1./'13
Tegnap korán, olyan fél 11 után elaludtam, így reggel 5 körül felkeltem és komótosan elkészültem.
Éppen jó volt, mert pontban hétkor itt is volt értem a szállítás.
Imádom a Punnany Massif-ot. Öreg vagyok, tudom ehhez (is) , de teszek rá (erre is)... ez (is) szólt a rádióban az úton s én elaléltam tõle...
Most sokadszorra vagyok a háromhetes szeánszon az OORI Nappali Kórház-ában. (TAVALYI ELSÕ NAP)
Korán ott is voltunk, kaptam személyi segítõt is, aki így elsõ nap jól is jött, mert a gurulós bõrönd nem jön be magától, nekem meg csak két kezem van, s mindkettõn járok...
Amikor indultunk, Gábor, a sofõr, átadta a zárójelentés/szakhatósági_állásfoglalás gyûjteményem, mely az alapítványnál volt, jogosultság-igazolás folytán s most került vissza hozzám, így az csak be volt tûzve a nyakamban lógó táskámba, azt rögtön át is adtam Ritának a fõnõvérnek, aki továbbította is a beutalómmal egyetemben a fõorvos asszonynak, valamint megkaptam a szobaszámom. Szekrényt nem, mert jelenleg az ivararány olyan a NK-ban, hogy nem jut minden nõnek szekrény, mert két férfi lévén, magukban elfoglalnak egy szobát, s vele a benne lévõ összes szekrényt, így én a bõröndömbõl élek, ami nem is baj, hisz úgyis alig vagyunk üresjáratban.
(Például az ma kiderült, hogy nem vittem wc-papírt és ávizet, mely mindkét mulasztást orvosolnom kell holnapra...)
Ma volt egy kartorna és egy közös torna. aztán a felvételi vizsgálatra vártunk mi, idén elsõ naposok a fõorvosi szoba elõtt sorjázva.
A székek itt is ugyanolyanok mint a battai sztk-ban -A SZTENDERD-, úgyhogy kaptak a felmenõik rendesen gondolatban -nemcsak nekem van bajom ezzel-, mert igenis emberpróbáló három órát ülni azokon. Persze idõnként kicsit jöttem-mentem, aztán -mivel én voltam az utolsó a sorban- fel is öltöztem, de ez nem sokat enyhített a dolgon.
Aztán bejutottam s sitty-sutty le is rendeztük a dolgot gyorsan, hiszen hazajáró lélek vagyok én arra (is), csak a protézis, az új, leendõ, másik oldalra beépítendõ protézisemet tisztáztuk, s a célzottan ahhoz kellõ kezeléseket, mármint az annak elõkészítéséhez kellõeket, na.
Utána kocogtam fel ebédelni, mert már kopogott a szemem, de már az ebédlõ is majdnem bezárt, mert 1 óra is elmúlt már. (Zöldbableves és tarhonya... hmmm)
Utána a megérdemelt kávé a büfében s vártam, hogy JuMi, a gyerekeim barátja, ki most ott fekszik a kórházban, csatlakozzon hozzám. Vettem két rejtvényt és kértem kölcsön egy tollat -jut eszembe, ez is a felejtõs lista része-, hogy ne csak bámuljak ki a fejembõl míg vagy Õ vagy a szállítás megérkezik értem.
S JuMi gyõzött. Több mint egy órát beszélgettünk, megmutatta a lányaimról rajzolt portréit, amik manga stílusban készültek és valami élkepesztõen jók!! Aztán megtárgyaltuk az ottlétének okát és kicsit boncolgattuk a hit, a mantra, a képességek visszanyerésének, a baleset és legfõképpen a pozitív életszemlélet kérdéskörét.
Nem is tudom, fél négy felé indultunk haza.
Holnap reggel megint megyek.
.......................
És míg én odavoltam elkészült a fürdõszobám következõ etapja, a kövezés. Hiszen a MÁSODIK SZAKASZ MÁR KÉSZ, most már csak kövezni, csempézni, burkolni kell.
Íme, ennek elsõ szakasza:
Folyt. köv. ebben is. :)
2013-05-13
~~DISCUSSION~~
| ← ... és a kokárdás zsidó kisfiú... | 2./'13 → |