2015.
De még 2014. karácsonyával kezdem.
Felmentünk mindannyian Zsuzskáékhoz, és ott ültünk karácsonyt. Megvacsoráztunk, énekeltünk, majd jött a_jézuska. Ilyenkor ennyi belefér.
..........................
A lányok néztek, s azt mondták -egymásra kacsintva- tudták, hogy ez lesz.
Rázott a sírás.
Pedig a fedlapot meglátva széles, elégedett vigyorra ragadtattam magam, némmámondom, baris naptárat találtak nekem!!!
Aztán lapoztam.... és innentõl -nem alkalomhoz illõ, de kisvártatva taknyom-könnyem egybefolyt úgy- üvöltve sírtam...
Zsolti
Csaba
Anyu
Dorka
Zsuzska
Apu
Berta
Alma, az esküvõ
Höhö... Berta szerint Írországnak is itt kell lennie... ösmer ez a gyárek engem...
Voltak kicsik is... Egyeske-Dorka; Ketteske-Fanni; Hármaska-Berta
Mikor ideértem... két orrfújás és visítás között, õrült nevetés mellett, azt próbáltam kinyögni: Jé, ez a kedvencem!, erre Berta: "Anya!! Mindegyik képre ezt mondod!" ...ehh... nem is igaz....
Fanni
....................................
Én nem gondolom magam szentimentálisnak. Pedig de, az vagyok, s most ezt be is bizonyította a családom.
2015-01-14
~~DISCUSSION~~
| ← Én is írok egy levelet! | Legény → |