és gyorsan telt az idő.
Bertáéknál egy mosolygós Áron és cserfes, dumcsizós, bújós Erik várt.
Erik rögtön el is tángált néhányszor Bogyó és Babóca társasban:
Imádom.
Aztán ragaszkodtam ÖsszOnokás fotóhoz:
Majd odaért Fanni is, és egyszer csak elpakolták előlem a társast és Erik ugrándozva jön és énekel, miközben Bandi kezében egy torta, rajta kérdőjel alakú gyertyával.
Nagyon megleptek. Erik átadta az ajándékukat is:
Kiderült, a tortázással azért nem vártuk meg Dorkát, mert Erik, már amikor odaértem, akkor kérdezgette szüleit, hogy mikor szabad már engem felköszönteni, s ahogy Fanni megérkezett, nem lehetett visszatartani.
Fannitól csokikat kaptam, nem is értem... :D
Nemsoká Dorka is odaért, és vad szellemvadászatot csináltunk, ilyen lézerpisztolyokkal a falra vetített szellemekre. (Öregnéni vagyok, na, és én még nem is láttam ilyet...)
Estefelé elindultunk Dorkával, útközben bementünk Simihez, mert ő még dolgozott, kívülről megmutogatta Egyeske a telephelyet, mert eddig mikor meséltek róla, el sem tudtam képzelni, na most már van kép is a leíráshoz.
Kettesben hazamentünk hozzájuk, ahol is összeismerkedhettem a kismakkákkal -Nyafi és Vacak??... talán, jaj, remélem, jól emlékszem...-, elkészítette Dorka az ágyam -maguknak a földön csinált fekhelyet én meg bitoroltam az ágyukat...-, és megnéztünk egy filmet. (Hang nélkül... nagyon nem semmi egy opus)
Mikor hazaért Simi is, megvacsoráztunk és már éjszaka is lett.
Reggel zuhogó esőre virradt, de verőfényes délelőtt lett belőle. Simi sárgabaracklekvárt főzött, mi ketten meg elmentünk vásárolni (leginkább celofán kellett a lekvárhoz).
És egyszer csak jönnek felém, én gyanútlanul ülök csak a számomra megmagasított székemen, s felköszöntöttek.
Ímé mondom néktek, ezt a remekbe szabott sk falat csinálták nekem:
Még kávéztunk, összeszedelőzködtünk és elindultunk Battára.
Én annyira elfáradtam, ebben a kétnapos kávézásban..., hogy délután kettőtől hétig aludtam... azóta meg nem győzöm köszöngetni a szülinapi méltatásaimat.
Merthogy 49 éves lettem én.
2019.07.13., 20:56
~~DISCUSSION~~
| ← Bokamacera - letelt | Felülvizsga -megérkezett → |