Legfrissebb :: Archívum :: Címkefa :: Üzenőfal :: Kereső :: Index :: Új cikk

.... amennyire akarom...


  

.. avagy, KISCSOPORTOS DECENS BESZÉLGETÉS, második felvonás.

Mivel az elsõ körbõl kimaradtak ketten, hát kénytelen voltam ismétlést csinálni e jeles eseménybõl. S ugyan egyikük -az említett duóból- nem is reagált ismételt megkeresésemre, másikukat viszont nagyon-nagyon szeretem -de helyesbítenem kell, mert mindkettõt, sõt, a megkörnyékezettek közül kivétel nélkül mindegyiküket illetem ezen érzéssel, hisz ugye ecseteltem volt ezt...-, így mondom, kelletlenül de belementem a tegnap megrendezett szeánszba.
Tél lévén nekem megint lefagyott a lábam, mire odaértem a -naná, ismét a_Wichmann-ba mentünk- célhoz, de pláne mert megint bírtam találni egy turkálót. És anyagi helyzetem folytán ki kell használnom az ilyen -mainapság ugyan nem ritka- helyek kínálta alkalmakat.
(Most "csak" egy puha, meleg, bolyhos fekete hatalmas kendõ-sállal lettem gazdagabb, aminek aztán az éjszaka folyamán nagy hasznát is vettem, de erre majd késõbb kitérek még.)
Úgy beszéltük meg, hogy Marianna a Deák téren a 49-es villamos megállójában vár engem, ahol Anit is összeszedjük és együtt baktatunk a Kazinczy utcába, ahol aztán még valaki csatlakozik hozzánk. A terv remek volt, de megint szétcsúsztak picinkát a dolgok... Marianna megfagyott a megállóban, mert Õ hamarabb ért én meg késõbb értem oda, mint a megbeszélt idõpont volt, ráadásul Ani a villamoson ért utol telefonon engem, hogy késni fog kicsit, induljunk el a Király utcán s utolér, mert én ugye, kitartó vagyok, de ennek épp reciproka a gyorsaságom...  Tehát mi, a jégdarab Marianna és én, a már-már jeges lábú rokinéni, caplattunk ahol kellett, s a sarkon én még levettem pénzt a matából, hogy már mégse egy vas nélkül érkezzek megint... csakhogy megláttam egy 'secondhand' feliratot mentemben, s nem bírtam ki, berángattam szegény barátnémat, s a frissen felvett készpénz háromtizedét azonmód ott is hagytam -de ismétlem, milyen jól ettem!!!-, kijöttünk, baktattunk tova s már álltunk a kocsma elõtt, mikor felhívtam Anit, hogy most akkor mégis hol a retekben van, velünk szórakozik???
Höhö... nem az történt, hogy megint én értettem félre valamit, ááááá, nem... szóval, amíg mi válogattunk a szebbnél szebb mások levetett darabjai közt, Õ elment az üzlet elõtt s mikor beszéltünk, már majdhogynem a Deáknál járt..., így pontosítottunk, s mi vártunk tovább, de a fagy bezavart minket a szomszédos DM-be, mert délután -még otthon- láttam a friss katalógust, s egyedül a helyi üzletbe nem jutok el, így kapóra jött ezen alkalom kihaszálni a lehetõséget.
Gondoltam én...
Mert amit kinéztem a katalógusban, az van is, de csak mától, ma meg már nem tegnap van... ööö... vagy mi, na. 
(Két doboz Somat, összesen 228 db mosogatótabletta 5.400 HUF.) Ott tanakodtam s késõbb kiderült éppen a boltvezetõvel folytattam a beszélgetést, ami úgy folytatódott, hogy megkérdezte, holnap nem tudnék-e visszajönni, persze elmondtam, hogy mi van -melybe a malaculási célt, mely lehetõséget adott egyáltalán az ottlétemre s így a bolt felfedezésére, nem említettem, mert mint az tudott, decens egy néni vagyok, ugye-, erre nem adta fel, hanem újabb ötlettel állt elõ: ad nekem kupont s így a jelenlegi ár feléért kapom meg az áhított terméket. 
Öööö...csak álltam s elõször nem is értettem ... aztán, elmondta még egyszer s ekkor már a kezében is volt két kupon, így felfogtam és persze le is csaptam a lehetõségre. Mondtam, egyrészt hálás köszönetem, másrészt csakis jó hírét,nagyon, nagyon-nagyon jó hírét fogom kelteni ezen üzletnek!
Hisz így, nem gigamegabazinagy csomag, csak XXL méretû, egyenként 56 tablettát számláló adaghoz jutottam kereken 50% engedménnyel, mellyel nagyon is megközelítettem a füzetben kinézett -csak elvétett nappal célzott- árfekvést.(112 db/ 3.000 HUF)
Szóval, feleim, ha izémizé kék, kozmetikum, vegyiáru satöbbi, akkor tessen menni bizalommal IDE, ni!!!



És tényleg!!!!!
/Kép ehunnan, ni/

És mi a csuda, Ani benn volt ott, az imént megénekelt üzletben, ahonnan aztán végre együtt mehettünk át a korcsmába.

Most a "FOGLALT" tábla díszelgett a múltkor általam kiválasztott asztalon -hiszen a nem egyforma székekbõl adódóan megvolt a lehetõség kiválasztanom a kényes ízlésemnek legmegfelelõbbet- s épp ezért kérdõn néztünk Pistire, aki készséggel megnyugtatott, hogy az ottan bizony a miénk... Így fokozott boldogsággal és kékre fagyva telepedhettünk le az_asztalunkhoz.
Ez most így, egy valóban törpebuli volt, már létszámát tekintve, de szokásunknál maradva s csakis a tél okán, szépen fogyasztottunk forralt bort, említés szintjén kicsit politizáltunk, megemlékeztünk fontos s még fontosabb eseményekrõl, elõástuk kollektív memóriánk mélyérõl, hogy kivel hogyan ismerkedtünk össze, és áhítattal hallgattuk Tamás gitárjátékát és énekeit, melyek az Õ mély, gyönyörû zengésû hangján igazán, nagyon is hangulathoz illõk voltak. Nos, ekkor már nem fáztunk.
Közben csatlakozott hozzánk egy eleddig számomra ismeretlen fiatal hölgy, ki gyönyörûségesen szép, csillogóan okos, fájón remek humora van és remekül bírja az alkoholt. Tehát, mondhatni megtiszteltetésnek veszem, hogy megismerkedtünk.(Fájón remek, hisz nekem meg nincs... ezért fáj a másé....)
Múltkor SupernemSzabi és Rumcájsz alteregó, most meg személyesen HAÁS VANDER PÉTER ült a szomszéd asztalnál.
Tamás persze most is ellátott minket tonnányi, finomnál finomabb enni-innivalóval, így ismét minden szempontból kivételezettnek érezhettem magam.
Most nem maradtunk olyan sokáig... vagy koránig, na... mert gondoltam, még idõben le kéne feküdnöm, hogy ne legyek agyonütve reggelre. Ehhez képest elmetróztunk a Határ útig, ott felküzdöttem magam egy nemtomhányas buszra, amirõl nemtomhol leküzdöttem magam, majd elgyalogásztunk egy megállónyit egy másik kék tömegközlekedési eszközig, amire még magasabbra kellett másznom, de Ani segítségével sikerült megugranom azt is (egyedül nem ment volna, mert a lépcsõk egyenként magasabbak, mint amennyire az én térdem-csípõm hajlani képes). Vagy ezer megállót mentünk -szerintem már Szeged határában jártunk- és végre megérkeztünk.
Bakker!!! Most esett csak le, hogy én elkezdtem nézni egy filmet, Ani gépén, de lévén már vagy hajnali 2 körüli idõ, nem igazán tudtam követni a cselekmény folyamát, így lekapcsoltam, azzal, hogy el ne felejtsem majd mondani, hogy kérek ebbõl egy példányt a gépemre, de persze -ahogy mondám- ez úgy, ahogy van el is illant elmém helyérõl...
Szóval, alvás, hajnalban kelés -mármint Aninak, én még lustiztam- aztán komótosan elkészültem.
Nagyon komótosan és nagyon jókedvvel. És nagyon elégedetten.

Aztán,nagy szerencsémre, s váratlan fordulatképp hazahozott autóval egy ismerõsöm, tehát nem kellett buszon -és ezer megállónyi bkv-n- cígölnöm a két bazidoboz mositablettát és a már lassan egy hónapja Aninál dekkoló, vadi új ORION mixeremet... ja, útközben vettem észre, hogy hát, bizony az a pakk, az ott maradt még mindig, tehát a vadi új mixerem még mindig ott van, ahol eddigi életét is töltötte... hüpp. Ergo: mihamarabb szervezni kell ismét egy szeánszt, hogy végre hozzájuthassak a ketyerémhez.

És zárásul, ha múltkor HALOTT PÉNZ létszámra vonatkozó alapvetésére hivatkoztam, akkor most sokkal, sokkal-sokkal komolyabb s mélyebb gyökerekkel bíró Quimbyt idézek:

Hogyaszongya:

"Mekkora métely, mekkora hatalom
Annyira mar meg amennyire akarom"





"Látod ott a semmi ágán most is egy nagy holló hegedül
Nem vagy egyedül, senki se menekül
(Senki se,) senki se menekül"


  2014-02-06
  ~~DISCUSSION~~
dm haás vander péter quimby talema wichmann

amennyire_akarom

Hogy tetszene?ZENEMA - Sziámi: Ennyi

Legfrissebb :: Archívum :: Címkefa :: Üzenőfal :: Kereső :: Index :: Új cikk