4. nap
Shoppingolás és gyorsulási verseny.
E két jeles esemény között, bazi nagy tengerjáró hajó zenés búcsúztatása a kikötõbõl.
Reggel elautóztunk a messzi távolban lévõ varjúba bevásárlást eszközölni, mert tej sajna már nem volt itthon (ill. otthon, Dittééknél, ami nekem csak pillanatnyilag itthon, na... csak azért mekegek itten, mert allergiás vagyok rá, ha a gyerekeim otthonnak nevezik átmeneti lakhelyeiket, s most érzem én is, hogy nem tudom úgy megfogalmazni ezt, hogy megfeleljen kényes ízlésemnek, pedig igyexem), ami ugyan csak nekem hiányzik, mert DZ allergiája miatt, anyukája sem ihat-ehet semmit amiben tehéntej van, a család többi tagjának pedig nem hiányzik (pöttöm gyermek és Ditte is a málnás párnikát rizstejjel fogyasztja!! brrr... mondhatnám, de igazából csak a színe elborzasztó, a kávéban már nem olyan megrázó élmény), és néhány egyéb alapvetõ élelmiszer, tehát be kellett vásárolni. (A kenyeret Ditte maga süti. Hol áfonyásat, hol hagymásat, hol almásat, hol fokhagymásat, egyik jobb a másiknál. És gyönyörûek, tehát kenyérfélét (hacsak nem a német pékbácsi boltjából való perecrõl van szó) nem kell venni. Ezért elindultunk, bár a varjú (SuperValue, szobám ablaka éppen a rakodó udvarára néz) gyakorlatilag a tõszomszédságban van, de mi -rám való tekintettel- autóval mentünk.
Mindenhol sok, vad kékre festett, széles roki parkoló hely -szinte mindig üresen, de kártyátlan bitorlóval sosem foglaltan-, mi természetesen odaálltunk, hisz EU csillagos, szintén kék kártyám ott díszeleg az autóban itt létem alatt. Viszonylag gyorsan be is vásároltunk, majd mentünk át az ALDI-ba, s ahogy szálltunk be az autóba, beállt mellénk egy néni, aki -mielõtt kiszállt volna- az autóban ülve összerakta a kerekesszékét, majd átlendülve abba, azzal ment be a boltba, Ditte természetesen felajánlotta segítségét, de a hölgy veterán szék-legos lévén, köszönte, de vígan boldogult egyedül is.
Ott aztán vettem egy rakás csokit, ilyesmit, úgyhogy már nyugodt lélekkel indulhattunk vissza fõhadiszállásunkra.
Medve addigra olvasta a hálón, hogy éppen ma este fog kihajózni a kikötõbõl a világ legnagyobb utasszállító tengerjáró hajója, s hozzátette, hogy a málna olcsóbb, mint az a hajó.
Kissé okos tekintetem odafagyott nyilván arcomra, mert készséggel elmagyarázta, hogy ha a hajó súlyát vesszük alapul, majd annak megfelelõ tömegû málnát nézünk, s ez utóbbinak is kiszámítjuk az árát, hát megláthatjuk immáron, hogy a málna bizony olcsóbb jószág, mint egy ilyen óceánjáró huncutság!
Ez aztán a medve-logika!! Mindennek az alapja a legelemibb életszükséglet tárgyiasult formája, jelesül a málna. Le a kalappal!
Medve javaslatát követve, délután mentünk, hogy megnézzük a nagy hajót. Az út, a városhoz egy helyen eltûnik a felszín alatt, s befut a tenger alá, mivel én benn ültem az autóban, sajnos nem tudtam lefotózni, így kénytelen hinni nekem minden errejáró szerencsétlen, ki engem olvas (hehe), mert elmondom, hogy a tenger azon a szakaszon Cobh város és Írország többi része között nyúlik át, s ezt úgy oldották meg, hogy levitték a felszín alá a közlekedést egy rövid (ha jól tévedek ~800 m-nyi) szakaszon az óceán alá.
Idõben oda is értünk a kikötõbe, ahol kedvemre katogtathattam kölcsönkapott gépemet (ami értelemszerûen nem az enyém, na, de most feszt az én nyakamban lóg és én rakom tele rendre képekkel), s csodálhattuk meg a hatalmas jószágot késõbb indulás közben is.
Titanic utasainak emlékére
A nagy hajó, ami ilyen közelrõl sehogy se fért bele egy képbe. Tehát, ez az eleje.
Ez az oldala, Dittével, Gerdával -ki babakocsiban ül-, s DorkaZoéval, ki hordozóban -dömösi mamám szerint "hátyiban"- utazik.
Ez majdnem a vége.
És ez meg itt a vége, vagyis a tat, ugyebár.
Átmentünk a játszótérre, ami a kikötõ tõszomszédságában van, s onnan kísértük figyelemmel, míg biztonsággal kihajózik az öbölbõl, s lelkesen integettünk a kellõ pillanatban.
Cork felé vettük az irányt, ami út arra ismét jó volt, hogy eddig dokumentálatlan ír részletek rögzüljenek a nem feledendõ fontos részek közé (é.: a mindig nálam lévõ úti noteszbe végre bekerült), s így végre leszögezhetem, hogy üdítõ látvány az elszánt arccal gyalogló ír nõk hadserege. Elsõ nap, mikor megláttam egy hölgyeményt valami edzõcucc szerû ancúgban, szerintem futócipellõvel a lábán -most már tudom, hogy az speciális gyalogló lábbeli lehetett- valami zenélõs -tenyérben elférõ- apparáttal felszerelkezve, kõkemény "csak-azért-is-megmutatom" kifejezéssel az arcán, sétálni..., még csodálkoztam. (Hogy gondoltam: "Nocsak?! Otthon felejtette szegény a biciklit, netán valamiért át kellett váltania futás üzemmódról gyaloglóra szegénynek!?)
Azóta több tucatnyi nõt-férfit látok mindenfelé hasonló kondíciókkal (a nõk gyõznek ebben, ez nem kérdés), úgyhogy már meg sem kottyan a látvány. S miért üdítõ? Ejnye. Olyan vagy, talema! Ezek a nõk legalább ádáz karlengetéssel tesznek azért, hogy ne legyenek XXXL méretûek!!!
Mire visszaértünk, Medve csinált a telefonomra kétféle -egyik jobb, mint a másik- MEKK MESTER csengõhangot!!!!! Tehát, ha valaki hív, az tudhatja, hogy ha nem veszem fel, az azért van, mert üdvözült mosollyal hallgatom az elveszett s most megtalált eredeti csengésem.
Köszönöm Medve!
Folytatás, 5. nap
2008-07-28
~~DISCUSSION~~
| ← 2. nap | 6. nap → |