2. nap
Ez egy pihenõnap volt, hiszen én nem bírok annyit beszorítani ilyen rövid idõbe, amit az elsõ napba sikerült. Tehát így megvolt a böjtje, mit volt mit tenni, maradtunk otthon, Dittééknél.
Az elsõ nap -mint modtam- szorosra sikerült, ezért másnapra semmi konkrétat nem tervezett nekem Ditte.
Reggel felkeltem, nagy nehezen megszabadultam a hívogató ágytól -ami egy csípõprotézises túlélõhöz méretezve sem alacsony, így minden szempontból kifogástalanul kényelmes- lezuhanyoztam -ami szintén megjegyzésre érdemes az a kád két oldalán húzódó hosszú kapaszkodó, mikor elsõ nap Éváéknál ugyanezt láttam, elhatároztam, hogy megkérdezem majd Dittétõl, s most el is jött az ideje. Kiderült, hogy ez széria felszerelés ezekben a házakban, s õ kifejezetten hasznát vette, mikor gyermekei még pocaklakók voltak; most pedig én meg tudom oldani a zuhanyozást kisebb hadsereg segítségül hívása nélkül.. elõrelátó ez az ír népség...-, majd reggeli következett. (Nem lehet betelni azzal a kenyérrel!)
Aztán még kávé, miegymás, gyerekek is ott bóklásztak, kinél egy kenyérvég, kinél egy darab uborka...
S hogy, hogy nem DZ (DorkaZoé) egyszercsak a mosógépben találta magát.
Mikor aztán tiszta lett, kivették õt gondos szülei, s útjára engedték.
Ditte öccséékkel is összeismerkedtem, s kiderült, hogy Gerda szívének csücske Zoli, a nagybátyja.
Ebéd után pihenés következett (nem mintha az egész nap nem errõl szólt volna), mely alatt végiggondolhattam az eddig velem történteket.
A legnagyobb sokk egyértelmûen a jobb oldalon lévõ kormány.
Eleve akkor dõlt össze a világról alkotott kép bennem, mikor a reptéren megtaláltuk az autót, s mentem magabiztosan az én oldalamra. Ahhhhha, aszongya Ditte:
- Te vezetsz?
Hmmm... benéztem az autóba, s valami karikaszerûség csúfoskodott a székem elõtt. Sértõdötten átmentem a másik, a tágasabb oldalra.
Az úton pedig egyszerûen katasztrófa állapotok uralkodtak! Éspedig: jön egy autó, míg távolabb van, minden rendben, de ahogy egyre közelebb jön, akkor sem látok benne sofõrt...
Mi ez? Távirányítós? Vagy mi?
Jah, nem üres az!!! Csak rossz helyre rakták a kormányt! És az útnak rossz oldalán haladnak.
Ezzel a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Ez annyira a valóságtól elrugaszkodott kép, hogy ma -a harmadik itt töltött napomon- sem tudtam kibékülni ezzel. Ösztönösen egy vészfény kezd villogni agyam helyén, hogyaszongya: "Virágszálam, bakker! Nem jó oldalon mész!!!" De szerencsére ritka az olyan alkalom, mikor hangosan ki is mondom ezt. :)
Ám, ami szûnni nem akaró ellenkezést vált ki agyam rögzült rutin-receptoraiban, az a körforgalom.Tudatosan azt helyre tudom tenni, hogy bal sáv, jobb kormány és miegymás, de a körforgalomba való behajtás, az ott körbe-karika "visszafelé", hát azt nem tudom megemészteni.
De ez csak egy elméleti közjáték, mely nem is létezõ agyam szabadidejének kitöltésérõl árulkodik.
Rám fért ez a pihenés. Ma megint strapa volt, homokfutás, golfozás, sirály lövészet. De ezt a következõ epizódban.
Ami ehun van e.
2008-07-26
~~DISCUSSION~~
| ← marli spanyolnátha | 4. nap → |