Csak egy álca.
Eltemet vagy már el is temetett?
Elfáradtam, és ezen a kívülrõl tapasztalt butaság* és érzéketlenség csak súlyosbít.
A csigaházam bezárul. (Bakker! Az nem is tud bezárulni, csak a kagylóhéj... sebaj. Az enyém erre is képes.)
*: akkor is, ha tudom, hogy én aztán buta vagyok. De a rosszindulat, hidegség ha párosul a butasággal, na, akkor igazán veszélyes.
6 éve történt.
Mi is történt akkor?
Emléxel? Én igen.
És õk is, azok is akik most ékesszólón hírdetik lenézõ elveiket a dologgal kapcsolatban. És úgy általában a másokat érintõ történésekrõl megmondják, hogy magánügy, semmi közük hozzá, és aki arra ragadtatja magát, hogy emlékezni merészel, nos az természetesen csak a hisztis jelzõt érdemli meg a legjobb esetben is.
Tegnap volt nálam egy ismerõsöm, aki azt mondta, hogy az RSJ! olvasása után azt gondolja rólam, hogy nem is vagyok itt.
Élek, de nem élek.
Álcát hordok folyamatosan.
Hogy az iwiw-es bemutatkozómban az a néhány szó mennyire ijesztõ számára, hisz abból látszik igazán, hogy nem is vagyok itt. Hogy ÉN nem vagyok itt, csak mintha...
Mióta?
Majdnem
6 éve történt
Emléxem az igazi életemre. Emléxem a nyugalomra. Emléxem a borzongásra. Emléxem az almára.
Emléxem a visszatérésre.
Emléxem a rémületre.
Emléxem a kínra.
Emléxem a halálvágyra.
Emléxem a kínra.
Emléxem a döntésre.
Emléxem a kapaszkodásra.
Emléxem a "mégegylépésésodaérek"-re.
Emléxem a kínra.
Emléxem az átrendezõdésre.
Emléxem a kínra.
Emléxem az elfogadásra.
Emléxem az "újratanulás"-ra.
Emléxem a jeges rémületre az altatástól.
Emléxem a kínra.
Emléxem a folyamatos, elõbb szaggató, hangos, majd még szaggatóbb, de fojtott zokogásra.
Emléxem a "reggel ha felébredek holnap lesz, vagy elmegy felettem megint néhány hónap?"-ra.
Emléxem a segítségre.
Emléxem a segítõkész arcokra.
Emléxem a kínra.
Emléxem a segítõkész kezekre.
Emléxem a bíztató félmondatokra.
Emléxem a kemény butaságra.
Emléxem a lenézõ kioktatásra.
Emléxem a türelmetlen hidegségre.
Emléxem a riadt madárra, aki a járókeretre támaszkodva azon tépelõdött, hogy mit csinál mindig rosszul?
Emléxem a tengernyi "miért?"-re.
Emléxem a fontossági sorrend felállítására.
Emléxem a komód elhelyezésére. Emléxem annak a "belakására".
................................................................................
Emlékek nélkül lehet.
Emlékek nélkül nyugodtabb.
Emlékek nélkül semmi sem számít.
Emlékek nélkül semmi sincs.
Emlékek nélkül én sem vagyok.
| ← SZEMBEN AZ ÁRRAL? | Nem hittem, hogy alkalmas vagy rá! → |