Pedig engem meg sem dicsértek. (Persze de, de ez meglep és itt nincs is jelentősége..)
De, hogy az elején kezdjem, tegnap volt az idei utolsó Túlélőklub, tehát az OORI-ba kellett eljutnom, s most tökéletesen sikerült az időzítés, hiszen ugyan próbáltam ismét bkk-meosz szállítást szerezni, időben, ahogy kell, de saaaajna, ez nem jött be, de még az elszállításomra sem... de ez mellékszál, hiszen mit akar a hüjenyomorék, most mér nem marad a valagán, ugye... de vissza a fősodorhoz, tehát ismét az alapítványi segítséget kellett igénybe vennem s így nem reggel, hanem épp egy kávézásnyival ellőbb csak értem oda Keszire a rehabra, majd megvolt a klub, s épp a karácsonyi sütizés tetőfokán kellett elszaladnom, hisz engem ekkor már várt a taxi. Kényszertaxi. Muszájtaxi. Kölcsöntaxi. KöszönömMagdataxi.
/...ja, és Kedvenctaxis... ha már, hiszen a sofőr, megpályázta nálam eme státuszt, s én aspiránssá tettem erre őt, szószátyár öreg rokinéni vagyok s a taxisok közt sokan vannak akik szívesen eljátsszák, hogy ezt szívesen fogadják.../
A NemAdomFel-be is időre értünk át, s ott egy aprócska székcsere után, mely lehetőségét a romkocsma fílingnek köszönhetem egyáltalán -no meg a szana szakadt csípőimnek...-, már kezdődött is amire oly nagyon vártam.
Egyszerűen elámulok ettől a nőtől. Tátott szájjal, egy molekulányi kétségtől* is mentesen, kitárt lélekkel hallgatom, iszom minden szavát, imádom az attitűdöt, mely a világ előtt így ismert: ERDŐS VIRÁG.
Amiktől pedig ő ő, azok a gondolatok, melyek szép szemei mögött, agyában felsejlenek s szaggatott szótagokban strófákká állnak össze, azok jelentik a valóságot, azt a valóságot, melyben élünk, azt a valóságot, mely a mi vétkünk, melynek részei, fenntartói, pázzüldarabkái vagyunk mind.
/* öreg, nyomorék, sokat megélt nagyiként már tudom, a naivitásom, mely a túlélés alapvető része -meg úgy simán az eminyé, gyárilag-, nem segít a valódi életben, de mint tudjuk, a valódi élet meg én... hol is vagyunk egymástól... / /...jut eszembe, HOL: https://www.youtube.com/watch?v=D_Y_98LkNSE/
S ő mondja. Mi pedig hallgatjuk. S ő is tudja, hogy hallgatunk. ... pedig ha majd nem hallgatunk... ..jut eszembe: MIKOR http://www.erdosvirag.hu/versek/mikor
S ő mondja. Mondja, mert érzi a jelen világot, s amit lát, attól kicsordul benne valami, s papírra kerül. ...és ez nekem jó, megjegyzem.
Én tudom róla, évek óta, hogy ilyen ember. Tudom, hogy -érzékeny emberként- folyamatosan foglalkoztatja a kérdés, hogy jó-e amit csinál és vajon azért szeretik-e. S azt is tudom, hogy igen, nagyon jó. Nagyon-nagyon.
És ezt köszönöm,és ez nekem nagyon jó. Meg nagyon sokunknak. S talán nem elegen frusztráljuk őt. Mert nagyon kell, hogy az ő hangja szóljon... szóljon s megértsék.
2012. karácsony előtt készült felvétel ez.
A Péterfyből pedig a temetőre látni.
Én tudom.
2016.12.15., 12:58
~~DISCUSSION~~
← Lóhalál | Lympho'16 - 14-15 → |